Őkelme, az elme

Íme minden problémánk eredendő gyökere, minden bajunk forrása, az elme!

Pedig az elme valójában nem is létezik, hiszen senki sem születik elmével, csak aggyal, vagyis processzorral. Mégis, a milliónyi gondolat megteremti azt az illúziót, hogy az elme létezik. Megteremti azt, amit virtuális valóságnak hívunk, mégha maga a kifejezés abszolút nonszensz is.

Az agy a természet alkotása, az elme a társadalom terméke. Az elme az az eszköz, mellyel az Abszolutum kifejezi magát. Kizárólag a rohanásban létezik, szüntelen gondolkodásra és aggodalmaskodásra van szüksége. Az elme sohasem lehet a jelenben, vagy a múlton gondolkodik, vagy a jövőbe tekint, megteremtve így az idő illúzióját. Folyamatosan álmodik, nappal gondolatok, éjjel pedig képek formájában. Abban a pillanatban, hogy megállunk a rohanásban az elme eltűnik. Helyette a tudat marad, mely a jelen pillanatában tartózkodik és mindent átfog. Ilyen és ehhez hasonló mondatokkal illetik a spiritualisták az elmét.

A pszichológia a lelket a tudattal kapcsolja össze, amelyben az örökölt, faji, és szerzett emlékek és tapasztalatok kombinációja határozza meg az egyént. A lélek emberi testben elfoglalt helye mindig is az egyik legrejtélyesebb talány volt. Valamikor azt hitték – és ez a nézet sok emberben a mai napig is megmaradt – hogy a lélek éjszakánként kilép a testből és önálló utakon jár. Aztán az ókorban a rekeszizmot tekintették a lélek helyének, a középkorban a májat, később pedig a szívet. A lélek helye egyre fejjebb vándorolt tehát az emberi testben, mígnem Descartes kijelentette, hogy a lélek egy parányi mirigy az agyvelő közelében és az ún. epifízis-mirigyből vagy közismertebb nevén tobozmirigyből kormányozza a testet. Mára a tudomány határozottan állítja, hogy az agy felelős a lelki működésünkért, azaz az agyvelő működésének megnyilvánulásai a lelki történések. Ahogy mondani szokás minden az agyban dől el tehát.

Korábban több alkalommal is szó volt arról, hogy a lélek egy számítógép operációs rendszerének felel meg és a lélek maga az isten, a mindenütt és mindenben jelenlévő megfoghatatlan “valami”. Jézus szerint:

“A lélek az, ami megelevenít….“ (János 6/63)

Kétség kívül egy számítógép az operációs rendszer feltelepítésével válik “élővé”, de előtte is életjeleket mutat, van benne ugyanis egy ún. BIOS (alapvető bemeneti/kimeneti rendszer) – Macintosh rendszer esetében EFI – amely a hardvert összekapcsolja az operációs rendszerrel, tehát a testet a lélekkel. A BIOS az emberben tehát a tobozmirigy, melyet a biblia gyakran “isten lelke” néven említ.

Az isten lelke tulajdonképpen egy mesterséges intelligenciának (MI) feleltethető meg. A mesterséges intelligencia egy gép vagy program által létrehozott tudat által megnyilvánuló értelem. Egy MI-vel szemben az alábbi főbb elvárások támasztandók:

• Képes legyen állandó emberi beavatkozás nélkül válaszolni környezeti behatásokra – legyen tehát automatizált;
• Képes legyen hasonlóan viselkedni, mint egy természetes intelligenciával rendelkező élőlény.
• Képes legyen viselkedését célszerűen és megismételhető módon változtatni azaz tanulni.

Tudjuk, hogy az elme analitikus (tudatos) és reaktív (tudattalan vagy tudatalatti)elmére osztható. Amikor a spirituális tanítók az elméről beszélnek, akkor a reaktív, tudatalatti elmét értik ezalatt, míg tudatként említik az analitikus, tudatos elmét. Fogadjuk el a pszichológia azon megállapítását, hogy a lélek és a tudat azonosak, azonban a lélek alatt “isten lelkét” értsük. A fogantatás pillanatától kezdve ez vezérli tehát az osztódást és minden életműködéshez szükséges folyamatot, ez teszi lehetővé, hogy különböző környezetben tapasztalatokat szerezzünk és azokat a DNS-ben tároljuk.

Egyes spirituális tanítások szerint amikor a halál során a fizikai test felbomlik, akkor a tudatalatti mint rezgés kisugárzódik és egy olyan méhbe érkezik meg, amely készen áll a fogadására. A tudomány inkább kvantumugrásról beszél, de lényegét tekintve ugyanarról van szó. Valójában tehát a jelenlegi életünk során a tudatalattiban felhalmozott információk vezetnek ahhoz, hogy az ezeknek megfelelő dimenzióban vagy síkon egy új élet kezdődjön majd. A másik oldalról, ha elfogadjuk a reinkarnációt, akkor az előző életünk során a tudatalattinkban rögzült információk – ezen információk pedig legjellemzőbben vágyak, érzelmek – eredményeképpen születtünk erre a síkra. A tudatalattiban tárolt információk kiürítésével, illetve módosításával, felülírásával ilymódon meghatározható az, hogy a következő élet során milyen minőséget képviselünk majd. Ha a tudatalattiból mindenféle vágyat kitörlünk, akkor soha többet nem kell újraszületni.

A Mátrix című film egyik híres idézete: “Ha lemondunk a vágyainkról, épp azt tagadjuk meg, ami emberré tesz.”

Az előző írásban azt fejtegettem, hogy éppen a vágy az, ami miatt a lélek elindul az evolúciós spirálon és ideális esetben eszében sincs visszaindulni a kiindulási ponthoz. Kiteljesedésre, önmegvalósításra, minden megismerésére törekszik.

Ki-ki kedve szerint dönthet tehát, hogy ember marad és megvalósítja a vágyait, miközben értékes tapasztalatokra tesz szert vagy inkább lemond minden vágyáról és a teljes  ürességet választja. A lényeg: lehet tudatosan készülni a következő életre!

A tudatos elme függőleges irányultságú, ellentétben a tudatalatti elmével, amely vízszintes síkon halad az idővonalon. A kereszt kitűnően szemlélteti ezt. A vízszintes és függőleges vonalak találkozási pontjában a jelenben vagyunk és használjuk a tudatos elménket. Ez az isteni állapot és logikusan a tudatos elme maga az isteni elme.

Régi bölcsesség, hogy az elme (vagyis a tudatalatti) a legjobb szolga és a legrosszabb úr. A legjobb szolga, mert bármit képes létrehozni, megteremteni, azonban a legrosszabb úr, mert mindent elkövet, hogy ő vegye át az irányítást a tudatos elme fölött, ő válhasson a főnökünkké. Sajnos ezt bármikor képes megtenni, amikor a tudatos elme kikapcsol, alszik vagy éppen a tudatossági szintünk alacsony. A megoldás az elme kontrollálása, uralása és saját igényünk szerinti programozása.

Ahhoz, hogy egy processzor  több más hardver közreműködésével létrehozza a virtuális világot a monitoron a számítógépet programozni kell. El kell dönteni, hogy mit szeretnénk a monitoron látni, majd megfelelő formában utasításokat kell neki adni, vagyis bele kell táplálni a programkódokat.

Ugyanez a helyzet a mi esetünkben is. A gondolatok nem tartoznak hozzánk, nem a sajátjaink, de a vevőkészülékként működő agy magához vonzza mindazokat a gondolatokat, amelyek vele egy frekvencián rezegnek. Nyilvánvaló, hogy nem mindegy, hogy az agyunk milyen frekvencián rezeg, mivel ennek megfelelően fog az Univerzumban jelenlévő információkhoz hozzáférni. Mondjuk ha csak középhullámon dolgozik, akkor a 300 KHz és 3 MHz közötti frekvenciákra képes ráhangolódni, ha azonban feltuningoljuk 30 MHz-ig, akkor már a rövidhullámú frekvenciák is foghatóvá válnak.

Képzeljük el, hogy az agyunk képes az összes ismert frekvenciát átfogni, ami kb. 3 Hz-től 10 YHz-ig (tíz kvadrillió hertzig) terjed, átfogja tehát az extrém alacsony frekvenciától a kozmikus sugárzás frekvenciasávjáig meghúzódó összes tartományt! Erre márcsak amiatt is képes, mert a gondolati energia magasabb rezgésszámú még a kozmikus sugárzás frekvenciájától is.

Ahogyan Samael mondta:

“Azt hiszed a hétköznapokban, hogy önálló gondolataid vannak, pedig csak rákapcsolódsz egy Veled egy frekvencián működő energiamezőre, amiből információid nyered. Minél magasabb rezgésű a mező amiből táplálkozol, – annál közelebb kerülsz a TEREMTÉS szintjéhez”.

Valójában tehát nem mi írjuk a programkódokat, azok érkeznek a forrásból – szokás egyébként forráskódnak is nevezni őket – nekünk inkább csak arra van lehetőségünk, hogy megszűrjük és megválasszuk, hogy melyiket engedjük futni. Van tehát még bőven kihasználatlan potenciál az agyunkban, ne akarjuk már kikapcsolni!

A gondolatok olyanok mint a vendégek. Megérkeznek, egy ideig elidőznek majd távoznak. Ha jól tartjuk őket, etetjük, itatjuk és a kedvükben járunk, akkor befészkelik magukat és hosszabb ideig időznek, esetleg már éjszakára is maradni akarnak. Ha viszont nem nagyon foglalkozunk velük, akkor gyorsan távoznak. Mivel minden gondolatnak ereje van, ezért már a megjelenése pillanatában tudatosítanunk kell magunkban, hogy pozitív-e a számunkra és amennyiben nem, akkor valahogy úgy kell tennünk vele, mint amikor a viccben az anyós látogatóba érkezik a vejéhez.

- Meddig marad anyuka? – kérdezi a veje.

- Hát fiam, ameddig szívesen láttok.

- Jaj, hát már a kabátját sem veti le?

Rövid úton meg kell tehát szabadulnunk a negatív gondolatoktól, mert ha nem tesszük, akkor minél tovább időzik hivatlan vendégként, annál valószínűbb, hogy befészkeli magát az agyunkba és egy idő után másra sem tudunk gondolni. Rögeszménkké válik. Minden, amin sokat gondolkodunk növekszik és így lassan felépül egy vibráló tudatmező, egy elementál, vagyis megteremtjük azt, amit nem is akartunk. A negatív, romboló gondolatoktól történő megszabadulás azonban nem mindig könnyű.

Nézzük most meg közelebbről a tudatos és tudatalatti elmét és azok programozását!

A tudatos és tudatalatti elme

A tudatos elme logikai kapuként működik, műveleteket (problémákat) old meg. A tudatos elmének köszönhetően vagyunk képesek gondolkodásra, tudásra, kommunikációra és ez mentális világunk legfőbb irányítója. A tudatos elme a bemenetén keresztül érkező jelekkel végrehajtja az adott műveletet, majd a kimeneti oldalon megjelenik az eredmény. Mivel a tudatos elme csak feszültségszinteket érzékel (0 vagy 1), így valójában csak egyetlen esetben lehet hibás a kimeneti oldalon megjelenő eredmény: ha a bemeneti jel vagyis információ eleve hibás volt. Ha a bemeneti oldalon boldogságot, fiatalságot, tudást, egészséget táplálunk be – tehát az életprogramot tartalmazó CD-t használjuk – akkor a kimeneti oldalon ez jelenik meg materializált formában. Ha viszont negatív gondolatokkal tápláljuk – betesszük a halál programot tartalmazó CD-t – akkor a logikai kapu törvényszerűen negatív jelenségeket hoz létre: boldogtalanságot, öregedést, tudatlanságot, félelmet, nélkülözést, betegséget.

A tudatos elme programozása

Az egyik leginkább bevált módszer a negatív gondolatoktól történő megszabadulásra az, ha helyettesítjük egy pozitív gondolattal. A tudatos elme ugyanis egyszerre csak egy gondolattal képes foglalkozni. Amikor tehát megjelenik egy negatív gondolat – jelöljük nullával! – akkor mindössze le kell cserélni egy pozitívra (egyesre), így a kimeneti oldalon pozitív eredmény jelenik meg. Bár a módszer kétségkívül működik mégsem nevezhető jónak. Hogy miért nem, ahhoz meg kell vizsgálnunk a tudatalatti elme működését.

A tudatalatti elme kizárólag inger-reakció alapon működik. Irányítja a testi folyamatokat (emésztés, szívverés, vérkeringés, stb.), működteti a testet akár alszunk, akár éber állapotban vagyunk.  Életünk minden eseményét az öt érzékszerven keresztül beérkező gondolati impulzusokkal rögzíti, elraktározza, belekódolja a szervezetünkbe, mindezt úgy, hogy automatikusan az eseményhez kapcsolja az esemény során megjelenő gondolatokat, érzéseket, ítéleteket. Nem gondolkodik, nem mérlegel, semmit sem utasít el és semmit sem ítél meg.  

Vegyünk egy példát, amikor egy kisgyerek mondjuk spenótot kap ebédre, életében először. Abban a pillanatban, hogy megkóstolja és nem ízlik neki elhúzza a száját és visszaköpi az ételt. Megítéli azt. Az anyuka persze erőlteti, hiszen a spenót egészséges, magas a vastartalma, ezért szerinte muszáj megennie a gyereknek. A kicsi agyában negatív gondolatok jelennek meg, rossz érzései lesznek és mondjuk hasmenést is kivált nála. Évekkel később ha meglátja a piacon a spenótot máris rosszul fogja érezni magát és rátörhet a hasmenés. A reaktív elme egyenlőségjeleket rak tehát a spenót és a hasmenés közé.

A tudatalattiban a múltban eltárolt tapasztalatok, ítéletek, hiedelmek, szokások programként értelmeződnek akár jók, akár rosszak, akár korlátozóak, akár kiterjesztőek. A tudatalatti elme futtatni fogja azokat, márpedig itt találhatóak többek között az érzelmi reakcióink és szokásaink is. A tudatalatti éjjel-nappal, a nap 24 órájában megállás nélkül működik és a Végtelen Intelligenciával összekapcsolódva a forrásból (Atya) meríti azt az erőt, amely a vágyainkat (érzelmeinket) a szándékainknak megfelelően alakítja a kvantummezőn (Szentlélek) keresztül.  A Végtelen Intelligencia – vagyis maga a Teremtő – ereje a tudatalatti segítségével aknázható ki tehát. A teremtés azáltal valósul meg, hogy:

1) az összpontosított, fókuszált gondolatainkat

2) érzelmekkel átitatva

3) a kvantummezőn keresztül utasítjuk

4) a végtelen energiaforrást arra, hogy teremtse meg amit akarunk.

Hát nem érdekes, hogy a sokat emlegetett Rendszer éppen a tudatalattinkat támadja minden elképzelhető módon! Csak röviden nézzük meg hogyan is teszi mindezt:

1) Elvág a forrástól azáltal, hogy egy hamis teremtő vagy isten képét festi fel és neveli belénk évezredek óta. Ennek eszközei többek között a Földet körülvevő elektromágneses háló és a vallás.

2) Szennyezi a kvantummezőt (morfogenetikus mezőt) minden elképzelhető módon. (HAARP, elektroszmog, vegyi permetezés stb.)

3) Folyamatosan igyekszik félelemben tartani bennünket – vagyis hat az érzelmeinkre – azáltal, hogy nap mint nap zúdítja ránk elsősorban a médián keresztül a negatív híreket.

4) Megfoszt az önálló gondolkodástól és akarattól és azt hangoztatja, hogy minden úgy van jól, ahogyan van. Igyekszik bebetonozni a már régi elavult, megrögzött hibás szokásainkat. Főbb eszközei az oktatás, a vallás és a hírelemző műsorok.

A tudatalattira ható gondolati impulzusok sokasága többnyire nem tudatosul bennünk, azonban 9x olyan erősek, mint a tudatos gondolatok és erejüket növeli, hogy folyamatosan jelen vannak. Minden, ami a tudattalanból jön, elsöprő erejű, ezért a tudatos gondolkodás vagy tudatos teremtés nem képzelhető el a tudatalatti átprogramozása nélkül. A tudatalattiban azonban egyebek mellett évezredes elavult hitrendszerek lenyomatai vannak berögzülve. Nézzük hogyan tudjuk megszüntetni ezeket és mit tanácsos megfogadni a tudatalatti sikeres átprogramozása érdekében!

A tudatalatti elme programozása

Amikor a számítógépünkről letöröljük a fölösleges adatokat, akkor azok előbb a kukába kerülnek, majd onnan kiürítjük. Vajon hová lesznek ilyenkor, adódik a kérdés? Valójában az adatok ekkor is megmaradnak, hiszen speciális adatmentő eljárásokkal legtöbbször sikeresen visszaállíthatók, azonban olyan állapotba kerülnek, hogy a rendszer nem látja a lemezterületet foglaltnak. Ez a kulcsa az egésznek. Mivel nem látja foglaltnak, ezért új adatokkal szabadon feltölthető a hely. A régi, törölt információk tehát egészen addig ott maradnak – szimbolikusan lekerülnek a gép tudatalattijába – amíg valami új felül nem írja azokat.

Akik egy ideje olvasgatják a blogot és hozzám hasonlóan őket is rabul ejtette az ember és számítógép közötti hihetetlen működési azonosság talán már meg sem lepődnek rajta, hogy a tudatalatti elmét sem lehet törölni. Lehet viszont helyettesíteni újjal, olyan információval, amely előrevisz. A tudatalatti ugyanis olyan mint egy gyomos talaj, ahonnan egyetlen módon lehetséges a gyomot kiirtani: más, kívánatosabb magvakkal vetjük be a talajt, majd gondosan ápoljuk, így egy idő után a gyomok kipusztulnak.

A programozást a tudatos elme végzi a test érzékelő mechanizmusai, valamit az érzések és a gondolatok révén. Ezt a folyamatot nevezzük teremtésnek. A tudatalattiba tehát a tudatos elmén keresztül bevihetünk bármilyen gondolatot vagy szándékot és amennyiben ezek érzelmekhez kapcsolódnak, akkor a tudatalatti a vágyaknak megfelelően hajtatja végre az utasítást. Minden esetben, válogatás nélkül!

A tudatalattit csak kialakított szokások segítségével tudjuk tudatosan irányítani. Lehetetlen teljesen az ellenőrzésünk alatt tartani, ezért a legcélravezetőbb, ha eljuttatunk hozzá egy vágyat, amit meg akarunk valósítani és ezt a vágyat önszuggesztió útján fenntartjuk. Az önszuggesztió az agy tudatos gondolkodással foglalkozó része és az agy azon része közti kapcsolat eszköze, amely a tudatalatti tevékenységért felelős.

Bár a helyettesítés módszere a tudatalatti programozásánál is működik itt is felmerül egy probléma. Amikor ugyanis a negatív gondolatot száműzzük vagy kicseréljük egy pozitívra, akkor bizony megítélünk. Márpedig ha hihetünk Jézusnak, akkor ez nem jó. “Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!” – figyelmeztet a mester Máté evangéliumában.

Osho hasonló véleményen volt, szerinte a pozitív gondolkodás nem átformál, hanem elnyomja a személyiség negatív vonásait, tehát a választás egy módszere, a választás pedig ítélkezés. Ez jobb mint a másik, te szebb vagy mint ő. Pozitív gondolkodásnál ráadásul a negatív a tudatalattiba kényszerül, így – lévén a tudatalatti hatása erősebb – többet árthat, mint amit használ.

Csak egy nagyon rövid kitérő: Ha már kinőttél a mesevilágból és nem hiszel a felhő szélén ülő szakállas bácsiban, aki megítéli a földi életedet, akkor már azt is tudod, hogy valójában Te ítéled meg saját magadat azzal, hogy hagyod elnyomni a tudatosságod, érzéseidet, vágyaidat, vagyis a tudatalattiban felhalmozott információkat. Az, amit magaddal viszel az elmédben a halálodkor, az határozza meg hogy mit fogsz megtapasztalni a halált követően.

Mit tegyünk tehát, hogy a negatív gondolatot ne nyomjuk el, de ne is hagyjuk érvényesülni? Hívjuk segítségül ismét a bibliát, no és persze a számítógépet!

Jézus azt mondja: “Legyetek éberek, figyeljetek, vigyázzatok és imádkozzatok, mert nem tudjátok mikor jő el az idő. Ha hirtelen megérkezik, ne találjon titeket aludva.”

Én megmondom mikor jő el az idő, amikor ébernek kell lenni. Már eljött és folyamatosan itt van. Persze éberség alatt nem azt kell érteni, hogy éjjelente árgus szemekkel nézzük a plafont, hanem azt, hogy amikor megjelenik a Rendszer részéről a negatív információ, a program, akkor felismerjük és tudatosítjuk magunkban, hogy: Jé ez a Rendszer egyik programja! Megfelelő tudatossággal ezek a programok viszonylag egyszerűen felismerhetőek. Ha pedig felismertem, akkor képes vagyok meggátolni azt is, hogy kéretlenül és erőszakosan feltelepüljön.

Az éberség tehát első megközelítésben azt jelenti, hogy felismerem, hogy a program a Rendszeré és az rám nézve negatív. Ha a felismerést követően reagálok, akkor átengedem az irányítást a programnak. A reakció ugyanis mindig tudattalan, ösztönös, belénk ivódott viselkedés, mely a múltból ered. Pontosan erre épül a Rendszer, a mátrix. Azt várja el, hogy automatikusan reagáljunk. Vásárolj, vásárolj, vásárolj! Nem baj ha nem kell, vedd meg mert most 20 százalékkal olcsóbb! (Igaz, hogy egy héttel ezelőtt előbb megemeltük 30 %-kal az árát!)

Reakció helyett tudatosan válasszunk és cselekedjünk tehát! – kínálkozik a másik lehetőség. A válasz a tudatossággal van kapcsolatban és pillanatról-pillanatra születik meg és mindig önmagunkból fakad: átfuttatjuk az agyunkon, hogy ha így teszünk, akkor ez várható, ha amúgy akkor meg az. Mérlegeljük tehát a kauzalitást, hogy az ok milyen okozattal jár majd. Csahogy a mérlegelés ismét megítélés és ha elkezdjük keresni az ok-okozat összefüggéseket, akkor ismét energiát teszünk a gondolatba, ami így növekedik. Arról nem is beszélve, hogy ismét kibillentünk a jelenből és a jövőbe irányul a figyelmünk.

A reakció sem jó tehát és a mérlegelés, a tudatos cselekedet sem. Ehelyütt máris megjegyezném, hogy természetesen a mérlegelés a reakcióval szemben nagyságrendekkel jobb, ezért ha eddig ösztönösen reagáltál mindenre, akkor arra biztatlak, hogy mától mérlegelj előtte, válassz tudatosan. A választás azonban még mindig a mátrixon belül tart. Hogy miért?

Valójában mindannyian a Végtelen Intelligencia megnyilvánulásai vagyunk. Mi vagyunk a Végtelen Lehetőség, a minden, mi vagyunk az egység. Amikor választunk, akkor az egyik lehetőséggel azonosulunk, tehát nem öleljük fel a mindent. A választással már van egy célunk, a cél pedig a mátrix programja. Ez megér egyszer egy bővebb írást is, de a lényeg, hogy nem a céltalanságra buzdítalak, hanem arra, hogy ne azonosulj azzal, amit teszel és ne az határozzon meg téged, amivel foglalkozol. Tedd, mert belőled jön, mert szívesen teszed, engedd, hogy a létezés megnyilvánuljon rajtad keresztül.

De mi lehet akkor az éberség, amire Jézus utal?

Az éberség választás nélküli állapotot jelent. Se nem automatikus reakció, se nem tudatos cselekedet. Egy tudatalatti cselekedet, melynek során nem ítélek, nem választok, de kétségem sincs afelől azonban, hogy a program NEM HAT RÁM! Hogy miért? Azért mert csak az hat rám, aminek energiát adok, amire fókuszálok, összpontosítok, amivel foglalkozom, időt teszek bele és amitől félek. A Mátrix híres jelenetében minden ott van, érdemes megnézni ismét:

https://www.youtube.com/watch?v=mu2aszSs3lI

A kulcs: nincs is kanál! Egy olyan világban élünk, ahol valójában semmi sincs – minden illúzió – de bármi lehetséges. Csak az létezik számomra, amiről tudok. “A tudatlanság áldásos” – hangzik el a film egy másik jelentében. Ha valamiről nem tudok, akkor az nem hat rám. Ha nem tudok arról, hogy Afrikában gyerekek halnak éhen és szomjan, akkor az nem hat az érzelmeimre. Ha nem nézem a híradót, akkor megkímélem magam attól, hogy negatív eseményekkel bombázzanak.  Ha pedig nem követem a közel-keleti eseményeket, akkor számomra ott semmi sem történik és nem fogok félni az előrejelzett armageddontól.

Manapság nagyon divatos beszélni a vegyi permetezésről, a chemtrail-ről. Google első találat: “Magyarország CHEMTRAIL-támadás alatt áll egész nap – Elképesztő mennyiségű vegyi csík borítja az eget “. Hat ez rád, ha elolvasod? Félsz a radioaktív szennyezéstől, a nehézfémektől? Ha igen, máris elérte a Rendszergazda a célját. Pedig ha nem tudnál róla nem is hatna rád! Az agy ugyanis képtelen lenne értelmezni. Mivel a bemeneti oldalon nem kerülne be adat, ezért a kimenetén sem jelenne meg semmi. “Ha nem tudom nem fáj” – hangzik az ismert zene.

A tudatlanság valóban áldásos tehát, dehát nem azért születtünk meg, hogy aztán bután meghaljunk. A legtöbb negatív információ hatása alól ráadásul úgysem tudjuk kivonni magunkat, ezért egyetlen megoldás marad: az éberség. Az éberség semmiképpen sem azt jelenti, hogy csak ülsz és bámulsz ki a fejedből, hogy kivond magad a negatív hatások alól.  Az éberség a tudatosság olyan foka, amikor semmivel sem azonosulsz és kétséged sincs afelől, hogy semmi nem hat rád.

Ha valaminek nem adsz energiát, hanem csak kívülről megfigyeled, akkor egy idő után magától eltűnik. Minél jobban figyelsz, annál nagyobb lesz a távolság és minél nagyobb a távolság, annál kevesebb energiát nyernek tőled a gondolataid. Mivel más energiaforrásuk nincsen, ezért egy idő után elhalnak. Az ego tápláléka a küzdelem. Ha nem küzdesz, hanem csak simán szemlélődsz az ego elpárolog, köddé válik. Ahhoz viszont, hogy az ego köddé váljon előbb óriási tudás kell, mert az ego és a tudás fordítottan arányosak egymással. A tudatosság tehát végeredményben összpontosított figyelmet jelent, nyitott elmével.

A tudatos ember azért a Rendszer ellensége, mert teljesen kiszámíthatatlan, mivel sosem reagál. Ő az, aki nem rohan hanyatt-homlok az orvoshoz, amikor meghallja hogy jön a legújabb H1N1 vírus és nem dob parancsszóra bombát Irakra. A tudattalan vagy kevésbé tudatos emberek ezzel szemben kiszámíthatóak és könnyen irányíthatóak, lévén válaszreakciókat adnak minden bemenő impulzusra.

A példa kedvéért tételezzük fel, hogy nézed a szokásos esti filmsorozatot, amikor a film szünetében jön a szintén szokásos Prostamol Uno reklám. Nézzük meg milyen esetek lehetségesek:

1. Ha tudatlan vagy – tehát még életedben sem hallottál erről – akkor a reklám anélkül szól a tudatalattidhoz, hogy az üzenet létezésének tudatában lennél. Ezért használ az Illuminátusok állandóan szimbólumokat, halálrunát, piramist, Hermész botját és ezernyi egyéb jelképet. Minden szimbólum és szó mögött energia húzódik meg, tehát hat a tudatalattira. (Mit gondolsz amikor meglátod a keresztre feszített Jézust, akkor az hogyan hat a tudatalattidra? A reaktív elme egyértelműen hozzárendeli a szenvedést, ahogyan a példában felhozott spenót esetében a hasmenést.)
2. Már tudod, hogy a Prostamol arra szolgál, hogy megkönnyítse a férfiak folyóügyeit. Ha nem lenne ez a csodaszer, akkor szegény férfitársunk nem tudna elmenni kutyát sétáltatni. Tudatlan tehát már nem vagy, a kérdés az, hogy mennyire vagy tudatos. Felismerted, hogy ez egy program, mely a tudatalattidra hat.

• A reakció ebben az esetben valahogy úgy nézne ki, hogy fennhangon ordítanád: már megint ez a kurva Illuminátusok programoz!
• A tudatos választás esetén valahogy így mérlegelsz: OK, ez egy negatív program. Tudom, hogy mit akartok vele elérni, de én úgy döntök, hogy nem hat rám és felülírom a programot.
• Éberség esetén felismered a programot és mihelyt észreveszed a hatalma egyszerűen megszűnik fölötted. De ehhez ismerned kell a rejtett üzenetet, ismerned kell melyik szimbólum hogyan hat, mert ha nem ismered, akkor a tudatlanságod miatt hatni fog a tudatalattidra!

Úgy kezdtem, hogy minden problémánk forrása őkelme az elme. Megállapítottuk, hogy őkelme azonos a tudatalatti elmével, a háttérhatalom pedig elsősorban ezt támadja. Nyilvánvalóan nem egyénekre szabottan teszi ezt, hanem a kollektív tudatalattira igyekszik hatni, arra a tudatalatti elmére, amely örökletesen az emberekhez tartozik. Nem elsősorban az egyén, az Ő elméjére kíván hatni tehát, hanem a társadalom, az ŐKelméjére. Őkelme azonos tehát az ŐK elméjével.

Ebből pedig máris adódik a megoldás: úgy tudunk kiszabadulni ŐK-elme fogságából, hogy mások vagyunk és másképpen gondolkodunk, mintŐK. Ha ezt a blogot olvasod, akkor mindenképpen Te is ráléptél a másképp gondolkodás útjára. Hogy ebben segíteni tudjak, a következő alkalommal megpróbálok néhány konkrét tanácsot, egyfajta módszertant is adni hozzá. Bár szerintem a lényeget már úgyis leszűrted magadnak!

forrás: Goldeneye