Ezen a Földön a dolgok fehérek-feketék,
jó és rossz, fény és árnyék.
Az egyik taszít, a másik hív,
kettős játék; pozitív-negatív,
pozitív negatív.

Te vagy a Mágus,
ez a Föld, ahol élsz,
csak varázsigédre vár.
Te vagy a Mágus,
ugye tudod, hogy minden egy közös rugóra jár.
Nem elég a tudás,
nem elég a vallás,
siker vagy bukás csakis egyedül rajtad áll.
Te vagy a Mágus,
ez a Föld, ahol élsz, csak varázsigédre vár.

Ezen a Földön a látszaté minden hatalom,
pozitív-negatív, mért van így, nem tudom,
hol vagy te és hol vagyok én, kívül vagy belül,
ki van alul és ki van felül, egyszer kiderül.

Belső vizsgálattal ráébredünk, hogy van valami, ami mindig állandó és ugyanaz, történjen bármi a külvilágban, a testtel, az érzelmekkel vagy az elmével. E ráébredés tökéletes szabadságot eredményez. Felfedeztük az Ént. Az összes mozzanat, cselekedet, hang, érzés és gondolat alapjául szolgáló csendes Tudatosság maga az időtlen béke dimenziója. Amint azonosultunk e Tudatossággal, többé nem vagyunk a világ, a test vagy az elme kénye-kedvének kitéve, és ezzel a Tudatossággal belső nyugalom, csend és mélységes béke száll ránk.

Őkelme, az elme

Íme minden problémánk eredendő gyökere, minden bajunk forrása, az elme!

Pedig az elme valójában nem is létezik, hiszen senki sem születik elmével, csak aggyal, vagyis processzorral. Mégis, a milliónyi gondolat megteremti azt az illúziót, hogy az elme létezik. Megteremti azt, amit virtuális valóságnak hívunk, mégha maga a kifejezés abszolút nonszensz is.

Az agy a természet alkotása, az elme a társadalom terméke. Az elme az az eszköz, mellyel az Abszolutum kifejezi magát.

 Tisztelet a Nyolcvannégy Mahásziddhának!

Tisztelet a Mahámudrának!
Tisztelet a Vadzsra Dákininek!

A Mahámudrát nem lehet tanítani. De legértelmesebb Narópa,
Mivel szigorú gyakorlást végeztél,
Kitartó a szenvedésben és odaadó voltál a Gurud iránt,
Magasztos, fogadd e titkos útmutatást szívedbe.

Áll valamin a tér? Min nyugszik?
Miként a tér, a Mahámudra semmitől sem függ;
Lazíts és állapodj meg az egynemű tisztaság folyamában,
És kötelékeid engedésével a megszabadulás bizonyos.

"Amíg nem kezded gyakorolni a megadást, addig a spiritualitás számodra olyan valami, amiről olvasol, gondolkozol, beszélsz, vagy éppen könyvet írsz, amivel kapcsolatban lelkesedsz, amiben hiszel, vagy éppenséggel nem.

Egyre megy.

Amíg nem adod meg magad, addig a spiritualitás nem válik számodra ÉLŐ valósságá.

Amikor viszont ezt megteszed, a belőled kiáradó és az életedet aztán irányító energia sokkal magasabb rezgésszámú lesz, mint az elmeenergia, ami a világunkat kormányozza.

"A taoizmusban használatos a Wu Wei kifejezés, amit általában úgy fordítanak, hogy "cselekvés nélküli cselekvés". vagy "nyugodtan ülve, nem cselekedni semmit". Az ősi Kínában ezt az egyik legnagyobb teljesítménynek és erénynek tekintették.

Gyökeresen különbözik ez a közönséges tudatállapotú - vagy inkább tudattalan - tétlenségtől, ami félelemből, tehetetlenségből, vagy határozatlanságból ered. Az igazi "semmittevésre" a belső ellenállás hiánya és az intenzív éberség a jellemző....

Bárhová is mész, az élet ott van veled!

"Megtanulni élni nem más, mint megtanulni elengedni. (Buddha)"

Az élet egyik legnagyobb fintora az, hogy nem veszi figyelembe, amit én szeretnék, s mindenhol ott van ahol én, bárhová megyek a világba, az élet ott van velem, mint érzés, mint gondolat, mint tett...

Hiába akarok szabadságra menni az élet elöl, nem tudok. Próbálok távol lenni tőle, keresek valakit, valamit, hogy majd azzal boldogabb leszek, de az élet folyton ott van!