Akkor a sötét szoba legyen a csendes valóságra vetítés manifesztálódásának a nem ismerete. Szerintem semmi baj nincs a vetítéssel, bár ezt nem gondoltam mindig így. Például, a valóságra rávetítettem azt, hogy csendes, holott a valóság valójában se nem csendes se nem zajos. A valóság, az csak valóság, talán éppen csendes, talán éppen zajos, de ha vetítünk, akkor olyannak látjuk, amilyen a vetítésünk. Ha nem vetítünk, akkor én vagyok. Akkor is én vagyok, amikor vetítünk, de a vetítés valahogy azt a látszatot kelti, mintha csak te vetítenél, pedig én úgy érzem, hogy csak én vetítek. Mennyi én, és mennyi vetítés, és úgy tűnik nekem, hogy valójában 6milliárd én vetítése, az csak én vetítés, ezért egy. Ezért minden vetítés az ÉN vetítésem, akkor is ha az én helyett az mondom, hogy te. Én te vagyok.

Ha azt hiszem, hogy rajtam kívül valaki más, akkor az nagyon kényelmes pozíció.(jelen világban ez a mérvadó)
Igen, szerintem is ez a kényelmes, de csak a megszokás miatt. Valahol mindenki érzi, hogy a megszokásból eredő döntésben kevesebb az impulzus, kevesebb az élet. Én azt tapasztalom, hogy a szellem az új tapasztalatokból fejlődik. A régiek újraélésétől elfárad, ellaposodik és elveszti a kreativitásnak a maximumon való működését. Ez olyasmi, mint amikor az intuíció haldoklik az információra épült tudás homálya alatt. Ha a szellem nem veszik el az információra épülő tudásban, és nem azonosítja magát ugyanezzel, akkor szabadon szárnyalhat, szabadon megtapasztalhat új dolgokat, és új élményekkel telve az intuíció csak erősödhet, ezzel is növelve saját tökéletességünk kiteljesedését.

De ha én döntöm el, akkor az már felelősséggel jár. A felelősséget pedig jobb másra hárítani. De meddig is mehet ez így?
Szerintem mindent Én döntök el, és minden felelősség az enyém. Mert úgy érzem, hogy rajtam kívül nincsen semmi más. Valójában úgy döntök, hogy minden támogatja azt a döntést amit hozok, hiszen én vagyok minden. Ezért a döntésben már benne van minden felelősség, így utólag nincs is mit számon kérnem magamon. :-)

Előzmény

Válasz

"...az aktuális valóságot vetíti ki..."

Az aktuális valóság valamiképpen tükröződik a tudatunkban. Ebben a "tükröződés"-ben van a kutya elásva. Amit észlelünk a valóságból, az a mi tudatunk szűrője után jelenít meg egy holografikus képet, amiről úgy gondoljuk, hogy az a valóság. Ahhoz, hogy használni tudjuk a minket körülvevő világot, próbálgatni kell, és az ehhez a próbálgatáshoz szükséges tudásvágyat, kíváncsiságot minden élőlény az ösztöneiben hordja. Minden élőlény használni akarja az adottságait és képességeit, hogy fenn tudjon maradni abban a valóságban, amit egyetlen élőlény sem képes megismerni a maga teljességében, csak az ő "testére szabott" keretek között. Lehet ezt sötétszobának is nevezni, amit a tudatunk fog bevilágítani, amikor elsajátítottuk azt, amire predesztinálva vagyunk.

Válasz

Az jár a fejemben, hogy fontos-e a vetítővászon és kell-e a sötét szoba. Azt hiszem a Vetítő a fontos, bárhol is van, mindig az aktuális valóságot vetíti ki maga köré 360 fokban föl s le, jobbra s balra és 3D-ben (holografikus vetítés). Így aztán a vászon nem is egy sík felület, hanem a végtelen mindenség? A sötét szoba pedig azért nem látszik, mert teljesen kitölti a kivetített téma?
De ki dönti el, hogy éppen milyen film fut...?
Ha azt hiszem, hogy rajtam kívül valaki más, akkor az nagyon kényelmes pozíció.(jelen világban ez a mérvadó)
De ha én döntöm el, akkor az már felelősséggel jár. A felelősséget pedig jobb másra hárítani. De meddig is mehet ez így?

Előzmény

Válasz

Arra gondoltam, hogy a sötét szobában azt se tudom, hogy vetitek. Csak vetitek, és csak az látszik, amit vetitek. Ha valami módon fény kerül a szobába, akkor talán megláthatom ahogy vetitek. És igy már nem csak az lesz fontos amit vetitek, hanem maga a vetités is, és számomra legfőképpen az, amire vetitek.

Előzmény

Válasz

"a vászon az EGY"

Igen, ezt figyelem meg én is a macskámon. Bárhogyan is változik körülötte a világ, ő mindig ugyanúgy dorombol, amikor jóllakik és ugyanúgy nyávog, ha éhez. Abszolúte nem zavarja, hogy autóval hozzák a kenyeret 50 kilométerről, vagy áramütéssel kábítják el a disznót, illetve háznál, szalmával fűtött kemencében sütik a kenyeret és kábítás nélkül mártják a kést a disznó nyakába. Fő az, hogy kapjon kaját. Ő az EGY-ben éli világát. Mi pedig KETTŐ-ben.

Válasz

Köszönöm, Évike a választ a kérdésemre. Megerősítésként itt van előttam a görög-angol szótár:

OMONOIA=concord, harmony, accord
OMONOÓ=I agree

viszont ha angolról nézem görögre:
harmony=ARMONIA

Újra a görög-angol irányt nézem:

ARMOS=joint

Az angol etimológiai szótár pedig a "harmony"-hoz a francia-latin-görög kölcsönzési irányt adja meg azzal, hogy görögül HARMO=join

Mostmár csak annyit Nikóziához, hogy Cipruson talán már ugyanannyi az orosz lakó, mint a görög bennszülött.

Válasz

"A sötét szobában nem látszik, ha vetitek." Hmmm?
Akkor látszik csak igazán, Szerzetes koma! :)

Előzmény

Válasz

Olyan érdekes, hogy ha éveken keresztül ugyanúgy gondolkodok, akkor kissé olyan a világ, mintha alig alig változna. Amikor évekkel ezelőtt a gondolkodásom rohamosan elkezdett változni, a világ is rohamosan elkezdett változni. Mostanra érdekessé válhatott számomra, hogy a világ valóban rohamosan változott, vagy csak az a világ változott rohamosan, amit én vetitettem ki gondolkozásommal a valóságra. A nagy mesterek néha azt mondják, hogy minden folyamatos változásban van. Az én egyéni, egós látásmódom, amit rávetitek a tiszta vetitővászonra, az úgy változik, ahogy változik a vetitésem, ahogy változik a kis énvilágom, és a valódi, a tiszta vetitővászon is változik. Érdekes, hogy néha bármerre is nézek, mintha talán más lenne a vászon, de a vászon, az, amire vetitek, az valójában mindig ugyanaz. A vászon néha különbözőnek látszik, mégis mindig tiszta, valódi, és igy ugyanaz, ugyan annak kell lennie, aa vászon az EGY. Amit vetitek, az millióféle, de minden vetités, csak a vásznon nyilvánul meg. A sötét szobában nem látszik, ha vetitek. :-)

Előzmény

Válasz

Andrásnak!
Görög a szöveg, mert a klipp Nikóziába, Ciprus fővárosában készült,
a szélsőbaloldali párt fesztiválján. Nikózia az egyetlen etnikailag ketté-
szakitott európai főváros, ahol a foci rajongók és politika hovátartozás
kéz-a kézben járnak. A sportegyesület neve OMONOIA - Egyetértés-
összhang. Gondolom ebből ered a HARMÓNIA-szavunk.
A kommunista párt alapitóinak képei mellett leginkáb Che Guevara doktor
képe látható, hisz a huszadik században ő képviseli egyértelműen és
legtisztábban a baloldali mozgalmak karakterisztikumát.
Felhivom a figyelmedet az "OMONOIA" szó másik fontos jelentésére,
amely befolyásolta a világ -de legalábbis a kereszténység-alakulását.
Tehát a szó jelentése EGYLÉNYEGŰ. Itt találkozunk az "IOTÁ"-val.
Jotányit sem engedünk!!!!! (Bezzeg az áriánusuk azt állitották, hogy
Jézus az Istenhez hasonló lényegű - (HOMOIUSION)

Előzmény

Válasz

"Tudod -e befolyásolni a politikát?"

Sokféleképpen lehet, hiszen aki aktívan benne van, az többé-kevésbé változtat is rajta, de hogy jó irányba-e, illetve hogy mi a jó irány, az általában utólag derül ki. Aki nagyot akar fordítani a dolgok menetén, az óriási felelősséget vállal magára (főként ha olyan pozícióban van). Példaként Gandhit tudom erre felhozni.

Mi pedig, akik nem vagyunk benne a fontosabb áramlatokban nagyon keveset tudunk változtatni pl. a szavazatainkkal vagy esetleg mozgalmakban, tüntetéseken való részvételünkkel, az utóbbiakkal főként csak forradalmi helyzetekben (nem biztos, hogy ép bőrrel vagy életben maradva ússzuk meg).

Amúgy nagy általánosságban én hiszek a gondolatok erejében is. Tehát ha figyelemmel kísérem és próbálom megérteni, hogy mi van a színfalak mögött, akkor be tudok kapcsolódni olyan gondolati áramlásokba, amelyek nagyonis meghatározóak lehetnek a politika alakulása szempontjából, de ezt előre csak kevesen tudják, inkább csak érezni lehet. Tehát a gondolatok, a meditáció, az imák bizonyosan hatással vannak a közösségek életének alakulására (ami ugye általában a politika tárgya).

Amit mostanában olvasok az ilyen klubokban, hogy mi teremtettük és teremtjük (átteremtjük) a világunkat a hozzáállásunkkal, félreérthető. Én elfogadom, de úgy értem, ahogyan fentebb kifejtettem.

Válasz