:)

Előzmény

Válasz

Nem fél, hanem egész, csak nem kerek.

- nulladik napon megteremté az ember az isteneket.
A Corpus Hermeticum arra szólítja fel az embert, legyen maga is istenné:
"ha nem teszed magad istennel egyezővé, nem ismerheted meg Istent, mert egyvalami csak a hozzá hasonló által ismerszik meg"
(Én és az Atya egy vagyunk)
(Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, a ki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt.)

Előzmény

Válasz

Itt a vididnek a második része, csak, hogy ne maradjon fél... :-)

Teremté tehát Isten az embert, majd az emberek öntudatra ébredve, és ettől a hirtelen jött önmaguktól önsokkolva, megteremték az Isteneket, ráadásul a saját képükre. Hát elég csúnya sokkos állapotba lehettek azok az emberek, akik ezeket az állítólagos Isteneket teremtették, akiket élő elevenségben még soha senki nem látott, hiszen nem is léteznek, csak a gondolatokon keresztül tűnnek létezőknek.
Érdekes, .... amikor a fejemben nincs egy gondolat sem, amikor a saját szememmel nézek gondolatok nélkül, akkor azt látom ami van, és akkor sehol nincs semmiféle isten. Egyszerűen nem látok istent, hiszen nincs is. Az lenne csak a meglepő fordulat, ha gondolatok nélkül meglátnám valahol Istent. Talán bele is őrülnék :-))
Tulajdonképen egyetlen olyan hely van a világon ahol Isten ha létezik, megláthatjuk, és az nem lehet más, mint a gondolat nélküli állapot. Annyira tele van a fejünk mindenféle baromsággal, hogy elvesztünk a saját fejünkbe. De gondolj csak bele! Ha Isten létezik, akkor mindenhol ott kell lennie, mert Isten vagy ott van mindenhol, vagy nincs ott sehol sem. És ha nincs a fejünkbe gondolat, és tiszta szemekkel nézünk a világra, akkor ott is ott kellene lennie Istennek, mint a gondolatainkban, feltéve ha létezik egyáltalán. Vagy netán azt mondod, hogy az újszülött gyermek, aki még nem gondolkozik, az nem láthatja Istent? Hát miféle Isten az, amelyiket egy csodálatos, ártatlan gyermek nem láthat? Csakis valami kókler lehet, amit csak a kissé furán, az élettől eltávolodva gondolkodó ember láthat.
Fogalmam sincs, hogy mennyi időt, de az biztos, hogy már több hónapot töltöttem el békében, gondolatok nélkül, és biztosan állíthatom, én még nem találkoztam Istennel. Istennel nem találkoztam, viszont találkoztam valami sokkal csodálatosabbal, valamivel, ami sokkal közelebb van hozzám, valamivel, ami én magam vagyok. Találkoztam saját magammal.
Azt nem tudhatom, hogy te milyennek látod magad. Azt nem tudhatom, hogy amikor a tükörbe nézel és az elméden keresztül, mintha mindent tudnál magadról, mintha Isten lennél bírálod magad, utálod vagy éppen szereted magad, amitől vagy szarul érzed magad vagy azt hiszed boldog vagy. De azt tudom, hogy amikor tiszta elmével, a saját szememmel megláttam magamat, az örömtől sírva fakadtam. Olyan csodálatos és olyan tökéletes vagyok így, ahogy vagyok, amilyen tökéletesen csodálatos te is vagy és amilyen tökéletesen csodálatos minden ember. Azt már meg se merem említeni :-) , hogy ebben a tökéletes csodában
ÉN TE VAGYOK! ÉN VAGYOK MINDENHOL, EGYEDÜL!

Előzmény

Válasz

"ÉN TE VAGYOK! ÉN VAGYOK MINDENHOL," ---> EGYEDÜL!"
Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket. (én ő benne, ő én bennem egy vagyunk)

Ennek a vidinek van egy "második" része, a kettő együtt kerek!

Válasz