Kedves András!

A tudás nem egyenlő a helyes cselekedetekkel.
Az aki Ismeri Isten üzeneteit = Jézus tanításait, az még nem feltétlenül cselekszi azt meg. Ebben áll az Út fogalma. Amikor már nem az eszeddel méred az áldást, hanem a cselekedeteiddel................
Minden EMBER megtud bántódni,a megbántottságát pedig fel kell tudnia dolgozni. De az aki Krisztusé, az ismeri a megbocsátást és gyakorolja,is, de nem válik felesleges áldozattá.Az áldozatot Krisztus már meghozta értünk.A mi feladatunk hogy tanítványokká váljunk.Miért? Hogy megismerjük a Teremtőt, és magunkat.A teremtő gyermekeit. Az Útat Krisztussal járva nyílik meg az Igazság felé vezető ösvény. Ez az Ösvény mindannyiunké. Kinek egész keskeny még és ingatag. Sokaknak pedig széles és megingathatatlan.A szeretet cselekedeteiből varázsolt ösvény Isten országába..................

Előzmény

A TRADÍCIÓ FONTOSSÁGÁHOZ:

Vannak még hagyományőrző népek, pl. az örmény nép, amely nép fia Charles Aznavour, aki legszebb dalában a másik hagyományőrző nép, az olasz nép tradicionális tudását örökíti meg arról, hogyan kell legszeretettebb hozzátartozónkat okosan, szépen, emberségesen elkísérni ahhoz a kapuhoz, amelyen mindannyiunknak át kell mennünk egyszer. Ide bemásolom a dal francia eredetijének magyar fordítását. Nagyon megható és nagyon tanulságos. Itt meghallgatható:
http://www.youtube.com/watch?v=3TB6oOmV6pM

Charles Aznavour: Mamma

Mindenki itt volt, azonnal indultak, amikor hallották a jajkiáltást: “Haldoklik a Mama!”
Mind itt voltak, eljöttek még Dél-Olaszországból is. Itt volt még Giorgio is, a fekete bárány fiú,
hozta a rengeteg ajándékot. A gyerekek csendben játszottak az ágy körül, vagy a padlón, de a játék nem volt fontos, csak utolsó ajándék volt a Mamának. Melengették őt csókjaikkal, igazgatták párnáit… Haldoklik a Mama! Asszonyunk, Szűz Mária, kegyelemmel teljes, akinek szobra a szobában van, nyújtsd ki karjaidat Őfelé! Énekeljük Neki az Ave Mariát! Ave Maria… Mennyi szeretet, mennyi emlék idéződik fel bennünk, Mama! Mennyi könny és mennyi mosoly van emlékeinkben, Mama! Mind jöttek a forró utakon, a perzselő nap alatt. Haldoklik a Mama! Jöttek a férfiak kordonos szőlőskertek mellett, itták a hűvös újborokat, majd bebotorkáltak a házba a padok, sálak és kalapok között. Furcsa, de még nem érzel gyászt a Szeretet nagy ágya mellett. Egy nagybácsi még gitározik is, ráirányítva a figyelmet a Mamára. És az asszonyok felidézik a virrasztási énekeket. Haldoklik a Mama… Nagyon lágyan, becsukott szemmel, mint amikor altatod gyermeked egy szép nap után, hogy mosolyogjon, miközben elalszik. Ave Maria… Mennyi szeretet, mennyi mosoly idéződik fel bennünk, Mama! Mennyi könny és mennyi mosoly van emlékeinkben, Mama! Mindez soha, soha nem hagy el minket, Mama!

Osszad meg a bekezdéseket mert ez így élvezhetetlen....

A " TEREMTÉS" egy olyan szó, kifejezés melyet akkor is használjuk, ha nem tudjuk azt kimondani , amit gondolunk ! Mindenható, Jóisten, stb.