"Amíg nem tudsz hozzáférni a most erejéhez, addig minden
érzelmi fájdalmad, amit csak átélsz, részben tovább él
benned. Egybeolvad a múltban fölgyülemlett, már benned lévő
fájdalommal, s betelepszik elmédbe és testedbe. Ez
természetesen a gyermekként elszenvedett fájdalmaidra is
vonatkozik, amiket annak a világnak a tudattalansága
okozott, amelybe beleszülettél. Ez a fölgyülemlett fájdalom
negatív energiamező, amely elfoglalja testedet és elmédet.
Ha ezt láthatatlan, ám teljes jogú lénynek tekinted, akkor
meglehetősen közel jársz az igazsághoz. 
Ez az úgynevezett érzelmi fájdalomtest. 
Két létformája van: szunnyadó és aktív. A fájdalomtest
egy-egy ember élettartamának akár 90%-ában is szunnyadó
formában, „kikapcsolt” állapotban lehet, míg egy mélységesen
boldogtalan embernél az idő akár 100%-ában is aktív,
„bekapcsolt” formában. 
Egyes emberek szinte kizárólag a fájdalomtestükön keresztül
élik életüket, míg mások csak bizonyos helyzetekben - pl.
szerelmi kapcsolataikban, továbbá múltbeli veszteséggel vagy
elhagyással, illetve testi vagy érzelmi bántalmazással
összefüggő helyzetekben - tapasztalják azt meg. A
fájdalomtest aktiválódását bármi kiválthatja, különösen, ha
az esemény összecseng a múltban már átélt fájdalommintáddal.
Ha készen áll arra, hogy szunnyadó állapotából fölébredjen,
akkor még egy gondolat, vagy akár egy hozzád közel álló
ember ártatlan meg- jegyzése is képes aktiválni.


Figyeld meg magadban a boldogtalanság legcsekélyebb jelét
is, bármilyen formában nyilvánuljon is az meg, mert az
fájdalomtested ébredéséről árulkodhat! Ez megjelenhet
ingerültség, türelmetlenség, komor hangulat, sérteni vágyás,
harag, düh, depresszió, a kapcsolatodban némi dráma iránti
vágy stb. formájában. Kapd el fájdalomtestedet szunnyadó
állapotából való fölébredése pillanatában! 
A fájdalomtest életben akar maradni, mint minden létező
lény, és csak úgy képes erre, ha rávesz, hogy tudattalanul
azonosulj vele. Akkor aztán fölkelhet, átveheti fölötted a
hatalmat, „ő lesz te”, és rajtad keresztül élheti világát.
Csak rajtad keresztül szerezheti meg „táplálékát”. Minden
élmény hizlalja, amely saját energiafajtájával rezonál,
bármi, ami valamilyen formában további fájdalmat hoz létre:
a harag, a destruktivitás, a gyűlölet, a gyász, az érzelmi
dráma, az erőszak, sőt, még a betegség is. Eluralkodása
esetén a fájdalomtest tehát olyan helyzeteket hoz létre az
életedben, amelyek saját energiafrekvenciáját tükrözik
vissza, hogy ezekből a helyzetekből táplálkozhasson. A
fájdalom kizárólag fájdalomból táplálkozhat. A fájdalom nem
táplálkozhat örömből. Számára az emészthetetlen. Ha egyszer
a fájdalomtest átvette fölötted a hatalmat, akkor egyre több
fájdalomra vágysz. Áldozattá vagy elkövetővé válsz.
Fájdalmat akarsz okozni, vagy fájdalmat akarsz elszenvedni,
vagy egyszerre mindkettőt. Valójában nincs nagy különbség a
kettő között. Természetesen nem vagy ennek tudatában, és
vehemensen bizonygatod, hogy te nem akarsz fájdalmat. De
nézd csak meg közelebbről, és rá fogsz jönni, hogy
gondolkodásod és viselkedésed valójában épp arra irányul,
hogy fenntartsa a fájdalmat, magad és mások számára! 
Ha valóban tudatában lennél ennek, akkor ez a
viselkedésminta szertefoszlana, hiszen esztelenség fájdalmat
kívánni, márpedig akarattal, tudatosan senki sem esztelen. 
A fájdalomtest, amely az ego vetette sötét árnyék, valójában
retteg tudatod fényétől.  Azt akarja, hogy ne láss át a
szitáján. Életben maradása ugyanis azon múlik, hogy
tudattalanul azonosulsz vele, s hogy - ugyancsak
tudattalanul - félsz szembenézni a benned élő félelemmel. Ha
azonban nem nézel szembe vele, ha nem irányítod tudatosságod
fényét a fájdalomba, akkor arra kényszerülsz, hogy újra és
újra átéld azt. A fájdalomtest veszélyes szörnyetegnek
tűnhet számodra, amelyre rá sem bírsz nézni, ám
biztosíthatlak róla, hogy valójában csak egy jelentéktelen
fantom ő, aki képtelen  jelenléted erejével megbirkózni.
Egyes spirituális tanítások azt állítják, hogy minden
fájdalom végső soron illúzió. Így igaz. A kérdés az, hogy
igaz-e ez számodra is? A puszta hit még nem teszi igazzá. 
Akarsz-e fájdalomban élni életed végéig, miközben továbbra
is azt mondogatod, hogy az illúzió? Megszabadít-e ez téged a
fájdalomtól? Amivel mi itt foglalkozunk, az az, hogy miként
tudod realizálni ezt az igazságot, vagyis megvalósítani azt
életedben.  A fájdalomtest tehát nem akarja, hogy
közvetlenül megfigyeld, és létének lényegét leleplezd. Abban
a pillanatban, amikor megfigyeled, amikor energiamezejét
önmagadban megérzed, és figyelmedet beleviszed, a vele való
azonosulás megszakad. Ekkor egy magasabb tudatosság lép be a
képbe, amit én
jelenlétnek nevezek. Ekkor már a fájdalomtest megfigyelője
avagy szemtanúja vagy. Ez viszont azzal jár, hogy ő többé
már nem tud téged használni, azt tettetve, hogy azonos
veled, és többé már nem képes rajtad keresztül újratöltődni.
Ekkor találtad meg saját, legbelső erődet. Ekkor jutottál
hozzá a most erejéhez.

Ahogy a sötétséggel, úgy a fájdalomtesttel sem tudsz
harcba szállni. Ennek megkísérlése csak belső konfliktust,
ezáltal további fájdalmat szülne. Elég, ha pusztán
megfigyeled őt. A megfigyelés azt is jelenti, hogy a
pillanatnyi valóság részeként elfogadod. A fájdalomtest
olyan csapdába esett életenergiából áll, amely teljes
energiameződről lehasadt, és az elmével való azonosulás
természetellenes folyamata révén átmenetileg önállósult.
Önmaga ellen fordult, és életellenessé vált, mint az állat,
aki saját farkát próbálja elpusztítatni. Mit gondolsz,
civilizációnk miért vált ilyen életpusztítóvá? Ám valójában
az életet pusztító erők is életenergiák.  Amikor elkezdesz
elkülönülni a fájdalomtesttől, és megfigyelővé válsz, a
fájdalomtest egy ideig még működni fog, és trükkökkel
megpróbál majd rávenni, hogy ismét azonosulj vele. Bár
azonosulásoddal már nem energetizálod őt, mégis rendelkezik
egy adag lendületi energiával, akárcsak egy pörgő kerék,
amely a meghajtó motor leállítása után is egy ideig még
tovább forog. Ebben a stádiumban különféle testi fájdalmakat
is okoz-hat, ám azok nem lesznek tartósak. Maradj a
jelenben, maradj tudatos! Légy belsőtered örökké éber őre!
 Eléggé jelen kell lenned ahhoz, hogy közvetlenül figyelhesd
meg a fájdalomtestet, és érezhesd annak energiáját. Így már
nem képes uralni gondolkodásodat. Abban a pillanatban, hogy
gondolkodásod újra alkalmazkodik a fájdalomtest
energiamezejéhez, ismét azonosulsz vele, és gondolataiddal
újra táplálod őt. Ha például a fájdalomtested domináló
energiarezgése a harag, és te dühös gondolatokkal egyre azon
rágódsz, hogy X. Y. mit is tett veled, s hogy te mit teszel
majd vele, akkor ezzel tudattalanná váltál, és a
fájdalomtested lettél „te”. Ahol harag van, ott a mögött
mindig fájdalom húzódik meg. Ha borongós hangulatod támad,
és negatív gondolatmintákba keveredve egyre azon keseregsz,
hogy milyen rettenetes is az életed, akkor gondolkodásod a
fájdalomtestre hangolódik, s máris tudattalanná, és így a
fájdalomtest támadásával szemben sebezhetővé váltál. A
„tudattalan” szót itt abban az értelemben használom, hogy
azonosulsz bizonyos mentális vagy érzelmi mintákkal. Ez
pedig a megfigyelő avagy őr teljes hiányára utal.  A tudatos
figyelem fenntartása megszakítja a kapcsolatot a
fájdalomtested és a gondolkodási folyamatod között, s így
megtörténik a transzmutáció, az átalakulás. Olyan ez, mintha
a fájdalom olajjá válna tudatosságod lángja számára, amely
ennek eredményeként aztán még fényesebben ég. Ez az alkímia
ősi művészetének ezoterikus értelme: a közönséges fémet
arannyá, a szenvedést pedig tudatossággá transzmutálni. A
belső szakadás begyógyul, és újra teljessé válsz. Ettől
kezdve már a te felelősséged, hogy ne teremts újabb
fájdalmat. Hadd foglaljam össze a folyamatot! 

Összpontosítsd figyelmedet a benned lévő
érzésre! Tudd, hogy ez a fájdalomtest! Fogadd el a tényt,
hogy az ott van! Ne gondolkozz róla, ne hagyd, hogy az érzés
gondolattá alakuljon! Ne értékeld, ne elemezd! Ne azonosítsd
önmagadat vele! Maradj jelen, és továbbra is megfigyelőként
észleld, hogy mi történik benned! Ne csak az érzelmi
fájdalmat tudatosítsd magadban, hanem „azt is, aki figyel”,
a csöndes figyelőt! Ez a most ereje, saját tudatos
jelenléted ereje. Aztán figyelj, mi történik!"

Tolle