Kedves  TESTVÉREM!

Mit ér a buddhaság, ha melletted ezrek alszanak? Mért vagy látó, ha nem osztod meg a vakkal amit látsz? Miért kérted a világosságot, és a megszabadulást, ha azt megtartod magadnak? A világ veled kezdődik! ÉS VELED IS ÉR VÉGET! Tetszik amit látsz? Vagy nem is érdekel? Úgy gondolod, hogy azért kaptad a tudás hatalmát, hogy önzően eltitkoljad? Vagy azért, hogy segíts a rászorulókon, de legfőképp a jövő nemzedékein? GONDOLKOZZ EL EZEN, NAĢYON SZÉPEN KÉRLEK!

Hans Ulrich Grimm: A leves hazudik

Az ételek szép új világa

Vajon mi a közös a csokoládéban, a kutyaeledelben és a szájvízben? Mi az, ami a műsajtban éppúgy benne van, mint a perecben és a fogkrémben?

Egy jó adag kémia adalékanyagokkal fűszerezve: szinte nincs termék asztalainkon és tányérjainkban a modern élelmiszer-feldolgozás közreműködése nélkül.

Madártollból bonbon vagy péksütemény készíthető, zöldborsóból marcipán, baktériumokból kávétejszín vagy krémsajt - az aromák segítségével minden ehetővé válik. Ételeink szép új világában azonban a címzett valahol lemaradt.

Igaz vagy nem? Hogy is volt ez? Valamit tanultunk, de nem ezt. Ha a valódi történelem tényleg máshogy volt, akkor becsaptak minket, tudatosan vagy tudattalanul. Az alábbi írás a netről származik tanulságos lehet.

Történelem

 Az egész mai tanított történelem iszonyatos hazugságokra épül. A csúsztatásokkal és hamísításokkal leginkább a magyar történelem van átszőve. Nyugodtan elfelejthetjük a tankönyvekben szereplő egész őstörténet elméleteket, ezeket mára teljes mértékben megcáfolta több tudományág is (nyelvészet, régészet, genetika, stb.) Az, hogy a magyar nép az orosz sztyeppekről származó finnugor eredetű primitív nép és megveretve menekült be a Kárpát-medencébe a legnagyobb történelemhamisítások egyike, mellyel sikerült teljesen elvágni a magyar nemzetet a gyökereitől.

Részlet Eckhart Tolle: Új Föld c.könyvéből:

 Készen áll-e az emberiség a tudat átalakulására, az olyan radikális és mély, belső kivirágzásra“, hogy ahhoz viszonyítva a növények virágzása-bármily gyönyörű is az-annak csupán halovány visszfénye? Képesek-e az emberi lények elveszíteni kondicionált(beidegződött, beprogramozódott) elmestruktúráik „sűrűségét“, és úgymond olyanokká válni, mint a kristályok vagy a drágakövek: áttetszővé a tudat fénye számára?Le tudják-e győzni az anyagelvűség és az anyagiság lehúzó nehézségi erejét és fölül tudnak e emelkedni  a formával való azonosuláson, ami az egót a helyén tartja, és arra kárhoztatja őket, hogy saját személyiségük rabságában sínylődjenek?