A változás soha nem kívülről érkezik.A változás a lélekben, azaz Te benned zajlik..... A változás felismertetése az ami kívülről érkezhet azért hogy meglásd mi zajlik benned..... S mikor tudatod eszmél, már tudatosan állsz a változások sodrába............

A TRADÍCIÓ FONTOSSÁGÁHOZ:

Vannak még hagyományőrző népek, pl. az örmény nép, amely nép fia Charles Aznavour, aki legszebb dalában a másik hagyományőrző nép, az olasz nép tradicionális tudását örökíti meg arról, hogyan kell legszeretettebb hozzátartozónkat okosan, szépen, emberségesen elkísérni ahhoz a kapuhoz, amelyen mindannyiunknak át kell mennünk egyszer. Ide bemásolom a dal francia eredetijének magyar fordítását. Nagyon megható és nagyon tanulságos. Itt meghallgatható:
http://www.youtube.com/watch?v=3TB6oOmV6pM

Charles Aznavour: Mamma

Mindenki itt volt, azonnal indultak, amikor hallották a jajkiáltást: “Haldoklik a Mama!”
Mind itt voltak, eljöttek még Dél-Olaszországból is. Itt volt még Giorgio is, a fekete bárány fiú,
hozta a rengeteg ajándékot. A gyerekek csendben játszottak az ágy körül, vagy a padlón, de a játék nem volt fontos, csak utolsó ajándék volt a Mamának. Melengették őt csókjaikkal, igazgatták párnáit… Haldoklik a Mama! Asszonyunk, Szűz Mária, kegyelemmel teljes, akinek szobra a szobában van, nyújtsd ki karjaidat Őfelé! Énekeljük Neki az Ave Mariát! Ave Maria… Mennyi szeretet, mennyi emlék idéződik fel bennünk, Mama! Mennyi könny és mennyi mosoly van emlékeinkben, Mama! Mind jöttek a forró utakon, a perzselő nap alatt. Haldoklik a Mama! Jöttek a férfiak kordonos szőlőskertek mellett, itták a hűvös újborokat, majd bebotorkáltak a házba a padok, sálak és kalapok között. Furcsa, de még nem érzel gyászt a Szeretet nagy ágya mellett. Egy nagybácsi még gitározik is, ráirányítva a figyelmet a Mamára. És az asszonyok felidézik a virrasztási énekeket. Haldoklik a Mama… Nagyon lágyan, becsukott szemmel, mint amikor altatod gyermeked egy szép nap után, hogy mosolyogjon, miközben elalszik. Ave Maria… Mennyi szeretet, mennyi mosoly idéződik fel bennünk, Mama! Mennyi könny és mennyi mosoly van emlékeinkben, Mama! Mindez soha, soha nem hagy el minket, Mama!

Kedves Attila!

Nagyon jók a fenti gondolatok, de a tisztaságuknak és tökéletességüknek a mai valósághoz való viszonya miatt némi szomorúságot is támasztanak a lelkemben, mert emberi lépték szerint nagyon távolinak tűnik, hogy ne az utolsó előtti bekezdésben ismertetett valóságban kelljen továbbra is tenyészni egyeseknek és szenvedni a kiválóbbaknak. De tényleg nem reménytelen, hogy egyszer csak eljön e Sötét Kor (Kali Yuga) vége, és felváltja egy emberhez méltó élet itt a Földön. Lehet, hogy tavaszi zápor módjára elönti a Földet az emberek megvilágosodása. Ez csakis Istenen múlik. Minél többünknek kell kérni Istent, folyamatosan koncentrálni, vizualizálni, imádkozni - kinek melyik módszer tetszik -, hogy bekövetkezzen az, ami a fenti első bekezdésben szerepel. Mai szemmel utópia, de valósággá válhat, ha hiszünk, ha őszintén vágyunk rá (és mind többen ezen elvek szerint élünk), és kérjük Istent, hogy adja meg.

Sziasztok!

Tényleg felgyorsultak az események, ezért nagyon fontos, hogy minden pillanatot örömmel éljünk meg. Minden rajtunk múlik!

Azért ez nem olyan egyszerű. Nem fekete, és fehér dologról van szó, hanem egy átmenetről. A civilizált ember egyre boldogtalanabbnak, és boldogtalanabbnak érzi magát, valahol belül tudja, hogy változni kell, változtatni kell. A fejlődés magával hozza a változás iránti igényt. A változás viszont nem történik egy varázsütésre. Az egyén először kisebb dolgokban enged, majd egyre több lesz azon dolgok száma, amelyeket már másmilyen szemmel néz. Az átalakulás folyamán egyre kritikusabban tekint önmagára, és napról napra rosszabbul érzi magát. Ez a folyamat addig tart, amíg el nem éri a kritikus pontot, onnantól már minden szebbnek tűnik.
Ezen a folyamaton minden egyes ember keresztül fog menni, csak valaki előbb, valaki később. Először a fejlettebb civilizációkban megy végbe a változás, majd mint egy hullám, lassan elterjed máshol is.
A változás igazából akkor következik majd csak be, amikor a megváltozott tudatállapotú emberek száma eléri a kritikus pontot...
...és akkor majd egy új világ születik.

Egy kis nyomdahiba csúszott be az imént: ...távolságtartást a dogmákra épülő hittételektől... - lenne a helyes kifejezés.