Az lenne jó, ha mindig a gyermeki szinten tennénk a megtapasztalást, a tanulást ebben a földi iskolában.
A gyermek még tudja, hogy ki ő, hogy egy földre született lélek. Saját testi valójáról is eleinte egyes szám harmadik személyben beszél. (Peti éhes......Peti kér.......) Mindenre rácsodálkozik az ismerni akarás tekintetével, semmit sem cimkéz fel a jó vagy rossz jelzővel, nem itél, nem azonosúl semmivel, nem fél semmitől, egyszerűen csak szeretné megismerni, megtapasztalni azt.
Amit megismerek, az iránt nem táplálok félelmet.
Ha hagyna a külvilág a megtapasztalásnak ezen az útján.... de jön a ,,jószándékú nevelés''. Kialakúl az ÉN, az ENYÉM, a JÓ, a ROSSZ. ..... aztán szép lassan elfeledjük igazi valónk, majd következik a ,,fél elemként való élés'' ....
Egy idő után, azonban szoritanak a magunk állitotta korlátok,a félelmek, hajt a vágy az ,,igazi gyermeki énünk'' állapotának az eléréséért.
Hát forduljunk befelé, mert ,,Buddha útja '' itt van mélyen bennünk.
Hiába zarándokolunk a négy égtáj felé, mert értelmetlen a külvilágot bejárnunk ezért.
A jó, az igazi út, a korlátok nélküli végtelen, itt van bennünk, mindannyiunkban.
Jézus a feltámadásában megmutatta nekünk, hogyan szabadulhatunk a fizikai élet mókuskerekéből. Megmutatta, hogy nincs halál, csak folytonos újjászületés.
A mi táltos magyar nyelvünk, a világon egyedülállóan mondja el azt, hogy a Nagycsütörtöki Utolsó Vacsorán, mi a Krisztus ,,test-vérei'' lettünk, és van hova hazatérnünk, mert az Atya házában helyet csinált mindannyiunknak.

Áldott Húsvéti Ünnepet kivánok Kedves Mindnyájotoknak

A személyiség fejlesztése valóban a járható út. Anarchiák idején
bizony alulról ,és belülről épül fel ismét a rend.
A tárgyak melyeket használunk használatra vannak,- az embertársaink a szeretetre. Mai világunkban azonban a tárgyakat szeretjük, és az embereket használjuk. Ennek kellene véget vetni.

Ha igaz, hogy a vágy mindent megszépít, amit elérni törekszik, akkor az ismeretlen utáni vágy megszépíti az egész világmindenséget...Valahányszor elindulsz otthonról, húzd be az állad, emeld fel a fejed, és szívd tele a tüdőd levegővel, idd be a napfényt, köszöntsd mosolyogva a barátaidat, és szívvel-lélekkel szoríts mindenkivel kezet. Ne félj attól, hogy félreértenek, és egy pillanatig se törődj az ellenségeiddel. Döntsd el határozottan mi a szándékod, aztán pedig egyenesen törj a cél felé. Legyen szemed előtt a magasztos cél, amit kitűztél magad elé – és akkor egy idő múlva észreveszed, hogy öntudatlanul is megragadod azokat a lehetőségeket, amelyek vágyaid teljesüléséhez szükségesek, ugyanúgy, ahogy a korallállatka kiválasztja a tenger habjaiból mindazt, amire szüksége van. Képzeld önmagadat annak a tehetséges, komoly, hasznos embernek, aki lenni akarsz, és ez a gondolat óráról órára jobban átalakít majd, hogy saját eszményedet megközelítsd… A gondolat minden, őrizd meg e helyes lelki magatartást: a bátorság, az őszinteség, a jó kedély szellemét. A gondolkozás szinte alkotás. Minden jó dolognak a vágy a szülője, és miden őszinte imádságot meghallgat az ég. Olyanokká leszünk, amilyenekké szívünk mélyén lenni szeretnénk. Schatz