Szeretettel köszöntelek a Szemléletváltók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz .
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szemléletváltók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Szemléletváltók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz .
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szemléletváltók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Szemléletváltók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz .
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szemléletváltók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Szemléletváltók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz .
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szemléletváltók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Elme nélkül...
Mindnyájan emberi lények vagyunk, ebből következően emberi elmével is rendelkezünk, olyan elmével, ami nélkül jelenlegi életvitelünket nehezen tudjuk elképzelni. Az elme az emberi létezés egyik eszköze, amit sokféleképpen lehet használni, vagy éppen nem használni. Használni lehet eszközként a céljaink megvalósítása érdekében, de alárendelt szerepbe is kerülhetünk, amikor kiszolgáljuk akaratát. Mai világunkra ez utóbbi állapot a jellemzőbb. Vajon tudhatjuk, hogy éppen mikor melyik énünket éljük? Talán nem, de minél jobban hagyjuk magunkat vezetni egy külső hatás által, annál nagyobb mértékben veszítjük el valódi önmagunkat, azt az önmagunkat, aki teremteni jött erre a Földre.
A gondolatok lehetnek sajátjaink, de származhatnak máshonnan, valami külső forrásból is. Melyik gondolat az enyém és melyiket kapom kívülről? Ezt nehéz pontosan megállapítani, de szerintem nem is szükséges. Gondolataink ott cikáznak a fejben fel s alá, mintha sosem akarnának lecsillapodni és mindenáron befolyást akarnak gyakorolni az életünk alakulására. Az elme fontosnak, nélkülözhetetlennek képzeli magát, elhitetve, hogy nélküle nem is létezik élet. De mi van akkor, amikor elcsendesedik, amikor nem kapaszkodunk gondolatainkba, csak simán elengedjük őket, ahogy jöttek úgy mennek is. A semmiből a semmibe, a végtelenből a végtelenbe.
Lehet meditálni, a figyelmünket használni, vagy valamilyen más technikát használni az elme lecsillapítására, vagy csak úgy spontán is jöhet ez az állapot. Amikor megéljük, ezt az isteni állapotot nem aggódunk semmin, érezzük, hogy minden a legnagyobb rendben van, nem vagyunk az elménk börtönében, mégis létezünk...gondolatok nélkül vagyunk a végtelen szeretet szférájában.
Nyugalom lesz úrrá rajtunk, tudatunk kiteljesedik, mindenhol ott vagyunk, teremtőkké válunk. Úgy is mondhatjuk, isteni énünket éljük.
S amennyiben ez a földi küldetésünk, akkor miért is ne tehetnénk így. Miért is ne élhetnénk meg hosszabb vagy rövidebb időre ezt az állapotot? Ehhez a léthez nem kell semmiféle ördöngösség, ez az állapot mindenkiben ott van, bárki számára elérhető, aki tud figyelni és megtanulja irányítani a figyelmét, gondolatait. Ha megfigyeljük a gondolatainkat, akkor a megfigyelővé válunk és így kimozdulunk az elme bűvköréből, megszüntetjük a kényszerítő hatást. Elsőre, talán egy ilyen lépés nem tűnik egyszerűnek, de ha belegondolunk akkor, láthatjuk, hogy lényegében az összes ezoterikus tanítás erről szól. Elszántság kell és ott magunkban belül megtaláljuk, amit keresünk…
V.Attila
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Isteni meditáció
A nyitott elme 8 előnye
Misztikus Karácsony
Jelentkezzen, aki ura önmagának!