Kedves Attila!

Szerintem már az is valami, ha valaki próbálkozik. Én is próbálkozom, és ha egyre többen teszik ezt, lassan, nagyon lassan, de biztosan megváltozik ez a világ.

Szép napot: Kati

Válasz

Kedves Katalin,
tetszik az eszmefuttatásod az ego-ról. Csak alátámasztani tudom a "kezelésére" felvázolt lehetőségeket. Sokak számára ez ma még nehéznek tűnhet, mert az embernek önmagával a legnehezebb szembenézni. Hogy miért? Generációk, társadalmak nőttek fel az ego hálójában. Mára az emberiség egója iszonyatos nagyra duzzadt és az ember valódi lénye kisebbségbe érzi magát vele szembe. A fogyasztói társadalomban rengeteg eszköz táplálja az egót. Igaz régen ez nem így volt, de ma viszont így van és ehhez kell alkalmazkodnunk, ha változtatni akarunk. Egy kicsit jobban fel kell kötni a gatyánkat, hogy elfogadjuk, teljesen új alapokra kell helyezni az életünket. Kényelmünket feladni nem könnyű az ego zavarokat produkál csakhogy továbbvigye a számára kedvező helyzetet. Úgy gondolom azok lehetnek a „nyerők” akik felismerik ezt a helyzetet és megtanulnak megfelelően viszonyulni hozzá. Amit írtál jó alap lehet. Van olyan aki mer próbálkozni?

Válasz

De vajon miért ilyen az elme? Miért néz ki úgy, mintha rosszat akarna.

Nem, az elme nem akar rosszat nekünk. Fel kell ismernünk, hogy az elmének nincsenek érzelmei. Mi teremtettük azért, hogy beilleszkedjünk, és megfeleljünk a társadalmunk, hitvilágunk, szüleink stb elvárásainak. Az ego az ÉN képünk kialakulásával elsajátítja a szabályokat, és az szerint próbál irányítani minket a leginkább helyesnek tűnő irányba. Olyan mint egy gép, amit beprogramoznak, hogy százalékos mértékekkel mérlegeljen, csoportosítson, és ez alapján döntés előkészítő szerepet töltsön be. A kisgyermek megtanulja, hogy erőszakossággal jobban érvényt tud szerezni akaratának. Már gyermekkorban is az erősebb érvényesül, többet játszat azokkal a játékokkal, amiket szeret. Az EGO megjegyez.És felnőttkorban, a pénz megkísért. Az ego biztat, mert gyermekkorban is sikereket ért el ezzel a módszerrel. Aztán a társadalmi normákat kezdi elemezni. A törvény nem betartásának következményeit mérlegeli. Öszehasonlít elemez, százalékol. " Igen, könnyen elemelhetném a pénzt, de mi van ha elkapnak, és lebukok." Az elme elemezi a lehetséges variációkat, és hogy úgy tűnhet, mintha az egyik vállunkon egy angyal, a másikon egy kisördög suttogna. És mind a kettő a mi elménk. A nagyobb százalékban győző fogja kimondani a végső szót, és meggyőzni téged. De a cselekedetet már rád bízza. "Na ... menj már, tedd meg!" És ha mégsem teszed meg, akkor mivel nem sikerült irányítania téged, bizonytalan lesz saját léte felől, amit feltétlenül meg kell erősítenie magában. Ezért bírál, és addig zaklat, amíg meg nem erősíted létezését, vagy egy időre el nem fogy az energiája.

Szóval mivel az egó csak leírásokból ismeri az érzelmek világát, amikor úgy érzel, hogy ahhoz semmilyen magyarázat, vagy mondanivaló nem szükséges, az ego tehetetlen. Ha mérges vagy ingerült vagy, megmagyarázza miért. Ha boldog vagy, azt is megmagyarázza.
De, ha semmi okod nincs a boldogságra, és úgy vagy boldog, az ego nem tud megszólalni.

Ez a titok nyitja. Boldognak lenni minden indok nélkül.

Szép napot: Kati

Válasz

Az ego megteremti magának a tér-idő utazást, ez azonban nem valóság, csupán illúzió. Ha otthon a tv előtt ülve éppen azon gondolkozol, vajon megveszi-e a párod a boltban amit kértél, gondolatban már ott is vagy az üzletben. A párod nem érkezik haza időben a vásárlásból, és te a helyszínhez egész történetet kerekítesz, biztos találkozott valakivel, akivel órákig trécsel, csak hogy minél később érjen haza. A valóságban pedig a boltban nem volt az a bizonyos dolog, és párod egy távolabbi üzlet felé vette az útját. A térbeli utazás nem az igazságot tükrözi, és ez sok konfliktus kiindulópontja lehet.
Az időbeli utazását is csak a saját biztonsága érdekében teremti az ego. Mondjuk életedben először kipróbálod a sárkányrepülőzést. Nagyszerűen érzed magadat, és nagyon boldog vagy. Ám a földet érés nem sikerül tökéletesre, és eltöröd a lábadat. De még a kórházba menet is tökéletesen érzed magadat, mert felejthetetlen élményben volt részed. Aztán néhány hónap múlva visszaemlékezik az elméd. "Hát igen, lehet hogy jó volt, de utána az a kínlódás a törött lábbal, háát nem is volt olyan jó, egyáltalán nem élveztem" Az elméd átalakítja a múltadat. A múlt, amire visszaemlékezel már nem ugyanaz, mint amit megéltél. Kellemetlen eseményeket is kellemessé változtathat az elméd, a múltra vonatkozóan. Például rettenetesen rossz napod volt fájt a fejed, migréned az egész napodat megmérgezte, de valaki rád köszönt, ami akkor nem jelentett semmit. Később ez az illető lett a kedvesed, és az iránta érzett szeretet miatt az elméd elhiteti veled, hogy első találkozásotok napja a legcsodásabb nap volt az életedben.
A jövőbe való elme-utazás pedig már kész röhej. Meghívnak egy bulira, ahova egy régi ismerősöd is elmegy, és te nagyon várod már azt a napot. Elképzeled mit veszel fel, mit fogtok együtt inni, miről beszélgettek majd. Egész történetet kerekítesz a jövődről. Aztán elmész, és kiderül hogy az ismerősöd megbetegedett és nem tudott elmenni. Rettenetesen érzed magadat, mert az előre eltervezett, már szinte megélt dolgok nem a forgatókönyv szerint történtek.

Az elme nyújtotta élet nem a valóság, és ez tény. Csak úgy lehet megtapasztalni a valódi életet, ha a jelenben maradsz: ITT, és MOST
Minél többször sikerül a jelen pillanatban, és a jelen időben lenned, annál boldogabb leszel.

Válasz

Az ego-val kapcsolatban a következőkre jöttem rá:
Mindenhol azt olvastam, hogy az ego milyen rossz dolog, ki kell irtani magunkból. Akkor feltettem a kérdést: ha olyan rossz, miért teremtettük?

A gyermekben lakó lélek tehetetlen a magunk, és a társadalom által alkotott világgal szemben. A jó elbukik. Ha gyermekként nem produkáljuk magunkat, nem vagyunk bűbájosak, esetleg erőszakosak, nem tudunk fennmaradni. Ha nem engedelmeskedünk az elvárásoknak "Ha jól viselkedsz ..., azonban, ha rossz vagy, nem kapsz ...",akkor nem élhetünk abban a világban, amelynek a szüleink és testvéreink is részesei.
A lélek segít megteremteni az egót, engedi hogy kialakuljon az ÉN képünk, máskülönben nem fejlődhet, és nem szerezhet olyan tapasztalatokat, amelyek előbbre viszik szellemünket. Az ego ezután már önállóan építi fel önmagát. Egyenes karóvá növekszik, melyen képes időben és térben is utazni. Gondoljunk csak arra, hogy gondolatban egyik pillanatban a lakásunk előtt vagyunk, és az jár a fejünkbe bezártuk -e az ajtót, másik pillanatban a munkahelyünkön ülünk - térbeli utazás. Vagy meglátunk valamit ami visszaemlékeztet egy eseményre, és máris a múltban vagyunk, vagy elképzeljük hogyan fogunk úszni a Balatonban egy hét múlva, amikor nyaralni megyünk.
A karó felépíti önmagát, és az általunk tapasztalt élményekből táplálkozik, mi a lélek, pedig olyanok vagyunk, mint a szőlőtőke. Az egonkba kapaszkodva elindulunk az utunkon, felfelé. Hajtást hozunk, és meglátjuk a fényt, ahogyan hívogat minket. Az ego fél. Mi alkottuk, és ha mi elhagyjuk őt, létezése értelmét veszíti, meghal. Elhiteti velünk, hogy sose tudjuk megerősíteni annyira a szárunkat, hogy az karó nélkül is létezzen.

És igaza van. A szőlőtőke a karó nélkül elhajlik, és eltörik.
Az EGO-t sohase fogjuk legyőzni. Nem tehetjük. El kell fogadnunk, hogy a részünk. Nem véletlenül teremtettük. Nem kell utálnunk, hiszen ha a cél, hogy önmagunkat elfogadjuk, és szeressük, akkor az EGO-nkat is el kell fogadnunk, és szeretnünk kell.

Akkor mit tegyünk vele? Bocsássunk rá delejes álmot, éljünk a jelenben, hajtsunk virágot, és a szőlő virágján keresztül elérhetjük a fényt.

Ha jól csináljuk, édes gyümölcs is válhat belőlünk, és akkor már nem állja utunkat semmi.

Kati

Válasz

Talán segíthet valamennyit ennek a cikknek az elolvasása is:
http://ebredes.network.hu/blog/ebredo-szivek-hirei/a-lelkiismeretrol

Előzmény

Válasz

Én csak a saját tapasztalataimról tudok írni. Nálam a lélek valahonnan mélyről szól hozzám, én úgy érzem. Lassan, és megfontoltan beszél. Az ego pedig felszínes, és gyorsan beszél, még sokszor követni is nehéz, belevág az ember gondolataiba, és ha jobban odafigyelek rá, sokszor ostobaságokat mond.
Meg lehet őket különböztetni.

Válasz

az jutott eszembe, h a lelkiismeret hangja jelenség hová sorolható? és honnan tudom eldönteni, h az egóm, v a lelkem szól-e közbe?

Válasz

Kedves Attila!

Az ego legyőzésén nem is azt értem, hogy véglegesen megsemmisíteni azt, bár én úgy olvastam, hogy az sem lehetetlen vállalkozás, de ahhoz végig kell mennünk életünk minden apró emlékén, és elengedni azokat. Én azt értettem rajta, hogy ha minden gondolatunkra figyelünk, kézben tudjuk tartani, és nem hagyjuk, hogy uralkodjon felettünk. Ezáltal győzzük le újra, meg újra. De ehhez sokszor kell a jelenben lenni. És az sem baj, ha nem sikerül mindig. Ha a kudarcunkat sikertelenségként éljük meg, akkor ezzel is csak az egónkat tápláljuk. Fel kell ismernünk, hogy nem vagyunk tökéletesek, és soha nem is leszünk azok. Ezért kell mindig a tőlünk telhető lehető legtöbbet megtennünk. Ha többet teszünk, kifárasszuk magunkat, és már nem tudunk úgy teljesíteni, ahogyan szeretnénk. Ha kevesebbet teszünk, akkor a vádló egó rögtön piszkálni kezd, és mi valószínűleg igazat adunk neki. De ha annyit teszünk meg, amennyi erőnkből kitelik, de azt meg is tesszük, akkor az ego nem talál rajtunk fogódzót. Akármit is mond, nem lesz igaza.

Szép napot: Kati

Válasz

köszönöm a segítő szándékotokat, ismét mindkettőtöknek!
olyan pontosan és részletesen írtátok le, hogy is tegyem a megfigyelést és az elfogadást, hogy éreztem a mögötte megbújó, kiinduló szándékot: a kezdők megértését, a szeretetet, támogatást!
teljesen fellelkesítettetek, h folyamatosan erre törekedjem!
köszönöm!

Előzmény

Válasz