Publicisztika :: 2012-10-13. 18:04

A kilátástalanság gyötrelmes évei - Magyarország a lepusztulás útján

Bizonyára nagyon sokan teszik fel a kérdést maguknak és másoknak is mostanában: hol tart ma ez az ország? Várható-e, hogy valami kedvező történik és talán elmozdulunk erről a holtpontról, esetleg javulhat valamit ennek az agyongyötört nemzetnek a sorsa a közeljövőben? Látszik-e valahol egy halvány reménysugár, egy cseppnyi lehetőség?

Sajnos azt kell válaszolni erre a nagyon is jogos, és sürgetően aktuális kérdésre, hogy túltekintve a politikai propaganda kötelező optimizmusán, túl az éppen hatalmon lévők önfényezésén, szinte semmilyen komoly tényező sem utal az általános gazdasági- politikai- morális helyzet kedvező változására. Amerre csak tekintünk, mindenhol a visszalépés, leépülés és leépítés, megszűnés, felszámolás és a megszorítások baljós jelei köszönnek vissza ránk. Sajnos igaz a régi kínai bölcselet, amely arról szól, hogy a lefelé tartó utat is meg kell járni, annak sem lehet kihagyni egyetlen apró darabját sem, ugyanúgy, ahogy az ellenkező irányba vezetőnél sem.

Mandy, akinek Berlin-Kreuzbergben van kocsmája, fejébe veszi, hogy megnöveli a forgalmát. Ettől kezdve hitelre is ad innivalót a törzsvendégeinek, a főleg szociális segélyből élő iszákosoknak. Egyszerűen felírja a söralátétekre, hogy ki mennyit ivott.

Ennek gyorsan híre megy a környéken és ugyanabból a társadalmi rétegböl egyre többen tódulnak a kocsmájába. Amikor Mandy látja, hogy a vendégeket egy csöppet sem izgatja, hogy egyszer majd fizetniük is kell, apránként megemeli az árakat, így jelentősen megnöveli a forgalmát.