Molnár Katalin üzente 14 éve
Kedves Attila!
Szerintem már az is valami, ha valaki próbálkozik. Én is próbálkozom, és ha egyre többen teszik ezt, lassan, nagyon lassan, de biztosan megváltozik ez a világ.
Szép napot: Kati
v. a. üzente 14 éve
Kedves Katalin,
tetszik az eszmefuttatásod az ego-ról. Csak alátámasztani tudom a "kezelésére" felvázolt lehetőségeket. Sokak számára ez ma még nehéznek tűnhet, mert az embernek önmagával a legnehezebb szembenézni. Hogy miért? Generációk, társadalmak nőttek fel az ego hálójában. Mára az emberiség egója iszonyatos nagyra duzzadt és az ember valódi lénye kisebbségbe érzi magát vele szembe. A fogyasztói társadalomban rengeteg eszköz táplálja az egót. Igaz régen ez nem így volt, de ma viszont így van és ehhez kell alkalmazkodnunk, ha változtatni akarunk. Egy kicsit jobban fel kell kötni a gatyánkat, hogy elfogadjuk, teljesen új alapokra kell helyezni az életünket. Kényelmünket feladni nem könnyű az ego zavarokat produkál csakhogy továbbvigye a számára kedvező helyzetet. Úgy gondolom azok lehetnek a „nyerők” akik felismerik ezt a helyzetet és megtanulnak megfelelően viszonyulni hozzá. Amit írtál jó alap lehet. Van olyan aki mer próbálkozni?
Molnár Katalin üzente 14 éve
De vajon miért ilyen az elme? Miért néz ki úgy, mintha rosszat akarna.
Nem, az elme nem akar rosszat nekünk. Fel kell ismernünk, hogy az elmének nincsenek érzelmei. Mi teremtettük azért, hogy beilleszkedjünk, és megfeleljünk a társadalmunk, hitvilágunk, szüleink stb elvárásainak. Az ego az ÉN képünk kialakulásával elsajátítja a szabályokat, és az szerint próbál irányítani minket a leginkább helyesnek tűnő irányba. Olyan mint egy gép, amit beprogramoznak, hogy százalékos mértékekkel mérlegeljen, csoportosítson, és ez alapján döntés előkészítő szerepet töltsön be. A kisgyermek megtanulja, hogy erőszakossággal jobban érvényt tud szerezni akaratának. Már gyermekkorban is az erősebb érvényesül, többet játszat azokkal a játékokkal, amiket szeret. Az EGO megjegyez.És felnőttkorban, a pénz megkísért. Az ego biztat, mert gyermekkorban is sikereket ért el ezzel a módszerrel. Aztán a társadalmi normákat kezdi elemezni. A törvény nem betartásának következményeit mérlegeli. Öszehasonlít elemez, százalékol. " Igen, könnyen elemelhetném a pénzt, de mi van ha elkapnak, és lebukok." Az elme elemezi a lehetséges variációkat, és hogy úgy tűnhet, mintha az egyik vállunkon egy angyal, a másikon egy kisördög suttogna. És mind a kettő a mi elménk. A nagyobb százalékban győző fogja kimondani a végső szót, és meggyőzni téged. De a cselekedetet már rád bízza. "Na ... menj már, tedd meg!" És ha mégsem teszed meg, akkor mivel nem sikerült irányítania téged, bizonytalan lesz saját léte felől, amit feltétlenül meg kell erősítenie magában. Ezért bírál, és addig zaklat, amíg meg nem erősíted létezését, vagy egy időre el nem fogy az energiája.
Szóval mivel az egó csak leírásokból ismeri az érzelmek világát, amikor úgy érzel, hogy ahhoz semmilyen magyarázat, vagy mondanivaló nem szükséges, az ego tehetetlen. Ha mérges vagy ingerült vagy, megmagyarázza miért. Ha boldog vagy, azt is megmagyarázza.
De, ha semmi okod nincs a boldogságra, és úgy vagy boldog, az ego nem tud megszólalni.
Ez a titok nyitja. Boldognak lenni minden indok nélkül.
Szép napot: Kati
Molnár Katalin üzente 14 éve
Az ego megteremti magának a tér-idő utazást, ez azonban nem valóság, csupán illúzió. Ha otthon a tv előtt ülve éppen azon gondolkozol, vajon megveszi-e a párod a boltban amit kértél, gondolatban már ott is vagy az üzletben. A párod nem érkezik haza időben a vásárlásból, és te a helyszínhez egész történetet kerekítesz, biztos találkozott valakivel, akivel órákig trécsel, csak hogy minél később érjen haza. A valóságban pedig a boltban nem volt az a bizonyos dolog, és párod egy távolabbi üzlet felé vette az útját. A térbeli utazás nem az igazságot tükrözi, és ez sok konfliktus kiindulópontja lehet.
Az időbeli utazását is csak a saját biztonsága érdekében teremti az ego. Mondjuk életedben először kipróbálod a sárkányrepülőzést. Nagyszerűen érzed magadat, és nagyon boldog vagy. Ám a földet érés nem sikerül tökéletesre, és eltöröd a lábadat. De még a kórházba menet is tökéletesen érzed magadat, mert felejthetetlen élményben volt részed. Aztán néhány hónap múlva visszaemlékezik az elméd. "Hát igen, lehet hogy jó volt, de utána az a kínlódás a törött lábbal, háát nem is volt olyan jó, egyáltalán nem élveztem" Az elméd átalakítja a múltadat. A múlt, amire visszaemlékezel már nem ugyanaz, mint amit megéltél. Kellemetlen eseményeket is kellemessé változtathat az elméd, a múltra vonatkozóan. Például rettenetesen rossz napod volt fájt a fejed, migréned az egész napodat megmérgezte, de valaki rád köszönt, ami akkor nem jelentett semmit. Később ez az illető lett a kedvesed, és az iránta érzett szeretet miatt az elméd elhiteti veled, hogy első találkozásotok napja a legcsodásabb nap volt az életedben.
A jövőbe való elme-utazás pedig már kész röhej. Meghívnak egy bulira, ahova egy régi ismerősöd is elmegy, és te nagyon várod már azt a napot. Elképzeled mit veszel fel, mit fogtok együtt inni, miről beszélgettek majd. Egész történetet kerekítesz a jövődről. Aztán elmész, és kiderül hogy az ismerősöd megbetegedett és nem tudott elmenni. Rettenetesen érzed magadat, mert az előre eltervezett, már szinte megélt dolgok nem a forgatókönyv szerint történtek.
Az elme nyújtotta élet nem a valóság, és ez tény. Csak úgy lehet megtapasztalni a valódi életet, ha a jelenben maradsz: ITT, és MOST
Minél többször sikerül a jelen pillanatban, és a jelen időben lenned, annál boldogabb leszel.
Molnár Katalin üzente 14 éve
Az ego-val kapcsolatban a következőkre jöttem rá:
Mindenhol azt olvastam, hogy az ego milyen rossz dolog, ki kell irtani magunkból. Akkor feltettem a kérdést: ha olyan rossz, miért teremtettük?
A gyermekben lakó lélek tehetetlen a magunk, és a társadalom által alkotott világgal szemben. A jó elbukik. Ha gyermekként nem produkáljuk magunkat, nem vagyunk bűbájosak, esetleg erőszakosak, nem tudunk fennmaradni. Ha nem engedelmeskedünk az elvárásoknak "Ha jól viselkedsz ..., azonban, ha rossz vagy, nem kapsz ...",akkor nem élhetünk abban a világban, amelynek a szüleink és testvéreink is részesei.
A lélek segít megteremteni az egót, engedi hogy kialakuljon az ÉN képünk, máskülönben nem fejlődhet, és nem szerezhet olyan tapasztalatokat, amelyek előbbre viszik szellemünket. Az ego ezután már önállóan építi fel önmagát. Egyenes karóvá növekszik, melyen képes időben és térben is utazni. Gondoljunk csak arra, hogy gondolatban egyik pillanatban a lakásunk előtt vagyunk, és az jár a fejünkbe bezártuk -e az ajtót, másik pillanatban a munkahelyünkön ülünk - térbeli utazás. Vagy meglátunk valamit ami visszaemlékeztet egy eseményre, és máris a múltban vagyunk, vagy elképzeljük hogyan fogunk úszni a Balatonban egy hét múlva, amikor nyaralni megyünk.
A karó felépíti önmagát, és az általunk tapasztalt élményekből táplálkozik, mi a lélek, pedig olyanok vagyunk, mint a szőlőtőke. Az egonkba kapaszkodva elindulunk az utunkon, felfelé. Hajtást hozunk, és meglátjuk a fényt, ahogyan hívogat minket. Az ego fél. Mi alkottuk, és ha mi elhagyjuk őt, létezése értelmét veszíti, meghal. Elhiteti velünk, hogy sose tudjuk megerősíteni annyira a szárunkat, hogy az karó nélkül is létezzen.
És igaza van. A szőlőtőke a karó nélkül elhajlik, és eltörik.
Az EGO-t sohase fogjuk legyőzni. Nem tehetjük. El kell fogadnunk, hogy a részünk. Nem véletlenül teremtettük. Nem kell utálnunk, hiszen ha a cél, hogy önmagunkat elfogadjuk, és szeressük, akkor az EGO-nkat is el kell fogadnunk, és szeretnünk kell.
Akkor mit tegyünk vele? Bocsássunk rá delejes álmot, éljünk a jelenben, hajtsunk virágot, és a szőlő virágján keresztül elérhetjük a fényt.
Ha jól csináljuk, édes gyümölcs is válhat belőlünk, és akkor már nem állja utunkat semmi.
Kati
P. K. Frederic üzente 14 éve
Molnár Katalin üzente 14 éve
Én csak a saját tapasztalataimról tudok írni. Nálam a lélek valahonnan mélyről szól hozzám, én úgy érzem. Lassan, és megfontoltan beszél. Az ego pedig felszínes, és gyorsan beszél, még sokszor követni is nehéz, belevág az ember gondolataiba, és ha jobban odafigyelek rá, sokszor ostobaságokat mond.
Meg lehet őket különböztetni.
[Törölt felhasználó] üzente 14 éve
az jutott eszembe, h a lelkiismeret hangja jelenség hová sorolható? és honnan tudom eldönteni, h az egóm, v a lelkem szól-e közbe?
Molnár Katalin üzente 14 éve
Kedves Attila!
Az ego legyőzésén nem is azt értem, hogy véglegesen megsemmisíteni azt, bár én úgy olvastam, hogy az sem lehetetlen vállalkozás, de ahhoz végig kell mennünk életünk minden apró emlékén, és elengedni azokat. Én azt értettem rajta, hogy ha minden gondolatunkra figyelünk, kézben tudjuk tartani, és nem hagyjuk, hogy uralkodjon felettünk. Ezáltal győzzük le újra, meg újra. De ehhez sokszor kell a jelenben lenni. És az sem baj, ha nem sikerül mindig. Ha a kudarcunkat sikertelenségként éljük meg, akkor ezzel is csak az egónkat tápláljuk. Fel kell ismernünk, hogy nem vagyunk tökéletesek, és soha nem is leszünk azok. Ezért kell mindig a tőlünk telhető lehető legtöbbet megtennünk. Ha többet teszünk, kifárasszuk magunkat, és már nem tudunk úgy teljesíteni, ahogyan szeretnénk. Ha kevesebbet teszünk, akkor a vádló egó rögtön piszkálni kezd, és mi valószínűleg igazat adunk neki. De ha annyit teszünk meg, amennyi erőnkből kitelik, de azt meg is tesszük, akkor az ego nem talál rajtunk fogódzót. Akármit is mond, nem lesz igaza.
Szép napot: Kati
[Törölt felhasználó] üzente 14 éve
köszönöm a segítő szándékotokat, ismét mindkettőtöknek!
olyan pontosan és részletesen írtátok le, hogy is tegyem a megfigyelést és az elfogadást, hogy éreztem a mögötte megbújó, kiinduló szándékot: a kezdők megértését, a szeretetet, támogatást!
teljesen fellelkesítettetek, h folyamatosan erre törekedjem!
köszönöm!
v. a. üzente 14 éve
Azt hiszem, akinek valamilyen szinten már megy a "figyelgetés" a "jelen-lét"megélése , akkor jó úton jár, még akkor is ha ezáltal nem érez határtalan örömet. Az örömérzet is egy állapot, teljesen felesleges ilyen eredményekre törekedni. Had jöjjön, ami jönni akar. De ha már jön ez az érzet, akkor azt is meg lehet figyelni. Ez a titok.
Katalin egy dologra felhívnám a figyelmedet, ami akár hasznos is lehet számodra. Az ego legyőzése nem egyszerű, az én tapasztalatom azt mondja: lehetetlen. Harcolni lehet ellene, de ebből a küzdelemből csak energiát merít és könnyű szerrel vált formát, ami által újból az uralma alá kerít. Idővel rájöttem bármit is teszek ez mindíg így van. Nálam ez vált be: megfigyelés és az elfogadás. Az elfogadás azért fontos, hogy elfogadjam ő az életem része, a megfigyelés által pedig leheletgyöngévé válik. Ugyanúgy ott van mint eddig, csak így nem tud befolyásolni és tévútra vezetni.
Mindenkinek megvan a sajátt tempója és útja, a hangsúly a gyakorláson van. Aztán az eredmény meg csak úgy jön...véletlenszerűen.
Molnár Katalin üzente 14 éve
Minden a szívből indulni. Figyeld meg magadat. Ha hirtelen megijedsz azt rögtön a szívedben fogod érezni. Ha jobban megfigyeled a szeretetet is ott érzed. Az érzelmeink világa szívből jövő. Az agyunk gondolkozik, a szívünk érez. Ha valaki hagyja, hogy a szíve irányítsa a gondolatait, ne az elme uralkodjon mindig, az valami csodálatos. Nem kell mást csinálni, mint felfüggeszteni a belső párbeszédet, és akkor megnyílik az út a szív felé. Ezt pedig úgy érheted el, ha külső szemlélőként figyeled a dolgokat. No nem úgy, hogy látsz mondjuk egy bozontos kutyát, és rögtön mondod magadnak:- Milyen csúnya szegény!- Hanem látod, észleled, és figyeled minden apró mozdulatát, részletét, minden előítélet nélkül elemezed. Ha végeztél vele más felé fordítod a tekinteted, és más dolgokat figyelsz meg. Megfigyeled magát az életet. És amíg ezt teszed (megfigyelsz), az ego hallgat. Számára idegen ez a megfigyelő, leíró pozíció, ő inkább szereti kitalálni a dolgokat, nem szokása elfogadni olyannak a világot, amilyen.
Sok sikert kívánok neked hozzá: Kati
[Törölt felhasználó] üzente 14 éve
köszönöm mindkettőtöknek a tanácsot!!!
hallottam már a gondolataim figyeléséről, ill. elengedéséről, mint a meditáció alapjáról; de mint a szív nyitásáról és az elme legyőzéséről nem igazán.
időnként igen, sikerül figyelgetnem és a jelenben lennem; de ez nem járt azzal a határtalan örömmel, amiről írtak - v nem volt tökéletes a mostban létezésem, v rövid.
köszönöm az ötletet; alkalmazni fogom! :) :)
Molnár Katalin üzente 14 éve
Az elme az az örökös ítélőbíró, aki benned él, és bírál. Ha valami sikerül önmagadban egy hang nyugtázza, hogy: Igen, megcsináltad, jó voltál. Viszont, ha valami nem sikerül, akkor, ítél:-Már megint elhibáztad, sose leszel egész jó, egy rakás szerencsétlenség vagy!- és ha te ezt elhiszed neki, akkor a belső párbeszéd így folytatódik: -Igaz! Mindig elrontom, sose leszek tökéletes. - és nyomorultul érzed magadat.
A tudatos ember felismeri az elmét és másképp reagál: - Lehet, hogy hibáztam, de minden tőlem telhetőt megtettem, és te "ego" nem tudsz megsemmisíteni, nem fogod elvenni a jókedvemet. Ismerlek, és tudom, hogy kettőnk közül csupán csak én létezem, tégedet én teremtettelek, azzal, hogy kitaláltalak, és hatalmamban áll megsemmisíteni az alkotásomat.
Szarka Ildikó üzente 14 éve
[Törölt felhasználó] üzente 14 éve
köszönöm az idődet és a figyelmedet:) inkább maradjunk csak az egyik oldalnál:)
ragyogó (belső) napot kívánok neked!
P. K. Frederic üzente 14 éve
[Törölt felhasználó] üzente 14 éve
örülök, h itt is válaszoltál:)
jó, tehát éljem bizalommal az életemet és egyre több örömet és szabadságot fogok tapasztalni?
rendben; igyekszem:)
P. K. Frederic üzente 14 éve
[Törölt felhasználó] üzente 14 éve
örülök, h mindannyian egy nyelvet beszéltek és értitek, amit a másik mond:) de nekem nem teljesen világos, mit jelent lámpát kapcsolni a szívemben és hogyan tudom felismerni, mi az elme játéka, ill. elengedni az elmémet.
szeretném, ha segítenétek! köszönöm!
[Törölt felhasználó] üzente 14 éve
Elolvastam az eddigi hozzászólásokat. Örömmel tölt el, hogy sokan kereséglnek és sokan találnak válaszokat.
Két éve foglalkozom napi szinten az egós elme és a tudat kapcsolatával. Gyakorlatokat, technikákat kaptam mesteremtől, hogyan lehet az egó játékait felismerni, felülírni. Hogy az életünk ne egy harc legyen. Persze, a cél, hogy a tudat végre visszavegye az irányítást az elmétől. De azt el kell fogadnunk, hogy a fizikai létforma "velejárója" az elme. Ami egy tökéletesen működő automata. A kérdésekre válaszol. A válaszokkal viszont utat lehet találni a régi sérelmekhez, melyek feloldhatóak.
Valóban minden rossz érzést maga az elme generál, de ezt teszi sokezer éve. Tévesen rögzült gondolati formák alakultak ki, melyeket valóban tudattalanul követtünk mindaddig, amíg a FIGYELŐ végre előtérbe nem kerülhetett. De jelen van, tudatosodunk, segítséget kapunk tanítóinktól, mestereinktől, fénytestvéreinktől.
Aki segítséget kér, megtalál.
Sok sikert:
Edina
Molnár Katalin üzente 14 éve
Bár azt írtad nem harcolhatsz az ego-val, én ezzel nem értek egyet. Amíg nem te irányítassz, hanem az egó, addig nem lehet megtapasztalni a felhőtlen szabadság érzését, mert belül mindig megszólal az örökös ítélőbíró, aki elítél téged, és másokat, rávesz olyan dolgokra, amelyeket nélküle nem tennél meg, aztán ezek miatt is elítél újra, meg újra. Ha megpróbálod nélküle a boldogságot, ő minden erejével megakadályozza azt, és ha nem szállsz szembe vele, akkor újra ő fog győzedelmeskedni.
Az egyetlen lehetséges módszer (amiről eddig tudok) a megfigyelés, felismerés, és rámutatás a valóságra. Ha le akar igázni, észreveszed miben mesterkedik, és felvilágosítod őt, hogy ismered, és tudod róla, hogy minden szava hazugság, semmit sem tud tenni ellened.
De ez egy állandó harc. És nem mindig győzöl benne.
Molnár Katalin üzente 14 éve
Az ego legyőzése nagyon-nagy kihívás egy ember számára. Nem lehet egyik napról a másikra megszabadulni tőle, mivel születésünk óta táplálták, előbb mások, aztán mi magunk, és mára már akkorára nőtt, és úgy beleszőtte magát elménkbe, hogy nem csupán ő, hanem mi is ragaszkodunk hozzá. Ha megpróbáljuk elengedni, arra figyelmeztet, hogy vele együtt mi is megsemmisülünk, hogy rajta kívül nincs semmi. Nagy akaraterő, és lélekjelenlét kell ahhoz, hogy ne higgyünk a hazug szavának, és napról napra megküzdjünk vele, hogy elérhessük a végtelen szabadság érzését.
Gőllei Szilvia üzente 14 éve
Hamarosan drága lelkek,felébredtek ,és visszaemlékeztek a földre..
A félelem láthatóvá lett s ebben a világosságban mehetett tovább.
A valódi megtérés az,amikor a Szeretet megvilágosító fényétől való
menekülést felváltja világosság közel engedésének készség.
,,az Ő a SZERETET,a SZABADSÁG.a IGAZSÁG,,nevében,ahol a benne lévő
emberek tudatosan készek megengedni azt,hogy gondolataik ,
cselekedeteik mögött.
Melyeken a SZERETET FÉNYE érőtejesen sugárzik szét mindenhová,hisz
a,,krisztusi emberek jobban szeretik a világosságot,mint a sötétséget,s az cselekedeteik pedig egy -értelműek,,
v. a. üzente 14 éve
Félnek a világosságtól? A fényben mindíg a valóság látszik, a valóság nem képzelet, ezért fáj.
P. K. Frederic üzente 14 éve
v. a. üzente 14 éve
Molnár Katalin üzente 14 éve
v. a. üzente 14 éve
Gyújtsd fel a lámpát a szívedben, lelkedben, és sosem lesz sötét bármi is történjen. Jelen esetben ezt tehetjük, semmi mást!
Molnár Katalin üzente 14 éve
P. K. Frederic üzente 14 éve
Ha felgyújtod a lámpát a szobádban, nem tapogatózol többé kétségbeesetten az ajtó után, hanem gondolkodás nélkül kimész rajta...