A kígyó, mint szimbólum elsősorban a teremtéssel, a termékenységgel, a megtermékenyítéssel, a nemiséggel, a bölcsességgel, a gyógyítással, a vízzel, a földdel, az alvilággal, a halállal, az újjászületéssel, a ciklikussággal és a végtelenséggel áll kapcsolatban.
A kígyó élet és halál ura. A férfiúi energia fő szimbóluma.
Az isteni bölcsességet a „Tudás tüzes Sárkányai” vagy a Kígyók birtokolják, mert e két állat ősidők óta jelképe a titkos tudományoknak.
Az uraeus tüzes leheletű vipera vagy áspiskígyó, amely Rá napisten ellenségeit pusztította el. A Rá fején levő napkorongot gyakran ölelte körül az uraeus, amely a királyi hatalmat és tekintélyt szimbolizálta.
Az uraeust, mint istennőt a Nap anyjának is tartották.
Egyes korszakokban az igazságosság egyik jelképe lett.
Maatnak is ismerjük olyan ábrázolását, ahol kígyófejű botot tart.

Az okkultisták szerint Egyiptom félisteni természetű uralkodói és a nagy misztériumok beavatottjai azért hordozták a szent uraeuskígyó képmását a homlokukon, a harmadik szemük helyén, mert azt jelképezte, hogy sikerült felébreszteniük és spirituális magasságba emelniük a Kundalinit.
A Kundalini az indiai mitológia elnevezése a kígyóról, mely az ember ágyékában fekszik összetekeredve.
A világfa mikrokozmikus megfelelőjének tekintették.
(Ezért őrzi a Világfát a legtöbb mondában kígyó vagy sárkány.)
A Kundalini az emberben szunnyadó mágikus őserő.
Ha felébresztjük álmából, de nem tudjuk irányítani, akkor pusztító erővé válhat. Ha a szív magasságáig vagyunk képesek felemelni, akkor az érzékek asztrál birodalmában bolyongva eltéríti a mágust igazi céljától. Azonban ha felemeljük a harmadik szemig, akkor megkapjuk az általa biztosított mágikus látást és végtelen bölcsességet, vagyis az egyiptomiak hite szerint istenné válhatunk, miként a fáraók tették.
A Kundalinit gyakran két fejjel ábrázolták, amely utal a benne rejtőző erő kettős természetére. A hermetikus tradíció egyik legfontosabb szimbóluma, a caduceus, azaz Hermész kettős kígyóval átfont, szárnyas pálcája is erre utal. A szárnyas kígyó ezenkívül a sas és a kígyó, vagyis az alsó és a Felső világ egyesülését is jelzi. Ebben az értelmében az uraeus a két Egyiptom (Alsó- és Felső, égi és földi) egyesülését, Nekhebit és Uadzsit kígyóistennőt is szimbolizálja.
A "gabonatárolók őre” néven emlegetett egyiptomi termékenység- és aratás istennőt, Renenutetet szintén kígyófejjel ábrázolták.
Butot, Alsó-Egyiptom védő istennőjét gyakran ábrázolták harcra készen felemelkedő kobra alakjában, vagy papirusz-nád köré csavarodva, vagy istennőként Alsó-Egyiptom vörös koronájával a fején.
Egyiptom számos templomában tartottak szent kígyókat, melyeket az isteni nemzőerő megtestesítőiként tiszteltek.
A második tanisi papirusz felsorolja mindazokat a megszólításokat, amelyekkel a jelentősebb templomokban illették a szent kígyókat.