Táltosokról és Sámánokról

Nem szerencsés összekeverni a két fogalmat, ugyanis minőségbéli különbségek vannak a két transzcendentális kaszt között.

 Ázsia-szerte és az egész Föld bolygón a bölcsesség és az őstudás hordozói a sámánok voltak, ez persze nem jelenti azt, hogy nem alakultak ki más varázshasználó misztériumokba beavatott személyek is.

 A sámán az a szellemekkel kapcsolatot tartó ember, aki járatos az elvont tudományokban, és képes közösséget formáló, összetartó erőkre, szellemi beavatottságához mérten.

 Mindenképpen a természet erejének és a láthatatlan világ erejének megszólításával képes az anyagi világra is hatni.

 Bár sok olyan energiát is megmozgathatnak a sámánok, ami nem okvetlenül tiszta és eredendően isteni minőségű.

 Általában a szellemekkel (akár rossz szellemekkel is) egyezkedik vagy megpróbálja kiengesztelni azokat, de ezzel ellentétben a Táltos soha nem köt kompromisszumot sem maga, sem mások érdekében, a nem tiszta transzcendentális erőkkel.

Ebből kifolyólag

 őrzi a népemlékezet azt, hogy a Táltosok viaskodnak a jó termésért, az emberek tiszta szellemiségéért,

 a Földnek életet adó esőért és alapvetően a jó energiákért.

 Ez nem jelenti azt, hogy nem istápolták, óvták, gyógyították a magukban vagy más erők által félrevezetett embereket.

 A Táltosokat

 tudóknak, tudós embereknek hívták,

 akik kozmológiailag olyan bölcsességre tettek szert,

 ami által alapvetően értették az élet ősi lényegét, mind a kinti világban, mind a benti világban egyaránt.

 Útmutatásuk Isten felé a fénybe mutatott,

 hogy az ember minden korban megtalálhassa önmagában a lángot,

 Isten lángját,

 ami a földi emberlét nappá válását segítette.

 Inkább azt mondanám, hogy ők fehér mágusok voltak és semmiféle hatalommal vagy erővel nem éltek vissza mert tudták,

 hogyha az

 ős Okban maradnak,

 akkor eredendően tiszta az okozat, amit teremtenek

 és ezáltal képesek Isten szellemében maradni itt a földön.

Nem mindenki Táltos,

 aki tiszta fehér mágiát űz, mert egyéb próbákon túl

szakrális királlyá is kellett,

 hogy válljon az, aki Táltos beavatást kapott.

Mindenekfelett ezen az úton a legerősebb és legtisztább elhivatottságnak kell megjelennie a világ megsegítéséért.

 A Sámán, az Sámán,

 a Táltos meg az Ég, Föld között az Isten kapuja,

az EgyIsten papja.

Magyarnak lenni eredendően

 a fénytudást hordozó, szakrális beavatotti minőséget jelentette,

 (a fénymag szellemisége)

 majd később vált néppé, országgá a magyar.

 Csak a magyar szellemiség az, ahol megnyilvánulhat őseink tudása

, a Táltos személyében.

 Amikor azt mondom, hogy

 „őseink”,

 az ember előtti IstenEmberről beszélek.

A mai időkben visszaáramlik a földre az ősi szakralitás,

 az ember újra emlékezhet eredendő önvalójára,

képes Jóistenné válni itt a földön.

 A Táltosok élték a szeretetet,

 amiről Krisztus beszélt és nem beszéltek róla,

 mert bár szájuk csukva maradt, de a szívük túlcsordult Isten szellemével.

És nem buktak el

 a gőg,

a nagyravágyás

 és a hatalom próbáján,

 mert végtelenül alázatosak maradtak az emberben lakozó Istent szolgálva.

forrás: internet