Egyetlen kérdés, ami mindent megváltoztat

Baj van. Nagyon nagy baj. Ha körbenézel a világban, szinte csak ezt látod: szenvedés, háború, katasztrófa, pusztítás, csalás, hazugság, széthulló emberi kapcsolatok. Ezt sugározzák a hírek, és ezt éled meg a mindennapjaidban is. Kétségbeejtő, igaz? De tudod, pontosan ez a cél: hogy kétségbe ess. Mert aki nem tudja a megoldást, az irányítható. Aki fél, az könnyebben megy arra, amerre az oltalmat ígérő hang vezeti.

"Szó sincsen valamiféle elérendô célról itt. Nincs semmilyen módszer, nem tudjuk elérni ezt a nem-célt. Nincsen ösvény, amin járnunk kéne. Nincs egy ilyen fokozatos ösvény, ami ebbôl a tökéletlen állapotból elvezetne a tökéletes állapotba. Ezt a saját jelenlegi állapotunkat nem határozzuk meg tökéletlen állapotként, amin változtatni kell, amin javítani kell. Nincsen bûntudatunk, nem kapcsolódik ehhez a jelenlegi tudatállapotunkhoz, egy olyan töredékesség, avagy bûntudat, amit valamiféleképpen jóvá kéne tennünk, amit fel kell oldoznunk, amiért bocsánatot kéne kérnünk.

Tizenkét nappal harmincharmadik születésnapom után, 1989. január 28-án
Pozsgay Imre államminiszter kijelentette, hogy 1956 forradalma nem
ellenforradalom, hanem jogos népfelkelés volt. Pozsgay ugyanolyan a
magyar politikában, mint a közel-keletiben a drúzok. Ha egy
konfliktusban a drúzok valaki mellé állnak, akkor jó eséllyel
megjósolható, hogy az a valaki győzni fog. Nem miattuk, hanem azért,
mert ők a Közel-Kelet barométerei. Ha pedig a drúzok a Közel-Kelet
barométerei, Pozsgay Magyarországé.