Kedves Barátom!

Ismét itthonról jelentkezem, legutóbbi new yorki utam után, ahol január 30-án egy előadást is tarthattam az ottani Magyar Házban. Utazásomnak azonban teljesen személyes oka volt, hisz öcsém ott él családjával immár több mint harminc éve, és az előadás ötlete csupán akkor merült fel, amikor néhány kinti ismerősöm értesült érkezésemről.  A hirtelen szervezés azonban nagyon jól sikerült (ezúton is köszönöm Rózsa Ákosnak), teltházas volt az est – ami még akkor is szívmelengető, ha tudjuk, hogy szűk ötven fő befogadására alkalmas a kisterem.

Fölemeljük egymást

Ha szerelmes vagy valakibe, olyasmit látsz benne, amit mások nem látnak. És te sem fogod majd, attól a másodperctől kezdve, amikor megszűnik a szerelmed. Visszaszürkül, visszacsúnyul, jelentéktelenné válik. A szív szemével nézni azt jelenti, hogy fölfelé látunk; magasabbra és eszményítve. Ez néha azt is jelenti, hogy szépnek látunk egy kifejezetten csúnya embert: „Nekem szép!” És férfiasnak a férfiatlant, nőiesnek a nőietlent.

Brezovai Gábor:

Valóság

Valóság-e az mit gondolunk és érzésnek hazudunk
Mikor nem cselekszünk nem vele vagyunk
inkább félelmektől eltorzult gondolatokkal
magányosan agyalunk

Persze-persze ez a valóságunk
hisz gyermekként, csak ezt láttuk
Megszületünk, és mindent szkennelünk
így a félelem valósága marad meg nekünk!

Nem tudjuk biztosan, mi is lesz velünk
Elrugaszkodni ezért soha nem merünk
Inkább e múltba mély gyökeret verünk,
a megszokás mocsarába önként elmerülünk

Nem vesszük észre haldokló lelkünk
a másolt program szerint menetelünk
Újra és újra kiált, üvölt ott belül
de mi a programot nem írjuk felül

Vágyjuk a szerelmet, vágyjuk a sikert,
de a zagyva gondolat, minden érzést elnyelt
Úgy sem fogy sikerülni, nem Ő az igazi,
Megalkudva fogod az életed tengetni.