Szavakon túl

A szavak mindig csak a felszínre mutatnak; legtöbbször nincs túl mély jelentőségük. A szavakkal azokat lehet megtéveszteni, akik azt gondolják, hogy a szavak önmagukban elegendők a mélységek feltárására. Soha nem volt így, és nem is lesz. A szó és az érzéseltéréséből keletkezett a hazugság és az igazság fogalma; később aztán évszázadokon keresztül már csak a fogalmakra építettek anélkül, hogy annak az érzésnek a tudatában lettek volna, melyre ráhúzták az igazság vagy a hazugság szót.

Definíciónk szerint a lélek nem más, mint a tudat. Ez az éntudat olyan folytonosságot tesz lehetővé, amelynek segítségével a lélek anyagi testekben való állandó vándorlása ellenére mindig ugyanazt az “én”-t élheti át. Az identitás folyamatossága nemcsak a földi életekre terjed ki, hanem arra a teljes ritmusra, amelynek fázisait életnek és halálnak nevezzük.

A lélek váltakozó testi burokban gyűjti tapasztalatait a földön, hogy azután átéljen egy olyan, anyagtól eloldozott kompenzáló fázist, amelyet mi “halál”-nak nevezünk. A halál nem “nemlét”, csak a létnek egy másik, ellentétes pólusú formája.

Hiszem, hogy az élet az elfogadások és elengedések körforgásából áll és a cél az ezek közötti váltakozás közben az öröm, boldogság stabil állapotának megőrzése.

Úgy gondolom, tapasztalataim azt mondatják velem, hogy mindkettő olyan, mint mindenmás az univerzumban, leképezik egymást.  Értem ezalatt azt, hogy mindenben és mindenhol mindenszinten megtalálhatóak. Elfogadom a kedvességet és elfogadom a másoktól kapott ajándékot, de ugyan úgy el kell tudnom fogadni önmagamat vagy bármilyen kellemetlen, általunk negatívnak ítélt érzést is mint például a gyűlöletet, hiszen ha bármilyen apróságot nem tudunk elfogadni, az vissza fog ütni életünkben és újra és újra le fogja játssza magát, míg meg nem oldjuk, el nem fogadjuk.

"Mindennek, ami létezik, van Léte, Isten-esszenciája,
valamilyen mértékû tudatossága. Még egy kõ is rendelkezik
kezdetleges tudattal, máskülönben nem létezne, anélkül
molekulái és atomjai szétszóródnának. Minden él, minden
eleven. A Nap, a Föld, a növények és az állatok: mind a
tudatosság különbözõ szintû kifejezõdései. Valamennyi:
formaként megnyilvánuló tudat.

A világ úgy keletkezik, hogy a tudat alakzatokat és formákat
ölt, gondolati és anyagi formákat. Nézd csak meg az élet
sokmilliónyi megjelenési formáját csupán ezen az egyetlen
bolygón: a tengerben, a szárazföldön, a levegõben,
amelyekrõl aztán - a szaporodás révén - sok millió kópia
készül!

Az előadás a magyar krónikák, legendák, az ókori szerzők írásai, feljegyzései és a nép emlékezete, a népmesék, népdalok alapján tárja fel a régi magyarok hitét, továbbá a táltosaiknak az emberek és az Atyaisten közti közvetítő szerepét.