A téli napforduló tökéletes alkalom arra, hogy szembenézzünk önmagunkkal, hogy felébredjünk, a fénybe lépjünk.

Ősidők óta a legnagyobb ünnepeket a természet visszatérő változásai adták, mint a téli és nyári napforduló, illetve tavaszi és őszi napéjegyenlőségek. A december végi ünnep csupán a IV. század óta keresztény ünnep, Gyula pápa rendelte el, hogy ekkor ünnepeljük Jézus születését, ami több mint valószínű, hogy nem is ekkor volt.

Amikor őszintén, szívünk mélyén, fenntartás nélkül elfogadjuk a spirituális életet, megérezzük, hogy ez valódi halála lesz a tudatlanságnak, a vágyaknak, a korlátoknak. Meghal a mi korlátozott, elfojtott, beteljesületlen és homályos tudatunk. Ez a halál nem a fizikai, hanem a vitális síkon következik be, ahol mindenfajta vágy kiélése után sóvárgunk. Amikor valóban belemerülünk a spirituális életbe, átéljük ezt a különös belső halált. Ez a halál múltunk halála, annak az életformának az elmúlása, amellyel korábbi énünket alakítottuk.

Az alábbi gyakorlatokat lazitás és lelki megnyugvás miatt irom le. A legjobb ha betanulod a szöveget,de rögzítheted  magnóra is.

Ülj le kényelmesen egy székre. 
Mindkét talpad érintse a padlót.
A gerincedet tartsd egyenesen, de lazán. Nyugodtan nekidőlhetsz a szék támlájának. 
Oldd meg a ruhád öveit és pántjait.

A cipődet is leveheted, ha így kényelmesebb. Kezedet lazán engedd a combodra. Két tenyered fordítsd felfelé, hogy jelképesen kitárulj.
Képzelj lelki szemeid elé egy ragyogó fehér fényt, amely lassan köréd fonódik, és kitölti az aurádat. 

Látod, milyen elevenen lüktet, milyen életerős és ragyogó?