Ízek, imák, szerelmek

(eredeti címe: Eat Pray Love)

2010-es amerikai romantikus dráma.

Rendezője Ryan Murphy, főszereplői Julia Roberts, James Franco és Javier Bardem.

Liznek (Julia Roberts) mindene megvolt, férje, karrierje, szép lakása. Egy napon azonban rádöbbent, hogy nem boldog. Azt nem tudta mire vágyik igazán, csak azt, hogy mindezekre nem. Férjétől való válása után úgy dönt, egy évet szán arra, hogy megtalálja önmagát. Több hónapot tölt el Olaszországban, ahol az kiélvezi a gasztronómia által nyújtott örömöket.

 Karácsony van, a béke és szeretet ünnepe, de még sincs béke. Bár mindenki, vagyis a többség mindig békét óhajt, az a „másik”, az bezzeg gonosz módon csak a pusztításon töri a fejét, és így, noha mi nagyon és őszintén szeretnénk, de még sincs béke – ismételgethetjük görcsösen. Pedig legalább ilyenkor beláthatnánk szelíden, hogy valójában az a „másik” is mi vagyunk.

Mint a népmesékben a sárkányok, táltos paripák, boszorkányok, a szegény emberek és a gonosz vagy éppen bölcs uralkodók, a királykisasszo­nyok, illetve az ő kezüket és persze a fele királyságot végül is elnyerő legkisebb királyfiig mindenki – mi vagyunk.

Titanic

Álom, álom édes álom

 Ahogyan többször is kifejtettem, a jelenlegi időértelmezés teljes egészében téves. Nincs rajtunk kívül álló objektív idő, így az idő múlása szubjektív és relatív. Egyidejűség van, a múltból a jövő felé haladás képzete az elme hozadéka és sokkal inkább igaz az, hogy a jövőből emlékezünk vissza a múltunkra – ahogyan tette ezt Rose is – mint az, hogy haladunk a múltból a jövő felé.

 A már említett Titán isten Kronosz Titán néven írta be magát a történelemkönyvekbe, ahol a kronosz vagy idő szó is utal arra, hogy az ember és az idő egymástól nem elválasztható két minőség.