:-)

Előzmény

Válasz

"– Megyek az utcán, és percenként igazgatom a farkamat.
– Hagyd abba!

– Ahányszor egy jó nőt meglátok, mindig elképzelem, hogy lukravágom.
– Hagyd abba!"

áááááááá nem fogja tudni abbahagyni, mindaddig, amíg egy farokkal azonosítja magát...:))))

Előzmény

Válasz

Azt hiszem, ha az ember már csak 1 "problémás" szokását képes saját parancsra abbahagyni, az már nagyon jó lehet, az már maga a "királyság". A legtöbbször még az egy ici-pici dolog elhagyása is problémát okoz, hát még több, esetleg mind. De nem is kell mindet abbahagyni, elég csak azt és annyit amennyire éppen képes az ember, ahol tart a fejlettségi szintjén. Ez így tökéletes! Mindig az első lépés a legnehezebb, aztán a többi már lassacskán jön utána. És ha már elhagy mindent, amit el lehet hagyni, akkor észreveszi, hogy képes saját magát uralni. Önmaga ura az ember. Ez az igazi hatalom! Így válik szabaddá az egyén. Aztán ha szabad(de csak akkor), utána ő dönt és nem a kényszer és a megszokás. Eldöntheti, hogy melyik "elhagyott tulajdonságával" éljen (és lehet ez akár a "lukravágás" is).

De ott kell kezdeni, hogy: HAGYD ABBA !!!

Előzmény

Válasz

És, Hagyd abba! :)

Előzmény

Válasz

Nem is tudom, azt hiszem nincs hozzáfűznivalóm ehhez a tyúkszellentéshez. Szaga az van, nem mondom, hogy kellemes, de kellemetlennek se nevezem.

Tudod, minden szellentés beleveszik oda, ahonnan jön.

Zoltán!

Ez a fészek nem egy olyan hely, ahol minden ember képes tolerálni, elviselni obszcén szóhasználatodat. Engem nem hat meg, mert tudod, Én legalább akkora seggfej vagyok, mint te. Csak tudod, nekem jól áll, mert őszinte és a seggfejségem is telve van szeretettel.
Kérlek, figyelj erre!

Előzmény

Válasz

Ha már ennyire kedvesen kérsz, Lumina, akkor elmondom, mi mindent láthat a nem felületes szemlélő ebben a – nem is tudom, hogy nevezzem magyarul az angol clip szót – tyúkszellentésben.

Nem feledve, hogy a megszokottból való kibillentésnek sokféle módja van, és néhanapján, nagy ritkán, egyeseknél valóban működik a „hagyd abba” felszólítás, a következő a helyzet.

Ez egy amerikai szórakoztató, nevettető műsor részlete. Vagyis a cél már eleve adott, így senki ne akarjon segítő ügyekben szakmai hitelességet belelátni.

Az okostóni férfi, míg a segítségre szoruló fél nő. Vajon miért nem meglepő a felállás? Még jó, hogy barna hajú a nő, és nem egy szőkét választottak hozzá.

Azok, akik jó poénnak és „ilyen egyszerű”-nek gondolják az egészet, cseréljék fel a szerepeket. Ültessék a nőt az asztal mögé tanácsadónak, és a férfi jöjjön panaszkodni öt dollárárt.

Nem könnyű elképzelni, mert a nők hajlamosabbak az ilyesmire, és a segítségkérésre is, míg a férfiak férfiasan hallgatnak és elfojtanak, nem nagyon osztják meg másokkal, ha valami bajuk van. Különösen akkor vonulnának magukba, ha egy derék terapeutától olyan hetyke és minősítő válaszokat kapnának, mint ebben a helyzetben az ötdollárostól.

De mégis, mit adhatnánk egy férfi szájába? Mondjuk ezt:

– Megyek az utcán, és percenként igazgatom a farkamat.
– Hagyd abba!

– Ahányszor egy jó nőt meglátok, mindig elképzelem, hogy lukravágom.
– Hagyd abba!

Meg még mást is, illetve mégsem, mert erről is a nők panaszkodnak. Mindenesetre a férfiaknak is bőven vannak kényszeres ügyei. Kérdés, működik-e a felszólítás, és tényleg olyan könnyű-e?

A kérdésem az, hogy aki szívesen szmájlizza ezt a műsorocskát, vagy azt állítja, hogy „ilyen könnyű”, az, ha magára tekint, illetve a kényszerességeire – ami alatt az összes, függőség és ragaszkodás kategóriába sorolható viselkedést értem, és ilyen mindenkinél előfordul –, mennyire könnyen tud túllépni ezeken pusztán attól, ha azt mondom neki, hogy hagyja abba?

Előzmény

Válasz

"MOSOM KEZEIMET..."

Válasz

Hagyd abba! :)

Előzmény

Válasz

Esetleg te is? :-))

Előzmény

Válasz

Még valami, Zoltán? :)

Előzmény

Válasz