A tudatos táplálkozás művészete

A TUDATOS TÁPLÁLKOZÁS MŰVÉSZETE, AMELYNEK LÉNYEGE, HOGY HATÁROZOTTAN ÉS FOLYAMATOSAN A JELEN PILLANATRA ÖSSZPONTOSÍTUNK

Gregorian Bivolaru

"Az élet minden egyes pillanatában választhatjuk azt, hogy tudatosítjuk, és az ismeretlenből kiemeljük a halhatatlan, fény alkotta, önmagával megbékélt lényegünket, a Felsőrendű Isten Önvalót, az Atmant. Minden egyes tudatosan megélt pillanat megajándékoz bennünket fenséges gazdagságával, és lehetővé teszi, hogy a világmindenség isteni, felsőrendű erőivel összeolvadjunk, amelyek teremtő erővel árasztanak el bennünket. Törekedjünk arra, hogy ismerjük meg lelkünket, neveljük és tápláljuk szeretetteljesen, mintha a saját gyerekünk lenne. Ezért szükséges spirituális életet választanunk; ne pazaroljuk el időnket és energiánkat, és éljünk teljes harmóniában és összhangban az egész Univerzummal.

A tökéletesség eléréséhez bármelyik utat felhasználhatjuk, akár az evést is, és ilyenkor a Mindenhatónak egy szeretetteljes és hálás pillantást küldünk azért, mert ez alkalommal is van valami az asztalunkon az ő ajándékaiból. Amikor eszünk, mélyedjünk magunkba, ne csapjunk zajt a késsel vagy a kanállal, minden falatot figyelmesen, hosszabb ideig rágjunk meg, időnként lélegezzünk mélyen, és tudatosítsuk azt, hogy a szervezetünk megkapja az ételből mindazt, ami tiszta és jótékony erejű. Így ez a hozzáállás, ámbár látszólag jelentéktelennek tűnik, idővel az önuralom kifejlesztésének hatékony eszközévé fog válni. Ha megtanuljuk irányítani az apró dolgokat és cselekedeteket, fokozatosan megszerezzük a nagyobb dolgokat és cselekedetek feletti irányítást is.

Az étel minőségét befolyásolja a hozzáállásunk és az, ahogyan gondolunk az ételre evés közben. Így amikor tápláljuk magunkat, egész lényünkkel éreznünk kell azt, hogy az evés az isteni szeretet egy megnyilvánulási formája, a Mindenható ajándéka számunkra. Fordulhatunk is hozzá magunkban eképpen:

"Te, aki az életet és a jótékony isteni energiákat hordozod magadban, kérlek Téged, ajándékozz meg gazdagságoddal és táplálj engem, testemet, értelmemet és lelkemet ITT ÉS MOST. Ámen. Ámen. Ámen!"

Ha összpontosítsunk és figyelmünket teljes mértékben az étkezésre fordítjuk, lényünk meg fog nyílni és képes lesz az ételt magába fogadni, és elárasztja az ételben rejlő gazdagság. Ha szeretetteljesen fordulunk az étel felé, ha szeretettel esszük meg, megnyílunk legbelül, és képesek leszünk érzékelni és sokkal jobban magunkba fogadni a jótékony isteni energiákat hordozó minden jellegzetes ízét és aromáját. Így felfogjuk azt is, hogy az étel megszólít bennünket, mert az étel nem más, mint összesűrűsödött fény és hang. Minden egyes falatban meg fogjuk hallani a fény szavát, és tudatosítani fogjuk minden egyes táplálékra jellemző szubtilis energiákat.

Az étel, amit megeszünk esszenciális szinten maga a Lény, maga a tudatunk. Ha a megértésnek ebben az állapotában étkezünk, az evés imává lesz, amelyen keresztül a kommunikálunk Mindenhatóval. Ételünk összesűrűsödött isteni energia, amit úgy tudunk hatékonyan kivonni és harmonikusan eloszlatni szervezetünkben, ha tudatossá válunk a gondolatokra, amelyek megjelennek akkor, amikor eszünk. Ennek érdekében TELJES MÉRTÉKBEN meg kell szakítanunk a hétköznapi élettel és gondjainkkal kapcsolatos foglalatosságot és gondolatokat, és figyelmünket - folyamatos összpontosítással - teljes egészében kizárólag az étkezés cselekedetére kell irányítanunk. Így cselekedvén, az ételből felszabadul a benne rejlő energia. A bölcsek mindig is azt mondják, hogy ha tudjuk, hogy hogyan együnk, néhány falat is elég ahhoz, hogy elég energiát nyerjünk belőle ahhoz, hogy az egész világmindenség mozogjon. Egy valóban bölcs ember nyugodtan eszik, és jól megrágja az ételt, nem csak az emésztés miatt, hanem azért is, mert tudja, hogy a szája egy valódi laboratórium, amely felszívja a szubtilis energiákat az ételből, mielőtt az étel darabjait a gyomorba küldené tovább. A szubtilis síkok szempontjából a száj olyan, mint a gyomor a fizikai sík szempontjából: egy rendkívül kifinomult eszköz, amelyben több milliárd mirigy található főleg a nyelv alatt - ezek az étel szubtilis részét fogják fel. Ezért az ételt lassan kell megrágnunk, és ha kevés idő áll rendelkezésünkre, semmiképpen se nyeljük le az ételt megrágás nélkül, hanem együnk inkább kevesebbet, de azt rágjuk meg jól. Az étel megfelelő felhasználása nem annyira az elfogyasztott mennyiségtől függ, hanem attól, hogy abból mit tudunk szervezetünkbe beépíteni. Ezért az ételt FIGYELMESEN és élvezettel kell elfogyasztanunk. Pavlov, amikor megkérdezték tőle, hogy melyik étel a leghasznosabb, azt mondta: "az amelyiket jó étvággyal fogyasztasz el."

Amikor elhatározzuk, hogy így fogunk cselekedni, fontos, hogy törekedjünk arra, hogy határozottan a jelen pillanatra összpontosítsunk - amennyire lehet egyetlen pillanatnyi megszakítás nélkül.

E cselekedethez kapcsolódó célt és a pozitív szuggesztiót az alábbi vezérgondolat fogalmazza meg:

"MOST HATÁROZOTTAN, KIZÁRLÓG A JELEN PILLANATRA ÖSSZPONTOSÍTVA FOGOK ENNI"

Mielőtt elkezdenénk enni, egy rövid ideig irányítsuk figyelmünket tudatosan és kötetlenül a lélegzésre, anélkül, hogy megváltoztatnánk. Ha ebben az állapotban kezdünk el enni, már a legelején lelassítjuk a folyamatot, hogy ezáltal könnyebben meg tudjuk valósítani. Ha az ételt nagyon lassan rágjuk meg, teljes mértékben be fogjuk tudni fogadni az érzékszerveink által közvetített érzeteket: a látványt, az illatot, az étel érintését az ajkainkkal, szájunkkal, nyelvünkkel. Megfigyeljük azokat a jellegzetes hangokat is, amelyek evés közben megjelennek. Amikor azt vesszük észre, hogy értelmünk néha-néha elkalandozik, figyelmünket határozottan összpontosítsuk a jelen pillanatra, és tartsuk fenn ezt megszakítás nélkül, kizárólag a jelen pillanatra rögzítve azt.  Ha így cselekszünk, sokkal nagyobb - áldott - csendet fogunk megtapasztalni miközben eszünk, és ugyanakkor sokkal több PRÁNÁT fogunk tudni magunkban felhalmozni, amelyet lényünk az adott ételből nagyon könnyen hasznosítani tud majd. Az étel - amelyet így rágunk meg nagyon lassan - könnyen emészthető lesz, és egész lényünket energiával fogja feltölteni.

"Ekkor az evés az érzékek által a szellemnek nyújtott áldozati ajándékká válik. Amikor étkezünk, ahelyett, hogy zárkózottan és öntudatlanul teletömnénk magunkat, ha megnyílunk az ízekből fakadó érzékelésre és érzeteinkre, változatos ízeket és szubtilis árnyalatokat fedezünk fel. Ha így ízleljük meg, még a hétköznapi táplálék is az energia és az egészség forrásává válik számunkra."