Mandy, akinek Berlin-Kreuzbergben van kocsmája, fejébe veszi, hogy megnöveli a forgalmát. Ettől kezdve hitelre is ad innivalót a törzsvendégeinek, a főleg szociális segélyből élő iszákosoknak. Egyszerűen felírja a söralátétekre, hogy ki mennyit ivott.

Ennek gyorsan híre megy a környéken és ugyanabból a társadalmi rétegböl egyre többen tódulnak a kocsmájába. Amikor Mandy látja, hogy a vendégeket egy csöppet sem izgatja, hogy egyszer majd fizetniük is kell, apránként megemeli az árakat, így jelentősen megnöveli a forgalmát.

 A jelenlegi bankárok nem a probléma okai, hanem annak tünetei. Mindaz, amire az elmúlt 2-300 év fejlődése épült, ide vezetett, és gazdaságilag ebben csúcsosodik ki. Az elit, a gazdasági vezetők, a diktátorok (vagy ha úgy tetszik, a bankárok) azonban nem valami légüres térben operálnak. Nem lennének képesek a társadalom együttműködésének és vágyainak ellenében dolgozni. Amit látunk, az az emberi természet (és úgy általában: az élet) velejárója.

…A PÉNZEM KEMÉNYEN DOLGOZIK ÉRTEM… - olvasom valamelyik bank hirdetésén, amelyik magas kamatot ígér -, és megpróbálom elképzelni, amint Forintok, Eurók és Dollárok keményen dolgoznak… nem sikerül. Pedig van fantáziám. Akárhogy igyekszem, csak embereket látok dolgozni pénzért, és nem pénzt emberekért. És szinte azonnal felmerül bennem a kérdés: ha emberek dolgoznak a pénzért, akkor miből származik az a kamat, az a jövedelem, amit a bank nekem ígér?