Több levelet kapok mostanság a 2012. 12. 21.-ei dátummal kapcsolatban.  Alapjában véve szinte mindegyik levél optimista hangulatú, de azért a „kisördög“ meg-megmutatja magát: 

 Mi fog történni?   Lesz e világvége?   Mennyi élelmiszert vásároljak fel?

 Mivel az embereket ezek a kérdések intenzíven foglalkoztatják, ezért a média TV,internet,újságok is terítéken tartják és talán pont ezért fokozódik a félelem is. Aminek meglátásom szerint semmi értelme sincs.  Azért nincs értelme a pániknak, mert ez csak azoknak jó, akik előidézik,így előnyt remélnek kovácsolni belőle, de a másik oldalon, aki elkezd félni, azt csak negatívan érintheti a dolog (félelmében lemarad a megtapasztalásról). Akkor minek is rettegni?  

 Valójában december 21.-éhez, egy szakrális ünnep kötődik éspedig a Téli Napforduló, amikor a sötétséget felváltja a fény. Ettől a naptól mindig több fény érkezik a földre, a sötétséget a világosság váltja fel. Ezt a váltást minden évben meg kellene ünnepelnünk.

 Sokan hivatkoznak a Maya időszámítás hitelességére. Tegyük fel, ha nem téved a Mayák naptára, és nem egy világvégét, hanem korszakváltást jövendöl, akkor viszont örülni kellene egy sötét korszak végének, és egy új tisztább világ eljövetelének. Bár ezt is fel lehet fogni világvégének, egy gyönyörű újjászületésnek. Kinek ezt kinek azt jelenti. Ezen a ponton érdemes megvizsgálni a lelkiismeretünket, mit is tettünk életünk során, milyen mértékben azonosultunk a körülöttünk lévő igazságtalan világ eszméivel. A szembesülés nem könnyű, olykor nehéz dolog, de megkerülhetetlen. A Szemléletváltók klubja is ezt próbálta előmozdítani. Hiszem, hogy egymástól tanulva a legtöbbünknek sikerült előrelépni egy-egy fokot, ha meg nem, akkor majd később fog sikerülni. Minden munkának előbb-utóbb megjön a gyümölcse.  Csak semmi pánik, az önmarcangolásnak nem most van itt az ideje.

 A pánik márt csak azért is nem kívánatos, mert az ember, mint teremtő lény gondolatvilága és hitrendszere által akár káoszt is teremthet a Földön. Nem mindegy, hogy mire gondolunk, és miben hiszünk. Ezért érdemes volna elkerülni a buta félreértéseket és a valóság talaján kell maradni. Olyan a Világ amilyenné teremtjük, vagyis ha mélyen  hiszünk a jóban akkor azzá is válhat. Hiszem, hogy megérdemeljük a jobb közeget itt a Földgolyón, olyat ahol nincs hazugság és önzés, de van együttérzés, segítőkészség. Ha elég erős a hitem egy jobb világban, akkor ezt a rezgést sugárzom ki magamból és ez a rezgés előbb-utóbb hasonló rezgéssel találkozik, eggyel, kettővel...tizenkettővel...sokkal, összeadódnak a hasonló frekvenciájúak, mígnem erős legyőzhetetlen erővé nem formálódnak. Így állhat össze egy jobb világ. Lehet, hogy még kevés az olyan ember, aki ebben tényleg hisz, talán sokuknál még az egójuk kielégítése van az első helyen. Majd ők is rájönnek, zsákutcában járnak. De ami késik, az nem múlik, vagyis az ajtó nyitva áll és előbb a bátrak utóbb a tétlenkedők lépnek be rajta. Azok az egóközpontú egyének, akik reménykednek a régi világ túlélésben, azok nagy valószínűséggel csalódni fognak, az általuk áhított világ menthetetlenül hanyatlani fog. Lejárt az ideje, ahogy a Mayák is megjósolták. Ez a felbomlási folyamat már elkezdődött, itt az ideje odébb állni, megteremteni egy más világot. Úgy gondolom olyan világot fogunk teremteni magunknak, amihez fel vagyunk nőve, amit lehetővé tesznek korlátjaink. Ha tudatosságunk csak a világvége szintjén mozog, akkor bizony azt  tudjuk előidézni. De az az ember, aki kemény munkával dolgozott, dolgozik önmagán, az ettől többre képes. Képes átlátni az összefüggéseket, képes kimozdulni az elme börtönéből és ezért felelősségteljesen tud cselekedni. Valaki feljebb lép, valaki pedig marad a régi roskadozó jelmezek között észre sem véve a változást. Két világ egymás mellett, úgy, hogy egymásba vannak folyva. Az egyik tudatában van mindkettőnek, a másik csak a saját világát látja, ha egyáltalán látja. Hát valahol itt tarthat az emberiség a gödör alján. Szarul de büszkén!

 Aki akar készüljön a világvégére én inkább az újjászületést fogom ünnepelni.

Végh Attila