Ha az ember a világot kaotikusnak látja, akkor igencsak tevékeny életet él. Állandóan tesz valamit, hogy védje magát vagy éljen a kínálkozó lehetőségekkel. Az ilyen ember elsősorban csak magára tud gondolni, másra nem jut ideje, energiája. A jelenben él, nem tud igazából a jövővel vagy a múlttal foglalkozni. A világot rossznak látja, ugyanis a jót nem nagyon veheti észre, azt ugyanis csak a dolgok folyamatát szemlélve fedezhetné fel, de a szemlélődésre, hosszabb időszakok áttekintésére nincs ideje és energiája. A jövőre is csak úgy tud gondolni, ha ezt és azt még most megcsinálom, akkor majd jobb lesz. Az ilyen ember nem tud megnyugodni, nem élhet teljes emberi életet. Mivel csak a pillanatnak él, elhasználja a világ erőforrásait és így elpusztítja a civilizációt. Mivel a világ káoszát elsősorban az ember és nem a természet okozza, a világot kaotikusnak látó emberek felszaporodása növeli a világ káoszát. Emiatt egyre több ilyen ember jelenik meg, egyre kevesebb időnk jut egymásra, a gyermekeinkre. A káosz növekedése a civilizáció összeomlásához vezet.

A világot szép egésznek tartó ember is látja a világ káoszát, ezt azonban a világ rendjének velejárójaként kezeli. Csak olyan veszélyek ellen védekezik komolyabban, amelyek ellen tényleg védekezni kell, és az esélyek közül csak azokat használja ki, amelyekkel élés összhangban van a világ szép rendjével. Ezért nem hajszolja annyira magát, mint a káoszban élő, túlzottan tevékeny ember, viszont amit tesz, az építi a világot, szebbé teszi azt.

(Dr. Végh László - Debreceni Egyetem)

Válasz

Jók az elvek, kis vidéki közösségek számára jók a gyakorlati példák is. De hogy a panelházak milliói hogyan fognak öngondoskodni, ha beköszönt a krach, abba jobb nem belegondolni... Meg abba sem, hogy meddig terjedhet a barter-kereskedelem (vagyis mi lesz az általános egyenértékes...).

Válasz