Én: Aki vagyok. Nem azonos a testemmel, nem azonos a pszichémmel. Míg a testem és pszichém folyamatosan változik, én vagyok, aki vagyok, csecsemőként és aggként is ugyanaz, de nem ugyanolyan. Az én időtlen. Ha mégis időben kéne megfogalmaznom, hogy ki vagyok, így hangzana: a világtörténelem soha nem volt és soha nem lesz, egyedi és megismételhetetlen csodája vagyok.

Énkép: Az, amilyennek vélem magam. Az ezotéria ezt a vélt önmagamat nevezi egónak.

 Ha veszed a fáradtságot, és figyelmesen elolvasod az írást, akár még meg is tudhatod, hogy te valójában ki is vagy. Tudója lehetsz tehát a valódi önmagadnak, és bizony itt ez is egy tudomány.

 Az elménknek a hatalmunkat átadva az elfordul önmagunkról, és arra irányul, ami nem „mi” vagyunk. Az elmében az ember valódi énje valójában tehát csak tükröződik, mint az ember teste is a tükörben. A hatalmunkat a tükörképünknek egyszerűen tehát csak átadjuk, amikor azt mondjuk, hogy én vagyok az elme, vagy az elmém is, illetve hogy egy és azonos vagyok elmémmel, ahogyan a testemmel is ugyanígy vagyok.

A legtöbb ember elfogadja, hogy megmondják, mit gondoljon, hová menjen, mit és hogyan tegyen. Nem így van? Nos, honnan kapod a „tényeket”, amelyek alapján következtetéseket vonsz le magadról és a világról? Ki dönti el, hogy munkanapokon mikor kelsz? Ki dönti el, hová mész, és odaérvén mit teszel? Ki dönti el, hogyan tedd? Ha olyan vagy, mint az ebben az álomvilágban szédelgő emberek döntő többsége, akkor döntéseidet nem te hozod, hanem az „életedre” akaratát ráerőszakoló Rendszer, az irányítás pókhálója.