A szegénylegény próbatétele

Emlékszel arra a mesére, amikor a szegénylegény elindul a világba szerencsét próbálni? Hátára veszi a tarisznyáját, benne a hamuban sült pogácsával és útra kel. Útközben találkozik a boszorkánnyal, akihez elszegődik szolgának. Azt mondja neki a boszorkány: “Nálam 3 nap egy esztendő fiam. Beköltözhetsz a viskómba és kapsz elemózsiát. De minden nap kapsz egy feladatot, amit végre kell hajtanod. Ha teljesíted a három próbatételt, akkor megkapod a jutalmadat.

Kedves  TESTVÉREM!

Mit ér a buddhaság, ha melletted ezrek alszanak? Mért vagy látó, ha nem osztod meg a vakkal amit látsz? Miért kérted a világosságot, és a megszabadulást, ha azt megtartod magadnak? A világ veled kezdődik! ÉS VELED IS ÉR VÉGET! Tetszik amit látsz? Vagy nem is érdekel? Úgy gondolod, hogy azért kaptad a tudás hatalmát, hogy önzően eltitkoljad? Vagy azért, hogy segíts a rászorulókon, de legfőképp a jövő nemzedékein? GONDOLKOZZ EL EZEN, NAĢYON SZÉPEN KÉRLEK!

Csak erős idegzetűeknek!

/Egy kis löket a szemléletvåltåshoz./

https://www.youtube.com/watch?v=lXiOdZVlp98&feature=youtube_gdata_player

"Amíg nem tudsz hozzáférni a most erejéhez, addig minden
érzelmi fájdalmad, amit csak átélsz, részben tovább él
benned. Egybeolvad a múltban fölgyülemlett, már benned lévő
fájdalommal, s betelepszik elmédbe és testedbe. Ez
természetesen a gyermekként elszenvedett fájdalmaidra is
vonatkozik, amiket annak a világnak a tudattalansága
okozott, amelybe beleszülettél. Ez a fölgyülemlett fájdalom
negatív energiamező, amely elfoglalja testedet és elmédet.

"Amíg az őrizetlen elme  irányítja az életedet, addig a
fájdalom generálódása elkerülhetetlen.  A most létrehozott
fájdalmad mindig az el nem fogadásnak valamilyen formája,
valamilyen tudattalan ellenállás azzal szemben, ami van.
 A gondolat szintjén az ellenállás az ítélkezés valamilyen
formája. 
Az érzelmek szintjén az ellenállás a negativitás valamilyen
formája.
 A fájdalom intenzitása a jelen pillanattal szemben
kialakult ellenállás mértékétől függ, az pedig attól, hogy
mennyire azonosulsz az elméddel. Az elme törekvése mindig a
most elutasítására, és a mostból való elszökésre irányul.

Ezen a Földön a dolgok fehérek-feketék,
jó és rossz, fény és árnyék.
Az egyik taszít, a másik hív,
kettős játék; pozitív-negatív,
pozitív negatív.

Te vagy a Mágus,
ez a Föld, ahol élsz,
csak varázsigédre vár.
Te vagy a Mágus,
ugye tudod, hogy minden egy közös rugóra jár.
Nem elég a tudás,
nem elég a vallás,
siker vagy bukás csakis egyedül rajtad áll.
Te vagy a Mágus,
ez a Föld, ahol élsz, csak varázsigédre vár.

Ezen a Földön a látszaté minden hatalom,
pozitív-negatív, mért van így, nem tudom,
hol vagy te és hol vagyok én, kívül vagy belül,
ki van alul és ki van felül, egyszer kiderül.

Belső vizsgálattal ráébredünk, hogy van valami, ami mindig állandó és ugyanaz, történjen bármi a külvilágban, a testtel, az érzelmekkel vagy az elmével. E ráébredés tökéletes szabadságot eredményez. Felfedeztük az Ént. Az összes mozzanat, cselekedet, hang, érzés és gondolat alapjául szolgáló csendes Tudatosság maga az időtlen béke dimenziója. Amint azonosultunk e Tudatossággal, többé nem vagyunk a világ, a test vagy az elme kénye-kedvének kitéve, és ezzel a Tudatossággal belső nyugalom, csend és mélységes béke száll ránk.

Őkelme, az elme

Íme minden problémánk eredendő gyökere, minden bajunk forrása, az elme!

Pedig az elme valójában nem is létezik, hiszen senki sem születik elmével, csak aggyal, vagyis processzorral. Mégis, a milliónyi gondolat megteremti azt az illúziót, hogy az elme létezik. Megteremti azt, amit virtuális valóságnak hívunk, mégha maga a kifejezés abszolút nonszensz is.

Az agy a természet alkotása, az elme a társadalom terméke. Az elme az az eszköz, mellyel az Abszolutum kifejezi magát.

 Tisztelet a Nyolcvannégy Mahásziddhának!

Tisztelet a Mahámudrának!
Tisztelet a Vadzsra Dákininek!

A Mahámudrát nem lehet tanítani. De legértelmesebb Narópa,
Mivel szigorú gyakorlást végeztél,
Kitartó a szenvedésben és odaadó voltál a Gurud iránt,
Magasztos, fogadd e titkos útmutatást szívedbe.

Áll valamin a tér? Min nyugszik?
Miként a tér, a Mahámudra semmitől sem függ;
Lazíts és állapodj meg az egynemű tisztaság folyamában,
És kötelékeid engedésével a megszabadulás bizonyos.

"Amíg nem kezded gyakorolni a megadást, addig a spiritualitás számodra olyan valami, amiről olvasol, gondolkozol, beszélsz, vagy éppen könyvet írsz, amivel kapcsolatban lelkesedsz, amiben hiszel, vagy éppenséggel nem.

Egyre megy.

Amíg nem adod meg magad, addig a spiritualitás nem válik számodra ÉLŐ valósságá.

Amikor viszont ezt megteszed, a belőled kiáradó és az életedet aztán irányító energia sokkal magasabb rezgésszámú lesz, mint az elmeenergia, ami a világunkat kormányozza.