A múlttal kapcsolatban érdekes dolgot figyeltem meg a macskánkon. 3 hónapos korában elvitték a testvérét és az anyját. Ennek 3 éve. Azóta sem szűnt meg hívogatni őket. Ugyanazzal a jellegzetes kurrogó nyávogással jár helyiségről helyiségre és nyugtalanul nézelődik-szimatol. Persze egyre rövidebb ideig tart mostmár ez a keresés, mintha eszébe jutna, hogy HIÁBA.

Az lenne jó, ha mindig a gyermeki szinten tennénk a megtapasztalást, a tanulást ebben a földi iskolában.
A gyermek még tudja, hogy ki ő, hogy egy földre született lélek. Saját testi valójáról is eleinte egyes szám harmadik személyben beszél. (Peti éhes......Peti kér.......) Mindenre rácsodálkozik az ismerni akarás tekintetével, semmit sem cimkéz fel a jó vagy rossz jelzővel, nem itél, nem azonosúl semmivel, nem fél semmitől, egyszerűen csak szeretné megismerni, megtapasztalni azt.
Amit megismerek, az iránt nem táplálok félelmet.
Ha hagyna a külvilág a megtapasztalásnak ezen az útján.... de jön a ,,jószándékú nevelés''. Kialakúl az ÉN, az ENYÉM, a JÓ, a ROSSZ. ..... aztán szép lassan elfeledjük igazi valónk, majd következik a ,,fél elemként való élés'' ....
Egy idő után, azonban szoritanak a magunk állitotta korlátok,a félelmek, hajt a vágy az ,,igazi gyermeki énünk'' állapotának az eléréséért.
Hát forduljunk befelé, mert ,,Buddha útja '' itt van mélyen bennünk.
Hiába zarándokolunk a négy égtáj felé, mert értelmetlen a külvilágot bejárnunk ezért.
A jó, az igazi út, a korlátok nélküli végtelen, itt van bennünk, mindannyiunkban.
Jézus a feltámadásában megmutatta nekünk, hogyan szabadulhatunk a fizikai élet mókuskerekéből. Megmutatta, hogy nincs halál, csak folytonos újjászületés.
A mi táltos magyar nyelvünk, a világon egyedülállóan mondja el azt, hogy a Nagycsütörtöki Utolsó Vacsorán, mi a Krisztus ,,test-vérei'' lettünk, és van hova hazatérnünk, mert az Atya házában helyet csinált mindannyiunknak.

Áldott Húsvéti Ünnepet kivánok Kedves Mindnyájotoknak