Korunk a politika kora végéhez közeledik, mert korszakváltás előtt állunk. Technikai fejlettségünk messze meghaladja az értelmi képességeinkhez mért kezelhetőség szintjét. A rendszerek megdőlni látszanak, az eszmék ellaposodtak, kiüresedtek, az emberek összezavarodva az értelmi és érzelmi kapacitásuk alsó perifériájára csúsztak vissza. A butaság bűvöletében azok az erők néznek most farkasszemet egymással, amelyek mindig is jelen voltak és a frontvonalaikat folyamatosan igazgatva a végelszámolásra várva támadták a másikat, s ezzel védekezésre kényszerítve olyanokat, akik az elemi REND mesterei voltak és annak őrzői maradtak.

Mindennek, ami most történik, múltja van. Mindenkinek, aki most él, múltja van, s gyökeréről ismerszik meg a nemzet ereje, amely esetünkben már egyre kevesebb termést hozva végítélet előtt áll. Feladatunk nem az, hogy megmagyarázzuk ennek minden okát, hanem felismertessük az elkerülhetetlen szükségszerűségét a változtatásnak. Mindehhez csak nagy alázattal lehet viszonyulni, de ne értsen senki sem félre. Erő nélkül az alázat is egyfajta képmutatás.

Az erő pedig a tudás, a jónak, a helyesnek tudása! Ez az igazság.  Ebben semmi  álnok ámítás nincsen, mert mindez nagyon egyszerű. A végén csak egy maradhat! Mindig csak egy, s mindenki ennek az egynek a harcát vívja önmagában, egyedül, bár társakkal körülvéve, de lényegében magányosan. Aki megérti ezt, abban megszűnik a félelem és felül kerekedik a szellemiség az anyagiasságon, mert a félelem alapvetően anyagi tulajdonság, ahogy ezt megtapasztalom. Ha szentekké nem is, de emberekké kell tudnunk válni!

Ha tanítók nem lehetünk, de jó tanítványokká kell válnunk, s ha hősök sem lehetünk, legyünk azzá, amivé a jelen kor körülményi közt a szívünkre hallgatva feloldozást kérve válhatunk. E kor kitermelte már a hulladékát, amelyen felül kell tudnunk emelkedni, két lábbal bár a fertőben topogva, de kezeinkkel a magasabb célok, a megértés és a megélés, az elhívás felé. Mindenkinek dolga van itt, s oka annak, hogy van, létezik.

Ennek eredménye a jelenlegi állapot, helyzet, stáció. Megértem sokak elfogultságát azzal az értékrenddel kapcsolatosan, amit eddig képviseltettek velük, de én a szabad akaratról beszélek, amelynek a feltétele a félelem leküzdése. Megosztottságtól rettegnek azok, akik nem képesek hinni. A rendszer magától is szétesik és magával rántja azokat, akik a rendszert képviselőkre aggatták naivitásuk diktálta, semmit nem jelentő szavazataikat. De még jó, hogy eddig csak a szavunkat vették, most viszont már nyilvánvalóan az életünk a tét. Ezt még azok közül is kevesen értik és élik meg, akik arra vállalkoztak, hogy a „bulinak” véget fognak vetni.

És hogy mit tehetsz? Azt, hogy önmagad leszel bármi történjen is, és felismered magad az egészben. Abban az egészben, aminek Te is apró kis része vagy és pontosan ebben rejlik a nagyságod is. Merj magyarnak lenni, ha erre születtél!