Egy verőfényes nyári délután útban hazafelé szakítottam egy virágot a kétéves kislányomnak, mert nagyon szereti a virágokat. Amire hazaértünk a kis virág feje teljesen lekókadt. Az óvodás kisfiam megsiratta, vízbe tettük, és én meséltem neki a kamilláról. Megnézte a kis vakond mesét a számítógépen, ahogy a kisegérnek keresi a kamilla virágot, majd meggyógyítja vele, aztán kiment a konyhába, megpuszilgatta a növényt, és beszélgetett is hozzá.

Ezután valami csoda történt. Nálunk az így szakított kis "gaz"-ok egy-két napnál tovább sohasem bírták, de most teltek múltak a napok, és a virág ugyanúgy nézett ki, mint az első napon, amikor szedtük. Még a 10. napon is teljesen úgy nézett ki, mint legelőször. A 11. napon a szirmai összecsavarodtak, de a fejét még mindig büszkén, és egyenesen tartotta. Most, a 13. napon szólt hozzám. Na nem beszélt, csak egy érzés volt, egy nagyon mély, és erőteljes érzés. Éreztem, hogy kivételesnek érzi magát, és boldog, de szomorú is egyben, mert magányos egy kicsit. Eszembe jutott, milyen felfedezéseket tettem a fákkal kapcsolatban. Megfigyeltem, hogy az út két oldalára ültetett fák törzse szinte kidől, mert annyira az út irányába hajlik. Felfelé néztem, és láttam, ahogyan az úttest felett összeérnek a fák, és ott találkoznak egymással. Láttam olyan beteg fát is, amelytől elfordultak a többiek. Vajon azért lett beteg, mert kegyvesztett lett? Olyat is láttam, hogy két fa törzse összeért. Volt, hogy az egyik fa támogatta a másikat, de volt, hogy a törzsük a találkozásnál egybeforrt. Micsoda "szerelem"! Valószínűleg a kis kamilla virág is jobban érezné magát a többi növény között, mert hát ugye ebből nyilvánvalóvá vált, hogy ők igenis kommunikálnak egymással. Lehet, hogy rövidebb élete lenne, mert sokszor nyírják a füvet a parkban, de ez nem számít. Nem az számít, hogy milyen hosszú életet élsz, hanem az, hogy hogyan teszed azt. A virágunk egy nagy adag boldogságot kapott, és ez felért azzal, amit a társai között érzett volna. Ezért "ragyogott" sokáig. Szeretet nélkül elpusztult volna. Bár, magányos, és sivár környezetbe került, mégis boldog volt. Tudta, hogy az élet csak egy pillanat, és csak az számít, amit ma megélsz.

Az Ő üzenete számunkra: Nem számít a külsőség, hogy milyen holmikkal pakolod körül magadat: a ruhák, a hifi, a számítógép, plazma tv, autó, édességek, nagy lakomák, a munka, hanem csak az számít, ami belül van. A SZERETET. Ez mindenkiben ott van, csak észre kell venni. BOLDOGNAK LENNI MINDIG, MINDEN KÖRÜLMÉNYBEN. Úgy ahogy a kis virág is boldog tudott maradni a mostoha körülmények között is. Ez a titok. És, ha ez megvalósul, nem lesz üres az életed!
(a virágról a kép a 13. napon készült, MA)