E témával kapcsolatban Sólyomfi weboldalát tudom ajánlani: www.tengri.hu

A TRADÍCIÓ FONTOSSÁGÁHOZ:

Vannak még hagyományőrző népek, pl. az örmény nép, amely nép fia Charles Aznavour, aki legszebb dalában a másik hagyományőrző nép, az olasz nép tradicionális tudását örökíti meg arról, hogyan kell legszeretettebb hozzátartozónkat okosan, szépen, emberségesen elkísérni ahhoz a kapuhoz, amelyen mindannyiunknak át kell mennünk egyszer. Ide bemásolom a dal francia eredetijének magyar fordítását. Nagyon megható és nagyon tanulságos. Itt meghallgatható:
http://www.youtube.com/watch?v=3TB6oOmV6pM

Charles Aznavour: Mamma

Mindenki itt volt, azonnal indultak, amikor hallották a jajkiáltást: “Haldoklik a Mama!”
Mind itt voltak, eljöttek még Dél-Olaszországból is. Itt volt még Giorgio is, a fekete bárány fiú,
hozta a rengeteg ajándékot. A gyerekek csendben játszottak az ágy körül, vagy a padlón, de a játék nem volt fontos, csak utolsó ajándék volt a Mamának. Melengették őt csókjaikkal, igazgatták párnáit… Haldoklik a Mama! Asszonyunk, Szűz Mária, kegyelemmel teljes, akinek szobra a szobában van, nyújtsd ki karjaidat Őfelé! Énekeljük Neki az Ave Mariát! Ave Maria… Mennyi szeretet, mennyi emlék idéződik fel bennünk, Mama! Mennyi könny és mennyi mosoly van emlékeinkben, Mama! Mind jöttek a forró utakon, a perzselő nap alatt. Haldoklik a Mama! Jöttek a férfiak kordonos szőlőskertek mellett, itták a hűvös újborokat, majd bebotorkáltak a házba a padok, sálak és kalapok között. Furcsa, de még nem érzel gyászt a Szeretet nagy ágya mellett. Egy nagybácsi még gitározik is, ráirányítva a figyelmet a Mamára. És az asszonyok felidézik a virrasztási énekeket. Haldoklik a Mama… Nagyon lágyan, becsukott szemmel, mint amikor altatod gyermeked egy szép nap után, hogy mosolyogjon, miközben elalszik. Ave Maria… Mennyi szeretet, mennyi mosoly idéződik fel bennünk, Mama! Mennyi könny és mennyi mosoly van emlékeinkben, Mama! Mindez soha, soha nem hagy el minket, Mama!

Kedves Attila!

Nagyon jók a fenti gondolatok, de a tisztaságuknak és tökéletességüknek a mai valósághoz való viszonya miatt némi szomorúságot is támasztanak a lelkemben, mert emberi lépték szerint nagyon távolinak tűnik, hogy ne az utolsó előtti bekezdésben ismertetett valóságban kelljen továbbra is tenyészni egyeseknek és szenvedni a kiválóbbaknak. De tényleg nem reménytelen, hogy egyszer csak eljön e Sötét Kor (Kali Yuga) vége, és felváltja egy emberhez méltó élet itt a Földön. Lehet, hogy tavaszi zápor módjára elönti a Földet az emberek megvilágosodása. Ez csakis Istenen múlik. Minél többünknek kell kérni Istent, folyamatosan koncentrálni, vizualizálni, imádkozni - kinek melyik módszer tetszik -, hogy bekövetkezzen az, ami a fenti első bekezdésben szerepel. Mai szemmel utópia, de valósággá válhat, ha hiszünk, ha őszintén vágyunk rá (és mind többen ezen elvek szerint élünk), és kérjük Istent, hogy adja meg.