Ezt az írást az egyik barátomtól kaptam. A Titanic történetét mutatja be a mai civilizációra vetítve az akkor történteket:

 

 

 

„Odafenn az óriási üvegkupola, tekintélyes tölgyfaburkolat a

falakon, pompás kovácsoltvas szalagékítményes balusztrádok,

és minderre egy valószínûtlen falióra tekint alá, amelyet két

bronz nimfa ékesít jelképesen: a Tisztességet és a Dicsõséget

ábrázolva, amint megkoronázzák az Idõt.”

Ezt a fényûzõ miliõt már ne keressük, mert mindez a Titanic

pompázatos elõcsarnokát ékesítette.

Mi az idõ? Nyelvünk bölcs. Az idõ régiesen: üdõ. Ez az üdvre,

az üdvtörténetre, tehát a Teremtõ tervére utal. A Tisztesség és

a Dicsõség a Teremtõ tervét koronázza meg. A Titanic katasztró-

fája a nyugati civilizáció bukásának elõhírnöke volt, csak meg

kell érteni az üzenetét.

*

A Titanic elsüllyedése az egyik legismertebb hajókatasztrófa,

ezért az elõzményekkel itt nem foglalkozom, csak magával az

– elsõ és utolsó – útjával. Az eseményeket Walter Lord A Titanic

pusztulása címû dokumentumértékû könyvét alapul véve

idézem.

Az út célja New York, az Újvilág kapuja és igazi fõvárosa.

Átkelés a nagy vízen az új világba: beavatás és átváltozás, az Új

ember megszületése. Igaz ez az egyes emberre és az egész

emberiségre is. Jelen írás errõl a nagy beavatásról és átváltozásról

szól.

„Új bort nem töltenek régi tömlõkbe. De ha mégis, kiszakadnak a tömlõk, a bor kiömlik, s a tömlõk is tönkremennek.

Az új bor új tömlõbe való, akkor mindkettõ megmarad.” (Mt

9,17)

Történetünk ott kezdõdik, hogy a hatalmas – 270 méter

hosszú, 66 ezer tonnás – hajó 1912. április 10-én déli 12 órakor

– a katasztrófa elõtt négy és fél nappal, pontosan 107 órával és

40 perccel – kifut a southamptoni kikötõbõl. Elindulás után

rögvest hajszál híján összeütközött egy másik hajóval, a New

York nevû amerikai óceánjáróval.

Hét órával késõbb kikötött Cherbourgban. Utasokat vett

föl, majd este 9-kor továbbindult. Másnap, déli fél egykor horgonyt vetett az írországi Queenstownban. Ott további utasokat

és postát vett fel, majd másfél órával késõbb, április 11-én 14

órakor elindult New York felé. Az elsõ indulástól számítva 26

óra telt el. Ez az elszakadás idõszaka, elkülönülés a Világ

rendjétõl. Megkezdõdik az átkelés, megkezdõdik a Lélek sötét

éjszakája.

A hajó április 14-én vasárnap este 11.40-kor ütközött

jéghegynek. Az ütközés tehát három és fél nap, pontosan 81

óra 40 perc múlva történt meg.

A katasztrófa azért következett be, mert a Titanicot elsüllyeszthetetlennek tartották. A jelenlegi világrendet is öröknek, megdönthetetlennek láttatják velünk. Az ütközés napján,

április 14-én számos figyelmeztetés érkezett a többi hajótól,

jégveszélyt jelezve. Az elsõ jelentések déli 1 óra 40 körül érkeztek, tíz órával az ütközés elõtt. Este 7.30-kor jött az újabb jelzés,

4 óra 10 perccel az ütközés elõtt. Ekkorra besötétedett, a hajó a

továbbiakban már sötétségben rohan tovább. A hajóstársaság

elnökének erõszakos követelésére mégsem csökkentették a

hajó sebességét, hogy már az elsõ úton megkaphassák a leggyorsabb óceánjárót illetõ kék szalagot. Újabb jelentés érkezett

9.40-kor, két órával az ütközés elõtt. Végül 11 órakor jött az

utolsó figyelmeztetés, amit – a többihez hasonlóan – figyelmen

kívül hagytak, 40 perccel a katasztrófa elõtt. A tõke mohósága

és agresszivitása viszi pusztulásba a világot.

*

Az óriás hajó 22,5 csomós (41,7 km/óra) sebességgel rohan a

jeges óceánon a dermesztõen sötét holdtalan éjszakában. Rohanás: a végletekig felpörgetett anyagi világ. Sötétség: a varázslat következménye, ami elfordított minket a kiáradó

szellemtõl, és a teremtett Világ világosságától.

Az utasok többsége és a személyzet nagy része is alszik.

Az alvás az öntudatlan, tudatlan állapot jelölõje. Éjfél elõtt

vagyunk (a legsötétebb idõszak). Az õrszem (kutató, aki a

szellem sötét éjszakájában látni, elõrelátni próbál) észreveszi a

jéghegyet. Jég: az élettelen kristályvilág megjelenítõje. Azonnal

jelez a hídra. Vészjelzés a tudomány részérõl.

Az ügyeletes tiszt jobbról akarja kikerülni a jéghegyet. Elõbb

élesen jobbra, majd erõsen balra kormányoztat, közben hátramenetbe állíttatja a gépeket. Az óriás hajó azonban nyílegyenesen rohan tovább. Késõn jött kétségbeesett irányváltó manõverek, a tehetetlenség túl nagy, a beavatkozáshoz nincsenek

megfelelõen erõs eszközök. 37 másodperc telik el, végül a hajó-

orr az utolsó pillanatban lassan balra fordul. A beavatkozás

ellentmondásos, a mechanizmus kiszámíthatatlanul viselkedik. Az õrszemek úgy látták, hogy hajszálon múlt, de megúszták.

A kutatók úgy látják, hogy a helyzet megoldódott.

A jéghegy mintegy 300 láb (90 méter) hosszan felhasította

a hajó jobb oldalát. A civilizáció a maga által teremtett élettelen

kristályvilággal ütközik, elháríthatatlan környezeti katasztrófa

képében. A hajó sebességét alapul véve ez 7,77 másodperc alatt

következett be. Az utasok – a helyzetüktõl függõen – ezt súrló-

dásként, remegésként, zökkenésként, rázkódásként érzékelték.

Az orrtõke közelében elhelyezett fedélközi utasok és a kazánházakban szolgálatot teljesítõk számára azonban fülsiketítõ recscsenés volt. Pusztító földmozgások vezetik be a katasztrófát.

A rekeszzáró ajtókat leengedték, de hiába. Rekeszzáró

ajtók: a negatív hatások lokalizálásának irreális szándéka. A

víz özönlik be a hajó jobb oldalán. Víz: az élet és a halál jelölõje

is. Hajóba beömlõ víz: a Föld mûködési rendszerének végletfelborulása, és az ennek következtében bekövetkezõ kivédhetetlen természeti csapások, amelyek egymás után teszik tönkre a mechanizmus részeit. A csapások között a vízzel való

elárasztás valóságosan is megjelenik: a globális felmelegedés

következményeként az emelkedõ tengerszint alacsonyan fekvõ

területeket és kikötõvárosokat veszélyeztet, a szárazföldek

belsejét pedig egyre pusztítóbb árvizek sújtják. A gépeket

leállították. A gazdaság motorja leáll.

Mintha mi sem történt volna, az utasok tovább aludtak, a

fent lévõk folytatták a társasági életet: beszélgettek, iszogattak,

kártyáztak. Még vicceltek is: dobálóztak a hajóba esett jéggel,

szuvenírként mutogatták, vagy abból kértek az italukba… A

„buli” megy tovább. Az õrszemek is folytatták a szolgálatukat.

Folytatják tovább a megfigyelést, a kutatást – értelmetlenül.

Néhány utas felébredt, és az utaskísérõktõl (közszolgálatot

ellátó személyek) érdeklõdött, hogy mi történt. Õk persze nem

tudtak semmit. Egy vegyes társaság véletlenszerûen összeverõdött az utasokból, próbálták kideríteni a váratlan csend okát,

ami minden zökkenésnél jobban nyugtalanította õket. Civil

kezdeményezések.  Kimentek a fedélzetre, de maguk sem tudták, hogy mit keressenek. Mindenféle álhíreket találtak ki (egy

sem volt igaz). Néhányan észlelik, hogy baj van, de nem tudják,

hogy mi a való helyzet. Egy darabig céltalanul õdöngtek a fedélzeten, vagy a korlátnál állva meredtek az éjszakába, valami

jelét keresték, hogy mi a baj. A hajó állt, de egyébként minden

normálisnak látszott. Egy idõ után inkább bementek a melegre,

csatlakoztak az A fedélzet pompás elõcsarnokában összegyûlt

többi utashoz. Civil szervezetek kapcsolatfelvétele, összefogása.

A fûtõket az elárasztott kazánházakból felhívják a csónakfedélzetre, majd visszarendelik õket. Céltalanul járkálnak, nem

tudják, mi lenne a feladatuk. Vészhelyzetben az irányítás akadozni kezd, egymásnak ellentmondó parancsok. Más fûtõk

pokoli hõségben, nehéz és veszélyes munkával kioltják a kazá-

nokban a tüzet, hogy megelõzzék a robbanást. A lent lévõk

életük kockáztatásával próbálják meggátolni, hogy a már használhatatlan gépezetek még nagyobb bajt okozzanak.

Fent még senki sem tudja, hogy mi a helyzet, amikor a víz

öt perc elteltével elönti a postát. Mi a posta? Értékesnek tartott

papírok, azaz: értékpapírok. Ezek úsznak el elsõként. A tisztviselõk erre a postazsákokat felhurcolják egy szinttel följebb. Az érdekeltek nagyszabású intervenciója, mentõakciója az értékpapírok védelmében. Újabb öt perc sem telik bele, és a víz már azt is veszélyezteti. Újabb, ezúttal kivédhetetlen válság.  A tisztviselõk erre elhagyták a postát, és följebb mennek a „biztonságba”. Ki-ki maga menti, ami menthetõ.

Tíz perc elteltével a víz kezdi elárasztani a legmélyebben fekvõ szálláshelyeket. Megjelennek az elsõ menekülõk. A rádiósokat közben teljesen lekötik az utasok közleményei.  Az ismétlõdõ jégjelentések csak zavarták a rengeteg üzenet küldését.  A közelben álló Californian rádiósát elég barátságtalanul elhallgattatták, ezért õ, mikor lejárt a szolgálati ideje, lezárta a készüléket.  A saját kedvére nem folytatta a rádiózást, mivel fáradt volt, és különben is elég nyersen rászóltak.  A készüléket még a hajó egy fiatal lelkes tisztjének érdeklõdésére sem kapcsolta be.  Az éter értelmetlen locsogás-fecsegéssel van tele, az érdemi közléseket elhallgatják.  A figyelmeztetéseket félresöprik, a figyelmeztetõket elhallgattatják

 

A kapitány tapasztalt öreg tengeri medve. Ezt az átkelést szánja az utolsó szolgálatának, utána nyugdíjba készül.  A jutalomjáték tragédiába fordul.  Az ütközés zajára azonnal a parancsnoki hydra siet.  Elküldi az egyik tisztet, hogy tartson gyors szemlét az egész hajón.  Rapid szakértõi vizsgálódás. Az nem megy le a hajófenékbe, csak végigmegy a fedélközön és pár perc múlva jelenti, hogy sérülésnek semmi nyoma.  A kezdeti felszínes vizsgálat során még a szakértõk sem látják át a helyzetet.  A kapitányt ez nem nyugtatja meg, megint elküldi a tisztet, hogy keresse meg a hajóácsot. A tiszt a létrán leereszkedve beleütközik a felfelé rohanó hajóácsba,  aki jelenti neki, hogy rohamosan árad be a víz.  Nyomában az egyik postaalkalmazott, aki jelenti, hogy a postahelyiség is gyorsan telik vízzel.  A mélyebb vizsgálódás nyomán kiderül a súlyos baj. A hajót üzemeltetõ White Star Line hajóstársaság elnöke is az utasok között van.  Õ is a hídra siet.  A kapitány tájékoztatja, hogy a hajó valószínûleg komolyan megsérült.  A nagytõke tudomást szerez a szerencsétlenségrõl.  A kapitány ezután üzen a hajógyár igazgatójának, aki a hajó építését irányította, és szintén jelen van ezen az elsõ úton.  A mérnök a kabinjában van, munkájába mélyed, a menet közben felmerült javítások, átalakítások terveit készíti. Így nem is észleli az ütközést. Tovább készülnek a különféle „fejlesztési” tervek, mintha mi sem történt volna.  A kapitány és a konstruktõr kettesben bejárják a hajót.  Az érdemi vizsgálódás a legszûkebb csúcsvezetõi körben zajlik le.  A személyzeti lépcsõn mennek le, hogy minél kisebb feltûnést keltsenek.  A tömegtájékoztatás kizárása az érdemi információktól. Bejárják az egész hajót.  Visszafelé átvágnak a felsõ fedélzet pompás elõcsarnokán, amit ekkorra zsúfolásig töltenek meg az ideges utasok.  Hatalmas tömegdemonstrációk a hatalmi központokban. Semmit sem közölnek velük  Az információkat továbbra is visszatartják. A személyzet egyes tagjai már figyelmeztetik az utasokat. Kiszivárogtatott hírek.  A személyzet más tagjai azonban letagadják a baj tényét.  Félrevezetõ közlemények. A fedélközi utasok szállásai az alsó fedélzeteken helyezkedtek el. Elmaradott térségek. Õk már látják, hogy komoly a baj. A szolgálati átjáró megtelik csomagjaikat cipelõ emberekkel, akik lökdösõdve, egymást taszigálva a hajó tatja felé törtetnek. Az utak zsúfolásig tele menekülõkkel, akik a vélt biztonságba igyekeznek.  Balesetek, atrocitások.  Egyesek úgy érzik, mintha a hajó kezdene elõredõlni, de olyan hihetetlennek tûnik, hogy nem mernek szólni róla.  Akinek mégis szólnak, az közli, hogy a hajó elsüllyeszthetetlen.  Nem akarják elhinni.  Struccpolitika.  A fedélközi utasok egy része közben jégfocizik. Haláltánc.

A kapitány és a mérnök visszatér a hídra. Számvetést végeznek, és szembesülnek azzal, hogy a hajó menthetetlenül elsülylyed. A kapitány 12 óra 5 perckor, 25 perccel az ütközés után kiadja a parancsot, hogy készítsék elõ a mentõcsónakokat és sorakoztassák fel az utasokat. Döntés rendkívüli állapot bevezetésérõl. A kapitány bemegy a rádiósokhoz, és közli, hogy jéghegybe ütköztek, de még nem ad utasítást a vészjelek leadására. Kapcsolattartó személyekkel (diplomaták) bizalmasan közlik, hogy mi történt. Néhány perc múlva a kapitány utasítja a rádiósokat a vészjelek leadására. A rádiós 12.15-kor elkezdi küldeni a segélykérõ jelzéseket. Külsõ segítségkérések diplomáciai úton.

A személyzet hitetlenkedve, sõt viccelõdve fogadja a kiürítési utasítást. Egy darabig még a hatóságok munkatársai sem veszik komolyan a katasztrófát. Viccek keletkeznek, karikatú rák jelennek meg. Csak határozott parancsra engedelmeskednek. Nehezen mozdul meg a gépezet. Az elsõ osztályú dohányzóban ezenközben – semmirõl sem tudva – tovább folyt a bridzsparti. A gazdagok tovább folytatják addigi életmódjukat,mintha mi sem történt volna. Végül egy hajóstiszt udvariasan közli velük, hogy bajban vannak.

Általános riadó nem volt, az utasok és a személyzet nagy része személyes közlések útján ismeri meg a helyzetet. A hír így is gyorsan végigfut az óriás hajón. Nem mernek mindenkit egyszerre mozgósítani, mert az megbénítaná a mechanizmust.

Olyan utas is akadt, aki kérlelésre sem nyitotta ki a kabinja ajtaját. Egyesek ellenállnak a kiürítési parancsnak. Egy ajtó beszorult,mire néhány utas betörte, hogy a bennrekedt férfit kiszabadítsa. Erre egy dühös steward azzal fenyegetõzött, hogy New Yorkban mindannyiukat letartóztatják, mert kárt okoztak a társaság vagyonában. Évekkel késõbb sokan még mindig nem tudják, hogy veszendõben lévõ vagyon helyett az embereket kell menteni.

Az utasok egy része kapkodva, más részük ráérõsen készülõdik. Ki-ki mást tart fontosnak magával vinni, valaki az ékszereit,más a bibliáját. Egyesek komoly értékeket hagynak a kabinjukban tudatosan. A gazdag hölgyek nagy része azonban kikéri a széfbõl az ékszereit. Sokféleképpen reagálnak az emberek az addigi életmódjuk gyökeres megváltozására. Egyesek a vagyonukat hátrahagyják, szétosztják, a többség azonban megpróbálja átmenteni azt is.

Fönt a fedélzeten összeterelt embertömeg, nagy zûrzavarban, a legkülönbözõbb öltözékekben. Különbözõ felfogású emberek kerülnek véletlenszerûen egymás mellé. A helyzet a harmadik osztályon a legzavarosabb, mivel a nem házas férfiakat és nõket a hajó két végében szállásolták el. Most az orrban elhelyezett férfiak a tat felé igyekeznek a zsúfolt folyosón, hogy összetereljék rokonaikat, ismerõseiket. Az emberek a rokonaikhoz, ismerõseikhez igyekeznek. Tömeges népvándorlás,óriási dugók. Futkosás, hangok zûrzavara (kapkodás, hírdömping).

Kint a kemény hidegben és a barátságtalan sötétségben nagy a tolongás. Az életszínvonal leesik. A zsúfolt táborokban,várótermekben az életfeltételek radikálisan leromlanak. Ösztönszerûen mindenki az osztályának megfelelõ fedélzetre igyekszik. Még itt is elkülönülnek. Nyugodtan várják az utasításokat,vagy inkább bizakodó hangulatban. Egyeseknek még viccelõdni is van ereje. Nincs pánik. Amíg az utasok várakoztak, beszélgettek, tréfálkoztak, a legénység elfoglalta a helyét. A csónakfedélzet megtelt matrózokkal, pincérekkel, kazánfûtõkkel, szakácsokkal. Általános mozgósítás.

Két tiszt alaposan elkésett. Az ötödik tiszt átaludta az ütközést, a második tiszt hallotta, de miután nem volt szolgálatban, jobbnak vélte a kabinjában maradni, ahol megtalálhatják. Végül csak az ütközés után 40 perccel riasztották. A vezetõk egy részénél sokáig fennmarad a tudatlan állapot. Más vezetõk pedig központi utasításra várva jókora késéssel cselekednek.

Mindent egybevetve a mentõcsónakokban összesen 1178 férõhely volt, a hajón ellenben 2207 fõnyi utas és személyzet tartózkodott. Az utasok közül senki sem tudott errõl, a személyzet tagjai közül is kevesen. Az utasok tehát nyugodtan várakoznak a fedélzeten, nem félnek, bár nem tudják mire vélni a dolgot.

Az emberek bíznak, nem tudják, micsoda áldozat készülõdik Az elsõ csónakot 12.45-kor, az ütközés után 65 perccel eresztik le. Ezt az elsõ tiszt vezényelte, de a hajó fõtisztje akadályozta a munkát, ezért kétszer is kénytelen volt a kapitányhoz fordulni.

A vezetõk közötti ellentétek hátráltatják a mentést. Az elsõ csónakokat a sétafedélzet szintjéig engedték, hogy az utasok onnan szálljanak be. Az oda vezetõ ajtók és az ablakok azonban le voltak zárva. Valakit leküldtek, hogy nyissa ki az ablakokat, az elsõ tiszt pedig ezalatt a tathoz ment, hogy az ottani csónakok eresztését vezényelje. Irányítási hibák.

Elõször a nõket és a gyermekeket engedték a csónakokba. Nem mondhatni, hogy a tisztek felszólítása lelkes fogadtatásra talált volna a körükben. Többen is úgy vélték, hogy a szépen kivilágított óriás hajón nagyobb biztonságban vannak, mint az apró csónakokban. Csónakra szállás: a technikai civilizáció megszokott életmódjának elhagyása. Vonakodva szálltak be, sõt akadt, aki ezt kereken megtagadta. Az elsõ csónakok megtöltése így nehézségekbe ütközött, némelyiket félig üresen eresztették a vízre. Ennek nagy ára volt: még a lehetségesnél is kevesebben menekültek meg. Az emberek egy része még mindig nem hiszi el, hogy a régi világnak vége.

Ezt az érzést a zene is erõsítette. A karmester összeszedte a zenészeit és vidám ragtime-ot vezényelt, mintegy megnyugtatásul a csónakra várakozóknak. Mûködik a szórakoztatóipar. A hajóstársaság elnöke beavatkozott a csónakok eresztésébe. A nagytõke kézivezérlési akciói. Ezt az érintett tisztek visszautasították. Akik tudták, hogy kirõl van szó, a lélegzetük is elállt: ennek következménye lesz, ha megérkeznek New Yorkba.Mert ezt még ekkor is majdnem mindenki biztosra vette. A legrosszabb esetben mindenkit átszállítanak más hajókra. Azáldozatok még nem tudják, hogy azzá válnak.

A fedélzetmester a hajó tatjánál még mindig fel-alá járt, õrséget tartott. Nem találkozott senkivel, nem is hallott semmit, amióta, több mint egy órája a jéghegy elsuhant mellettük. Éppen ezért csodálkozva látta, hogy a hajó jobb oldalán mentõcsónak úszik a vízen. Telefonált a hajóhídra: tudják-e hogy a vízen van egy csónak? Egy hang csodálkozva kérdezte: ki beszél. Megmondta a nevét, mire a „híd” elismerte, hogy bizony, megfeledkeztek róla. Õ volt az utolsó ember, aki még nem tudta, hogy mi a helyzet. Utasították is, jöjjön fel azonnal a hídra és hozzon magával rakétákat. Már-már humoros, hogy egyes kutatók – akik ezenközben bõszen vizsgálódnak tovább – realizálják utoljára, hogy mi történt. Úgy kell nekik megmondani, hogy hagyják már abba a vizsgálódást, végezzenek valami hasznosabbat.

A hajó építõje ellenben nagyon is tisztában volt a helyzettel, és ezt egyeseknek bizalmasan el is mondta, hozzátéve, hogy ne terjesszék, nehogy pánik törjön ki. A teljes igazságot elõször ismerõsök, bennfentesek ismerhetik meg.

Az 5-ös számú kazánházban látszólag rendben mentek a dolgok. A tüzeket kioltották, a szivattyúkat beindították. Ennek érdekében eltávolítottak a padozatban egy csatornafedelet. Gomolygott a gõz, az emberek homályban dolgoztak. Az egyik gépész belelépett az aknába és eltörte a lábát. A többiek felemelték és lefektették. Negyedóra múlva átszakadt a válaszfal, és a tengervíz dübörögve betört. A csapások az izolálni szándékozott területekre is betörnek, radikális hirtelenséggel. A két ottmaradt gépész gyorsan felment a mentõlétrán, sérült társukat pillanatok alatt elnyelte az áradat. Õ az elsõ halálos áldozat.

A lent szolgáló emberek életük árán is kitartanak a helyükön az utolsó pillanatig .Közben a vészjelzések eljutottak számos hajóra, sõt a szárazföldre is. Az egész világ lélegzetvisszafojtva várta a fejleményeket. Egyedül a mindössze tíz mérföldre, tehát látótávolságon belül tartózkodó Californian nem sejtett semmit. Az egyik tiszt megpróbált morzelámpával kapcsolatot teremteni vele. Egy alkalommal mintha válaszjelzéseket észlelt volna, de nem tudta értelmezni. A Californian egyik hajósinasa távcsövön észlelt is valamit, megpróbált válaszolni, de hamarosan feladta. A hír mindenhova eljut, kivéve azt, aki még idõben segíthetne.

A vészjelzések közben folyamatosan mentek. A rádiós az addig szokásos CQD jelzéseket adta, de 12.45-kor leadta az éppen akkor elfogadott új nemzetközi segélyhívó jelet, az SOSt. Ez volt az elsõ SOS jelzés, amit óceánjáró valaha is használt. A szükséghelyzet új módszereket hív elõ. Ugyancsak 12.45-kor lõtték fel az elsõ rakétát. A Californian egyik tisztje ezt észleli. Különös, gondolta, hogy egy hajó éjjel rakétákat lõ fel.

 A sors üstdobjainak pergése hallatszik. Sokan csak ekkor realizálják, hogy igazán komoly baj van, és olyan sürgõs segítségre szorulnak, hogy vészjelzéseket adnak minden hajónak, amely a közelben van. Vége szakadt a tréfálkozásnak,tétlenségnek. Most válik csak mindenki számára nyilvánvalóvá a végveszély. Az emberek nagy része ekkor ébred fel, ekkor tudatosítja a helyzetet.

*

Voltaképp búcsúzkodásra sem maradt idõ. A férfiak egy része nyugtatja feleségét, hogy szálljon csak be a csónakba. Pusztán formaság, hogy a nõké és a gyerekeké az elsõbbség. Ez egy pompásan felszerelt hajó, mindenkit megmentenek. Az emberek egy része még mindig bízik a mechanizmusban. Más férfiak érzik, hogy utoljára látják a feleségüket, anyjukat, gyermekeiket, de nem mondják ki. Miután átsegítették õket a mentõcsónakba, visszalépnek a fedélzetre. Akad több igazi gentleman,akik önzetlenül segít egyedülálló hölgyeknek a menekülésben,majd marad. Az asszonyok egy részét így is erõszakkal kell a csónakba tuszkolni. Vannak asszonyok, akik még erõszak hatására sem hagyják magukra férjeiket. Megrázó jelenetek. Tömeges önfeláldozás más életek mentése érdekében.

Miközben egymás után eresztik le a mentõcsónakokat, a fedélzet egyre jobban megdõl. Azokon is nyugtalanság vesz erõt, akik eddig higgadtan viselkedtek. A katasztrófa növekvõ árnyéka egyre elviselhetetlenebbül nyomja a lelkeket.

Egyesek, akik mindenüket a kabinban hagyták, most meggondolják magukat, és lemennek az értékeikért. Alkalmasint nagyon kellemetlen meglepetésben van részük: a kabinjuk vízben áll, vagy a hajópincérek a fosztogatók ellen bezárták.Intézkedések a pusztuló vagyon védelmére.

Fogytán az idõ, de egyes nõk szerfölött szeszélyesen viselkednek, késleltetve a csónakeresztést. A hajó konstruktõre egyik csónaktól a másikhoz megy, sürgetve a nõket, hogy ne habozzanak, siessenek, ne válogassanak a csónakok között. A menekülés nem társasutazás. Egyéni igényeknek nincs helye. Minden olyan sürgõs volt – és olyan nagy volt a nyugalom –, hogy idõpocsékolásnak tûnt a lõfegyverek elõkeresése. A hajó tisztjei mégis átvesznek egy-egy revolvert. A fegyvereket kiosztják,de nincs még lõparancs. A fedélzetmester újabb és újabb rakétá-kat lõ fel. A kutatók már folyamatosan vészjelzéseket adnak.

A hajó francia éttermének fõpincére maga volt a megtestesült nyugalom. Amint magányosan állt a csónakfedélzeten,

méltóság szobrát mintázhatták volna róla: cilindere egyenesen

ült a fején, a kezében sétapálca, karján gondosan összehajtogatott tweedtakaró. Ez az elegáns úr azonban magára hagyta

embereit, a pincéreket, akik el sem jutottak a csónakfedélzetre,

így esélyük sem maradt: mind egy szálig elpusztultak.

„Jaj nektek farizeusok és írástudók, ti képmutatók! Fehérre

meszelt sírokhoz hasonlíttok, amelyek kívülrõl szépnek látszanak, de belül tele van a halottak csontjaival és mindenféle

undoksággal. Így ti is kívülrõl igazaknak látszotok az emberek

szemében, de belül tele vagytok képmutatással és gonoszsággal.” (Mt 23,27)

Sorsát így sem kerülhette el: a csónakfedélzetig õ ugyan

eljutott, de csónakba már nem. Fõnökök és beosztottak: egyek

lesznek a halálban.

A süllyedés gyorsabb lett, a helyzet egyre zavarosabb. Egyes

nõk elesnek a csónakba való beszállásnál, van, akit úgy kell

kihúzni a vízbõl. Mások elvesztik a fejüket, és hisztérikus jeleneteket rendeznek. Van, aki könyörög, hogy ne kelljen beszállnia,

mert fél a csónaktól. Lesz sírás-rívás, fogak csikorgatása.

Az a terv, hogy a csónakokat az alsóbb sétányokról töltsék

meg, teljes kudarcot vallott. Az oda nyíló ajtókat ugyanis nem

nyitották ki. Azok a csónakok, amelyeknek várakozniuk kellett

volna az alsóbb szintekrõl beszállókra, sorra eleveztek. Akiket

tehát ide küldtek le, hoppon maradtak. A tapasztalt matrózok

hiánya csak növelte a zûrzavart. A korábban indított csónakokra

ugyanis már beosztották a legjobb tengerészeket. Akadozó

irányítás, növekvõ káosz.

Hat matróz életét vesztette: õket leküldték, hogy nyissák

ki az alsó sétafedélzet ajtóit, de nem tértek vissza többé. Valahol

csapdába estek odalenn. A mentés érdekében kiküldött képviselõk halálos veszedelemben forognak.

A hajó bal oldalán egyetlen férfiutasnak engedték meg, hogy

csónakba szálljon, õt is azért, mert csak egy matróz ült benn.

Jobban jártak azok a férfiak, akik a hajó jobboldalán gyülekeztek,

közülük többek is beszállhattak, sõt egy dúsgazdag férfi magával

vihette pincsijét és egyiptomi szolgáját is. Korántsem egyenlõ

az elbírálás. Sok múlik a szerencsén és a kapcsolatokon.

Úgy látszott, hogy a hajó orránál nem is maradt több utas. A

közelben lévõ csónakok elmentek, a tömeg a tat felé tódult. Az

1-est – amelyben negyvenen fértek volna el – 12 emberrel eresztették le. Elképesztõ hanyagságok miatt még annyi embert

sem mentenek meg, amennyit lehetne.

*

Lent, a harmadosztályon tartózkodtak azok, akik az 1-es közelé-

be sem férhettek. Férfiak és nõk tömege nyüzsgött a fedélköz

fõ lépcsõházának alján, egészen a hátsó E fedélzetig. Ott szorongtak azóta, amióta a szobapincérek felkeltették õket. Eleinte

csak nõk és házaspárok vártak a sorsukra, de azután férfiak

érkeztek elölrõl, a szolgálati átjárón át, csomagokat cipelve. Most

itt zsúfolódtak össze – lármás, nyugtalan csoport, inkább raboknak látszottak, mintsem utasoknak, a börtönszerû alacsony

mennyezet alatt, a meztelen villanykörték fényében, a fehérre

mázolt falak puritán elõterében. Az alacsonyabb szintekre szorult magára hagyatott tömeg.

12.30-kor, az ütközés után 50 perccel érkezett a parancs,

hogy a fedélközi nõk és gyermekek menjenek fel a csónakfedélzetre. Reménytelen dolog lett volna elvárni tõlük, hogy kiismerjék magukat a folyosók útvesztõjében, ahol az ajtókat ren

des körülmények között amúgy is zárva tartották a harmadosztály elõl. Hol vannak már a rendes körülmények… De tovább

mûködnek a szokások. Ezért úgy döntöttek, hogy kis csoportokban felkísérik õket. Nem volt könnyû velük elindulni. A nõk

egy része nem akart menni, egyes férfiak meg követelték, hogy

mehessenek, de errõl szó sem lehetett. Kiélezõdõ konfliktusok.

Hosszú, bonyolult úton jutott fel két csoport a csónakokhoz.

Hosszú menetelés az életbe. Mihelyt azonban odaértek, a fedélköziek máris kezdtek visszaszállingózni a hajó belsejébe, a

melegre. Az emberek egy részét nem lehet megmenteni, annyira ragaszkodnak a megszokott életükhöz.

A fedélközi utasok élelmesebb részének valahogy sikerült

feljutnia a felsõ fedélzetre. Most ott várakoztak, de nem volt

senki, aki segítsen nekik. Magukra hagyott áldozatok. Voltak,

akik a zárt ajtók miatt zsákutcába jutva kétségbeesésükben a

legénységi riadólétrán másztak fel. Beszivárgások a zöldhatá-

rokon át. Feljutva meglátták a fényesen kivilágított elsõ osztályú

éttermet. Megcsodálták a másnapra elõkészített pompás, ezüsttel és porcelánnal terített asztalokat. A fejlett országok káprázatos gazdagsága.

Volt, aki be akart mászni az ablakon, de a társa figyelmeztette, hogy a hajótársaság még megfizetteti vele a kárt. A vagyon

szent és sérthetetlen – mindvégig. Ismét mások dörömböltek

a lezárt csapóajtókon, azt követelve, hogy engedjék át õket.

Egyes ajtókat feltörtek, és sokan benyomultak az elsõ osztályra.

A határokra óriási tömeg zúdul, a gazdagabb országokba

bebocsátást követelve. Egyes határokon erõszakosan átnyomulnak.

Egy másik átjáróban az õr feltartóztatott három ír lányt. Ekkor

odaérkezett egy földijük, maga is fedélközi utas, izmos férfi, aki

dörgõ hangon ráordított az õrre, hogy engedje át a lányokat.

Kiderült, hogy puszta hangerõvel is csodát lehet tenni, mert a

lányok nagy meglepetésére a matróz beengedte õket. Bátor,

határozott fellépéssel életeket lehet menteni.

A fedélköziek céltalanul bolyongtak a hajón. Egyesen a

kabinjukban maradtak, és ültek csüggedten. Reményvesztettség.

Mások a harmadosztályú társalgóban ültek, az írek rózsafüzért

imádkoztak. Az emberek a valláshoz fordulnak.

Odalenn a gépteremben senkinek sem jutott eszébe, hogy

menekülni próbáljon. Ezek a hõsök minden erejüket megfeszí-

tették, hogy fenntartsák a gõznyomást, biztosítsák a világítást,

hogy mûködjenek a szivattyúk. A veszélyeztetett helyeken a

tüzet oltották a kazánokban, hogy ha betör a víz, ne következzen be robbanás. Amikor végül is megjelent a víz, még gyorsabban dolgoztak, és csak akkor adták fel, amikor az már térdig ért.

Önfeláldozó kitartás a közszolgáltatások fenntartására. A

szellem embereinek – akik legalulra szorultak – heroikus küzdelme a tudás fényének õrzésére.

*

A csónakokból minden szem a Titanicra tekintett. Magas árbocai,

négy óriási fekete kéménye feketén rajzolódott ki az éjszakában.

A kivilágított sétafolyosók, az ablakok sárgán fénylõ sora, rengeteg ember a korlátok mentén. A csónakokból jól lehetett

hallani a ragtime ütemeit az éjszaka csendjében. Hinni sem

akarták a menekülõk, hogy végveszélybe került az óriás, és

mégis: õk kint vannak a tengeren, a gigász orra pedig mind

mélyebben merül a vízbe. A ragyogóan kivilágított, az orrától a

végéig fénylõ hajó olyan volt, mint egy születésnapi torta, amiko

a hõségben kezd összeroskadni. A civilizáció díszletei még

állnak, de jaj annak, aki köztük marad.

A közelben álló Californian fedélzetén számolják a Titanic

vészrakétáit. Egy órakor lövik fel a hatodikat. 1 óra 10-kor, másfél

órával az ütközés után a második tiszt jelentést tesz errõl a kapitányának. A kapitány azt tanácsolja, hogy adjanak le továbbra is

lámpajeleket: mi a baj? A közeli segítség lehetõségének elmulasztása elavult módszerek erõltetése miatt. Valamivel késõbb

távcsövön észlelik, hogy a Titanic mintha megdõlt volna, sõt az

oldalsó piros jelzõlámpa is eltûnt. Ezt némileg furcsállják, de

különösebb izgatottság nélkül. A katasztrófát a média egyenesben közvetíti.

Fél kettõ körül az egyik tiszt kinyitotta az elsõ osztályhoz

vezetõ ajtókat, és a fedélközi nõket és gyermekeket a csónakfedélzetre parancsolta. Az elmaradott térségben élõ menekültek

egy részét beengedik a fejlett országokba. A fedélzet még inkább megdõlt, sõt csúnyán lejtett bal felé, ezért 1 óra 40-kor, az

ütközés után két órával a fõtiszt mindenkit a jobb oldalra vezé-

nyelt, hogy helyrebillentsék a hajót. Diktatúra. Az utasok és a

legénység átvonult, a Titanic pedig lomhán egyenesbe fordult.

A mentõcsónakok körül újra megindult a munka. A diktátum

idõlegesen javít a helyzeten, további életeket menekíthetnek.

Ekkor már nem volt nehéz rábeszélni az utasokat, hogy

hagyják el a hajót. Voltak, akik magasról ugrottak le az ereszkedõ

csónakba, más férfiak egyszerûen benyomultak oda, úgy kellett

kirángatni õket. Élesedõ zavargások, összetûzések. További

férfiak is rohamozzák a csónakokat, õket kormányrúddal és

pisztolylövésekkel verik vissza. Háborúk törnek ki több helyen

is. A hajóstársaság tulajdonosa egy darabig utasításokat osztogatott a csónakok körül, majd hirtelen beszállt az egyikbe. A

nagytõke átmentésére irányuló akciók.

Az utasok egy része nyugodtan üldögélt, vagy a nyug-

ágyakban pihent. Egyes asszonyok nem voltak hajlandók elhagyni a férjüket, mondván: együtt indultak el, együtt is fejezik

be. Volt, aki elegáns frakkot viselt: úgy akart meghalni, ahogy

gentlemanhoz illik. Vannak, akik méltósággal várják a sorsukat.

Az elsõ osztályú férfiutasok egy része együtt dolgozott a legénységgel, még a hidegben is patakzott róluk a verejték. A nagy baj

összehozza a nemeslelkû embereket, bárhonnan is származnak.

1 óra 55-kor eresztették le a 4-es csónakot, benne dúsgazdag

családok hölgytagjaival, gyerekeivel, komornáival és dajkáival.

Egy befolyásos úr be akart szállni, de a tiszt nem engedte. Vannak, akik a gazdagokkal sem kivételeznek. A csónakban ülõk

látták, hogy ömlik be a víz az ablakokon, a luxuslakosztályok

antik bútorai közé. Pusztulóban a hatalmas gazdagság. Ezután

csak egyetlen csónak maradt negyvenhét férõhellyel – 1600

ember számára! Ezért a tiszt a legénységgel kordont formáltatott,

kart karba öltve álltak a tengerészek a csónak körül. Katonai

védelmi vonal tartása szövetségesek által. Az utolsó mentõcsó-

nakot 2 óra 5 perckor eresztetik le. Két férfi, akik eddig segítették

a hölgyek beszállását, – frakkosan – beugrott a leereszkedõ

csónakba. Egyes egységek a levegõbõl mégis behatolnak.

Két órakor, az ütközés után két órával és húsz perccel a

fedélközi férfiakat is felengedték a tatból. A határokat kinyitják.

Sokan maradni akartak, nyilván oda ér el utoljára a víz. Az utolsó

pillanatig ragaszkodnak a pusztulóban lévõ civilizációhoz.

Néhányan mégis felmentek, abban a reményben, hogy csónakra

találnak. De az utolsó éppen akkor evezett el. Akik csak ekkor

szánják el magukat, elkésnek. Így hát zavartan álldogáltak a

elsõ osztályon, nem tudták mitévõk legyenek. A menekülõk

tanácstalansága és kiszolgáltatottsága. Figyelték, hogyan viaskodnak a matrózok a két összecsukható csónak kiszabadításával,

de nem segítettek. Tehetetlen, magán segíteni nem tudó tömeg.

A lámpák vöröses fényben izzottak. A közszolgáltatások

egyre gyengülnek, akadoznak. A tudósok és a szellem emberei

ekkor már a végveszélyre figyelmeztetnek. A vörös szín a tûz

jelölõje is: megkezdõdnek a gyújtogatások.

*

Miután az utolsó csónak is elment, különös csönd szállt a hajóra.

Elcsitult az izgalom, a zûrzavar, az emberek nyugodtan álltak a

felsõ fedélzeten. A harcok elcsitulnak, miután már nincs miért

harcolni. A fedélzetek közepe köré tömörültek, olyan távol a

korláttól, amennyire csak lehetséges. A maradók most már

együtt vannak, az utolsó használható helyekre húzódnak.

A rádiós még mindig segélykérõ jelzéseket adott le, bár az

áram egyre gyengült. Utolsó diplomáciai próbálkozások.  2

óra 5 perckor a kapitány benézett hozzájuk és közölte: megtették a kötelességüket, hagyják el a fülkét. Majd sorra odament

tengerészekhez, felmentette õket a további szolgálat alól, hogy

most már gondoljanak magukra. Ezután lassan visszaballagott a

hídra. Ekkor látták õt utoljára. Feloszlik az államgépezet, a még

hivatalban lévõ embereket elbocsátják, a vezetõk visszavonulnak, eltûnnek.

A hajón rekedt emberek közben kétségbeesetten kutattak

a tiszti lakosztályokban és a tornateremben, hátha találnak még

mentõmellényeket. Tömeges fosztogatások. Tucatjával dobálnak ki nyugágyakat és hordókat, hogy legyen mibe kapaszkodni. Próbálkozások egyéni túlélési lehetõségek után. A zenekar

még mindig vidám ragtime-ot játszott. A muzsikusok már mentõmellényt viseltek, végül azonban egyikük sem menekült meg.

A médiában mindhalálig zene.

Néhány utas ekkor már megkockáztatta az ugrást. Volt, aki

miután a felesége csónakba szállt, beugrott a tengerbe, és arra

úszott, amerre a csónaknak kellett elhaladnia. Néhányan így

menekültek meg. Haláltmegvetõ bátorsággal néhányan egyé-

nileg hagyják el a civilizációt, bízva a gondviselésben. A többség azonban csak ácsorgott, vagy nyugodtan járkált fel-alá a

csónakfedélzeten. A többség apatikus közönnyel várja a pusztulást. A New York-i és a philadelphiai felsõ tízezer továbbra is

összetartott. Az úr a pokolban is úr.

Most már sokan a fokozatosan emelkedõ hajótat felé húzódtak. A hátsó fedélzet, amely a harmadosztályúak sétahelye volt,

egyszeriben vonzó lett az elõkelõbb utasok számára is. Az emberek – bárhonnan jöttek is – kényszerûen összeszorulnak,

hasonló körülmények közé.

A hajó belsejében az üres lakosztályok halálos csendje maga

is drámai légkört teremtett. Az a la carte étterem kristály csillárai

természetellenes szögben függtek, de még mindig szórták a

fényt, megvilágítva a francia diófa lambériát és a rózsaszín perzsaszõnyeget. A kis asztali lámpák közül több felborult, selyem

ernyõjük mellettük hevert. A fejlett városok kiürülnek, de még

állnak. Hivalkodó gazdagságuk, értékeik, mûkincseik veszendõben. Volt, aki az éléskamrában motozott, talán szíverõsítõt

keresett. A fosztogatás a gazdag városokat is eléri.

A dohányzó nem volt teljesen üres. Amikor egy szobapincér

2 óra 10-kor benézett, csodálkozva látta, hogy a hajó konstruktõre egymagában ül odabenn. Karját mellén összefonva ült

híres tervezõ, és kábultan meredt maga elé. Nem volt benne

sem energia, sem akaraterõ. A mechanizmust megalkotó és

fenntartó tudás nem mehet át az új világba.

Kint a fedélzeten a tömeg még mindig várt. Az emberek

várják a végzetüket. A zenekar is játszott. Voltak, akik a tiszteletessel együtt imádkoztak, mások a gondolataikba mélyedtek.

Az emberek többféleképpen reagálnak a végzet közeledtére.

Vannak, akik Istenhez fordulnak, mások átgondolják az

életüket, végül vannak, akik még most is a médiát figyelik.

A rádiós már alig tudta használni a készülékét. 2 óra 10

perckor két V jelet kopogtatott le, de csak próbaképpen. Ekkor

egy ájult hölgyet hoztak be a rádiósfülkébe. Leültették, egy

pohár vizet adtak neki. Amikor talpra tudott állni, férjébe karolva

elment. Már a képviseletek is beengednek menekülteket.

Kisvártatva egy fûtõ belopózott a fülkébe, és le akart akasztani egy mentõmellényt. Erre dulakodni kezdtek és leütötték,

majd kiszaladtak a fülkébõl. Végül a képviseletek sem mentesülnek a rablásoktól, fosztogatásoktól. A diplomáciának ezzel

vége szakad.

Tisztek, matrózok és a személyzet egyéb tagjai közben a

két összecsukható csónak kiszabadításán küszködtek. Vannak,

akik nem adják fel, és a végsõkig harcolnak a túlélésért. Végül

sikerült mindkettõt eloldozni, de az egyik félig megmerülve, a

másik a gerincével fölfelé ért vizet. Többen az utolsó pillanatban

feloldozást kapnak, de nehéz út vár rájuk.

*

A matrózok még a két összecsukható csónakot vonszolták minden erejük megfeszítésével, amikor a csónakfedélzeten végigsöpört a víz a tat felé. Negyed három volt, az ütközés óta két óra

és harmincöt perc telt el (világidõre átszámolva 7,77 év, errõl

késõbb). Megkezdõdik a civilizáció haláltusája. A tömeg megpróbált a tat felé szaladni. Ekkor hirtelen férfiak és nõk tömege

özönlött elõ a hajó belsejébõl, ahol az utolsó pillanatig maradtak.

Valószínûleg mind fedélközi utasok voltak. Velük együtt több

mint 1500 ember volt még a hajón! Már azok is menekülnek,

akik eddig kitartottak a helyükön. Elképzelhetetlen, tömeges

menekült-áradat.

Ekkor a karmester megkopogtatta a hegedûjét. A vidám

ragtime abbamaradt, és az Õsz, az episzkopális egyház himnusza

csendült fel, eláradva az éjszakában, messze a víz fölött. A média

legvégül betölti azt a szerepet, amit mindig is kellett volna: az

Ige közvetítését. Csak pár hete marad rá. A csónakban ülõk

megilletõdve hallgatták. A messzeségben felcsendült zenében

volt valami szívbe markoló. De aki közvetlen közel volt, egészen

mással volt elfoglalva, ezek a szerencsétlenek nem is figyeltek

rá. A Teremtõ igéjét már csak azok hallják meg, akik idejében

elmennek.

A mozgékonyabbak elfutottak a fedélzeten végigsöprõ víz

elõl, a lassúbbakat utolérte és elnyelte. A menekülõk között

széles rendet vág a halál. A Titanic orra egyre mélyebben fúró-

dott a vízbe, és mintha már siklott volna a szörnyû mélység felé.

A tat gyorsan emelkedett. Az emberek kezdték felismerni, hogy

az a menedék, ahol bénultan állnak, csak meghosszabbítja a

szenvedésüket. Ekkor már többen ugrottak a tengerbe, másokat

meg a víz sodort le a hajóról. Eddig a hanyatlás fokozatos, a világ

nagyjából még ismerõs volt. Ez itt a vége, a mi világunk vége.

Volt, akit a hajóba ömlõ víz beszippantott, majd egy lentrõl

feltörõ léghullám dobott a felszínre. Volt, akit körben sodort eg

örvény, ezért ösztönösen egy korlátba kapaszkodott, de mivel

a hajótest gyorsan csúszott a víz alá, eszébe villant: az óriás

magával ragadja a mélybe. Egy erõs rúgással kiszabadította

magát, és elúszott a hajótól, jó mélyen a víz alatt. Volt, aki a

mentõcsónak evezõvilláját ragadta meg, amit a hullám lesodort

a fedélzetrõl, és õ maga a felfordult csónak alá szorult. Vannak,

akik a halál torkából, szinte az alsó világból jönnek vissza.

„Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és

körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek

rajtam! És én mondám: Elvéttettem a te szemed elõl, vajha

láthatnám még szentséged templomát? Körülvettek engem a

vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hínár szövõdött a

fejemre. A hegyek alapjáig süllyedtem alá; bezáródtak a föld

závárjai felettem örökre! Mindazonáltal kiemelted éltemet a

múlásból, oh Uram, Istenem!” (Jón 2,4 – 2,7)

A fedélzet olyan meredeken megdõlt, hogy már nem lehetett rajta megállni. Mindenki elesett, az emberek sorra zuhantak

a tengerbe. Elesnek az életért vívott harcban. A kötelek, nyug-

ágyak, deszkák és a vadul örvénylõ víz forgatagában senki nem

tudta, hogy mi történt a társaival. A tájékozódás megszûnik,

teljes a káosz. A csónakokból látni lehetett, hogyan kapaszkodnak, mint megannyi méhraj: kiugrókon, csigákon, szellõzõnyílá-

sokon, amint a hajó tatja a magasba emelkedik. Az életlehetõ-

ségek megszûnnek, de az emberek a végsõkig kapaszkodnak.

Közvetlen közelbõl alig lehetett látni mi történik, bár még ekkor

is égtek a lámpák, sejtelmes vörös fényt árasztva. A vörös Mars

hadisten színe, egyben a tûz színe, amely által ez a civilizáció

végül megsemmisül.

Ismert emberek és névtelenek egyetlen halomban zuhantak egymásra, amikor a hajó orra még mélyebbre süllyedt, a

vége pedig toronymagasra emelkedett. Az Õsz dallamát mintha

elvágták volna, amint a zenészek is lezuhantak a hangszereikkel.

A lámpák kialudtak, újra fellobbantak, hogy azután végleg

sötétségbe boruljanak. Ez 2 óra 18 perckor történt. Az utolsó

közszolgáltatások is megszûnnek, a média végleg elhallgat,

tudásunk is darabokra törik és szétesik, „kis és nagy” emberek

egyek lesznek a halálban.

Tompa zuhanások és üvegcsörömpölés nyomott el minden

más zörejt. Hosszú, mély dübörgést hallottak a fültanúk, mert

minden mozdítható tárgy elmozdult a helyérõl. Beláthatatlan

jelenségek reszkettetik meg a Földet, mindent lerombolva.

És most, amint még meredekebbre billent a hajóóriás, a

harmadik kéménynél megnyíltak a fedélzet lemezei, a gerinc

eltört, a gigász kettévált, az elülsõ rész lesüllyedt. Felfoghatatlan

kataklizmák. A kémény leomlott. A hajó jobb oldalán zuhant a

vízbe, szikraáradatot okádva. Tûzáradat. A zuhanás döreje még

az általános hangzavart is túldübörögte. Sok embert, aki a vízben

küszködött, agyonzúzott a több tonnás leomló acéltömeg. Má-

soknak szerencséjük volt, éppen ez taszította el õket a hajótól.

Óriási csapások.

A tat függõlegesre tornyosult, közben forgott, mint egy

dugóhúzó. A dübörgés egyre erõsebb lett. Minden, amit az

anyagi világunkban fontosnak tartottunk, darabjaira esik,

keveredik, használhatatlan és értelmetlen romhalmazzá válik.

A csónakban ülõk nem hittek a szemüknek. Tudniuk kellett,

hogy közel a vég, de senki sem álmodta, hogy ez így megy

végbe: ez a nem is földi dübörgés, a vízbõl függõlegesen égnek

meredõ fekete hajótest, olyannak tûnik, mint egy hatalmas fekete ujj, amely az ég felé mutat. Igen, ez a fekete ujj az Ég fel

mutat: nem földi dübörgés kíséri a Teremtõ tervének megnyilatkozását. Voltak, akik nem tudtak odanézni. Az ítélet elementáris erejû kinyilatkoztatása elviselhetetlen.

Két perc vánszorgott el ólomlábakon, mire elült a lárma, és

a Titanic tatja kissé visszabillent. Azután lassan merülni kezdett,

meredeken megdõlve. Ahogyan lefelé merült, mintha közben

meggyorsult volna a süllyedés, S amikor a tengervíz összecsapott

a tatról kiálló zászlórúd fölött, már olyan sebesen szállt lefelé,

hogy szinte hasította a vizet; a helyén vadul csobogott a tenger.

A már összedõlt, megszûnt világunk most elmerül a feledés

feneketlen vizébe, hogy soha többé ne jöjjön vissza.

*

Az idõ 2 óra 20 perc, két óra és negyven perc telt el az ütközés

óta. A Titanic hullámsírja fölött vékony füstös pára lebegett,

elhomályosítva a kristálytiszta éjszakát. Lebegõ lelkek. A víz

tükrén ládák, nyugágyak, deszkák, falburkolatok törmeléke

libegett, mindenféle kacat, ami valahonnan a mélybõl tört a

felszínre, és most könnyû dugó módjára örvénylett a vízben.

Ennyi marad az egészbõl.

Úszók százai kapálóztak a vízben, roncsokba és egymásba

kapaszkodva, és kiáltozott segítségért. Az egyes hangok belevesztek az állandó sikoltozás hangzavarába. A csónakokból úgy

hallatszott, mintha sok ezer szurkoló kiabálna egy meccsen. A

veszendõben levõ lelkek sikolyaival telik meg a világ.

Fáradt vagyok, alig tudom folytatni.

Ha más nem, a tengervíz hõfoka is elég ahhoz, hogy megtörje a legszívósabb emberi ellenállást. A víz hõmérséklete –2,2

Celsius fok. Ez a sós tengervíz fagyáspontja, a víz tehát a lehetõ

leghidegebb. Akik végül megmenekültek, évtizedek múlva is

borzongva emlékeztek a víz metszõ hidegérõl. Ha a kegyelmi

idõszak elmúlik, az ítélet kemény világa köszönt az emberiségre.

„Akkora lesz a gyötrelem, amilyen még nem volt a világ

kezdetétõl mindmáig és nem is lesz. Ha nem rövidülnének

meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen ember sem.

De a választottak kedvéért megrövidülnek azok a napok.”

(Mt 24,21)

Mégis több tucat menekülõ megõrizte az önuralmát. Ezek

számára két reménysugár mutatkozott a törmelékkel teleszórt

vízben: a két összecsukható csónak. Mindkettõ végül elszabadult a süllyedõ fedélzetrõl, de az egyik félig megtelt vízzel, a

másik a gerincével fölfelé lebegett. Most a legerõsebb és a

legszerencsésebb úszók gyülekeztek a két csónak körül. Most

már mindenki magára van hagyatva. Vannak, akik a legkegyetlenebb, legkilátástalanabb körülmények között is megtartják önuralmukat, tehát önmagukat.

Egy bátor gentleman, aki sok nõ életét mentette meg önzetlenül, csodálatos módon menekült meg. A Titanic magával ragadta a mélybe, majd egy áramlás visszadobta a felszínre. Elõször

egy deszkába kapaszkodott, majd egy faládába, végül megpillantotta a felborult csónakot. Amikor odaért, senki sem nyújtotta

a kezét, hogy segítsen neki. Nem adta fel a harcot: megragadta

valakinek a karját, aki a csónak hátán feküdt, és nagy lendülettel

feldobta magát a gerincre. Ezzel még nem került biztonságba: a

felborult csónak bármikor elsüllyedhetett. Az alvilágtól való

megszabadulás stációi. Bátor és önfeláldozó férfiak menekültek meg ilyen módon, akik az utolsó pillanatig küzdöttek

mások életének megmentéséért, magukkal nem törõdve.

Lelkükben nemes emberekrõl van szó, ez az új idõk nemességj, amely az ég felé mutat. Igen, ez a fekete ujj az Ég felé

mutat: nem földi dübörgés kíséri a Teremtõ tervének megnyilatkozását. Voltak, akik nem tudtak odanézni. Az ítélet elementáris erejû kinyilatkoztatása elviselhetetlen.

Két perc vánszorgott el ólomlábakon, mire elült a lárma, és

a Titanic tatja kissé visszabillent. Azután lassan merülni kezdett,

meredeken megdõlve. Ahogyan lefelé merült, mintha közben

meggyorsult volna a süllyedés, S amikor a tengervíz összecsapott

a tatról kiálló zászlórúd fölött, már olyan sebesen szállt lefelé,

hogy szinte hasította a vizet; a helyén vadul csobogott a tenger.

A már összedõlt, megszûnt világunk most elmerül a feledés

feneketlen vizébe, hogy soha többé ne jöjjön vissza.

*

Az idõ 2 óra 20 perc, két óra és negyven perc telt el az ütközés

óta. A Titanic hullámsírja fölött vékony füstös pára lebegett,

elhomályosítva a kristálytiszta éjszakát. Lebegõ lelkek. A víz

tükrén ládák, nyugágyak, deszkák, falburkolatok törmeléke

libegett, mindenféle kacat, ami valahonnan a mélybõl tört a

felszínre, és most könnyû dugó módjára örvénylett a vízben.

Ennyi marad az egészbõl.

Úszók százai kapálóztak a vízben, roncsokba és egymásba

kapaszkodva, és kiáltozott segítségért. Az egyes hangok belevesztek az állandó sikoltozás hangzavarába. A csónakokból úgy

hallatszott, mintha sok ezer szurkoló kiabálna egy meccsen. A

veszendõben levõ lelkek sikolyaival telik meg a világ.

Fáradt vagyok, alig tudom folytatni.

Ha más nem, a tengervíz hõfoka is elég ahhoz, hogy megtörje a legszívósabb emberi ellenállást. A víz hõmérséklete –2,2

Celsius fok. Ez a sós tengervíz fagyáspontja, a víz tehát a lehetõ

leghidegebb. Akik végül megmenekültek, évtizedek múlva is

borzongva emlékeztek a víz metszõ hidegérõl. Ha a kegyelmi

idõszak elmúlik, az ítélet kemény világa köszönt az emberiségre.

„Akkora lesz a gyötrelem, amilyen még nem volt a világ

kezdetétõl mindmáig és nem is lesz. Ha nem rövidülnének

meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen ember sem.

De a választottak kedvéért megrövidülnek azok a napok.”

(Mt 24,21)

Mégis több tucat menekülõ megõrizte az önuralmát. Ezek

számára két reménysugár mutatkozott a törmelékkel teleszórt

vízben: a két összecsukható csónak. Mindkettõ végül elszabadult a süllyedõ fedélzetrõl, de az egyik félig megtelt vízzel, a

másik a gerincével fölfelé lebegett. Most a legerõsebb és a

legszerencsésebb úszók gyülekeztek a két csónak körül. Most

már mindenki magára van hagyatva. Vannak, akik a legkegyetlenebb, legkilátástalanabb körülmények között is megtartják önuralmukat, tehát önmagukat.

Egy bátor gentleman, aki sok nõ életét mentette meg önzetlenül, csodálatos módon menekült meg. A Titanic magával ragadta a mélybe, majd egy áramlás visszadobta a felszínre. Elõször

egy deszkába kapaszkodott, majd egy faládába, végül megpillantotta a felborult csónakot. Amikor odaért, senki sem nyújtotta

a kezét, hogy segítsen neki. Nem adta fel a harcot: megragadta

valakinek a karját, aki a csónak hátán feküdt, és nagy lendülettel

feldobta magát a gerincre. Ezzel még nem került biztonságba: a

felborult csónak bármikor elsüllyedhetett. Az alvilágtól való

megszabadulás stációi. Bátor és önfeláldozó férfiak menekültek meg ilyen módon, akik az utolsó pillanatig küzdöttek

mások életének megmentéséért, magukkal nem törõdve.

Lelkükben nemes emberekrõl van szó, ez az új idõk nemessége.57

„Eljön az óra, sõt már itt is van, amikor igazi imádói

lélekben és igazságban imádják az Atyát. Az Atya ilyen imádó-

kat kíván. Lélek az Isten, ezért akik imádják, lélekben és

igazságban kell imádniuk.” (Jn 4,23)

A megmerült mentõcsónak hamar elsodródott, ezért kevesebben érték el, de a felfordult csónak gerincére végül vagy

harminc férfi kapaszkodott fel, az meg minden eresztékében

recsegett. Voltak olyan úszók, akik ezért nem is próbálkoztak,

sõt még buzdították is õket. Egyesek óriási lelkierõrõl tesznek

tanúságot. Amint tovább lebegtek az éjszakában, egyre távolabb a roncsoktól és a vergõdõ emberektõl, az egyik matróz, aki

a gerincen feküdt, bizonytalan hangon megkérdezte: – Nem

gondolják, hogy imádkoznunk kellene? Ezt mindenki jó ötletnek

találta. Kiderült, hogy különbözõ keresztény egyházak hívei

verõdtek össze, így azután megegyeztek a Miatyánkban; kórusban mondták el annak a matróznak a vezetésével, aki az imát

javasolta. A végveszélybe került emberek Istenhez fordulnak.

Több csónakban is felmerült, hogy segíteniük kellene a

vízben küszködõknek, de vagy az utasok, vagy a személyzet

tiltakozására rendre elálltak ettõl. A nemegyszer hallatlan önfel-

áldozás árán megmentett túlélõk maguk nem mutatnak hasonló együttérzést, amikor nekik kellene segíteniük. Egy, csak

egy csónak fordult vissza, az is késõn: legalább egy óra eltelt a

süllyedés óta, mire a helyszínre ért. Körülbelül egy óra hosszat

játszották a reménytelen szembekötõsdit, arra igyekezve, amerrõl sikoly hallatszott a vaksötétben, de nem sikerült elérni azokat,

akik segítségért rimánkodtak. Mindössze négy embert sikerült

élve kiszedni a vízbõl, közülük is egy meghalt. A varázslat

sötétjében élõ emberiségnek immár a profán tudása is felbomlott, teljes a káosz. A tájékozódás megszûnik, nem találunk

egymásra, nem tudunk segíteni embertársainkon.

A csónakokban ülõk többsége dermedten gubbasztott, né-

hányan rettentõen fáztak: egész testükben reszkettek, a foguk

vacogott, volt, aki annyira meggémberedett, hogy lefordult az

ülésrõl. Sorstársaik megpróbáltak nekik segíteni, önzetlenül

átadták egyes ruhadarabjaikat. Volt olyan férfi, aki – bár csak

egy vékony sportblúzt viselt – a neki felajánlott kabátot továbbadta egy fiatal lánynak. A készületlenek a többi menekülõ segítségére szorulnak. A nagylelkûség és a szolidaritás nehéz helyzetben is megnyilvánul, sõt ott nyilvánul meg igazán.

Csikorogtak az evezõk fémvilláikban, fröcskölték a vizet,

kiáltások harsantak, amint a csónakok közeledtek egymáshoz a

sötétségben. A szétesett világ maradványai. Ahol nem volt elég

matróz, ott még az elõkelõ dámáknak is evezniük kellett. A túlélé-

sért mindenkinek tennie kell, függetlenül attól, ki volt elõtte.

Egyes csónakokban kisebb-nagyobb civakodások támadtak. Egyesek kivetkõznek magukból, a megszokott modorukból.

Az összezárt emberek között helyenként súrlódások, viszályok

alakulnak ki. Az emberek egy része elvadul. Néhány csónak

elsodródott. Négy-öt mérföld sugarú körben tizennyolc csónak

lebegett, sodródott a tenger színén. Egyeseket közülük összekötöttek, tettrekész tisztek vezetése alatt. Bátor és tehetséges

egyéniségek vezetésük alá vonnak egyes túlélõ csoportokat.

Amint a felfordult csónak alól kiszivárgott a levegõ, a jármû

percrõl percre mélyebben merült a vízbe. A hullámok néha

már át is csaptak a gerinc fölött, és valakinek egy heveseb

mozdulatára valamennyien a tengerbe zuhanhattak volna. Szerencsére rájöttek, hogy velük van a második tiszt, erre egy matróz azt kiáltotta: – Tessék parancsot adni, mi engedelmeskedünk! A tiszt belátta, hogy csak szervezett együttmûködéssel

lehet egyensúlyban tartani a csónakot. Kiadta tehát a parancsot,

hogy mindenki álljon fel. A harminc férfi imbolyogva felállt. A

tiszt párosával oszlopba rendezte õket, arccal az orr felé. Ezután

a víz mozgása szerint harsányan vezényelte õket, hogy merre

hajoljanak. A szélsõséges helyzetbe kerülõ emberek túlélésének

egyetlen esélye a szervezett és fegyelmezett együttmûködés.

A segélykiáltások lassan elhaltak, az éjszaka elcsendesült.

A Titanic, a lélegzetelállító izgalom okozója – nem volt többé. A

döbbenet, hogy mi történt valójában, a zavarodottság még elõttük állt, azt pedig, hogy rokonok, jó barátok, ismerõsök vesztek

oda, a menekültek még fel sem fogták. Különös nyugalom lett

úrrá azokon, akik a csónakokban vacogtak. Hatalmas csönd

vette körül õket. Olyan volt az Atlanti-óceán, akár egy csiszolt

tükör: a szemtanúk késõbb azt mondták, hogy soha sem látták

ilyen simának a vizet. A Hold nem világított, a felhõtlen égbolton

tündököltek a csillagok. Volt, aki a hullócsillagokat bámulta a

tiszta kék éjszakában: soha életében nem látott ennyit. A mechanizmus pusztulásával különös csönd és nyugalom ereszkedik

a megmaradt lelkekre. A mélykék csöndben a látók elõtt megnyílik az Ég, és megnyilatkozik a Világ rendje.

„A semmi ágán ül szívem

kis teste hangtalan vacog;

köréje gyûlnek szelíden

s nézik, nézik a csillagok.”

(József Attila: Reménytelenül)

*

„Sötét éjszakád során rád törhet egyfajta «óceános» érzés, mintha

egy tengeren, tengerben lebegnél vagy magzatvízbe merülnél.

Az óceán az élet hatalmas tárháza, csakúgy, mint saját sötét

éjjeled, amely az általad összegyûjtött tudás egy részének feladására kényszeríthet. Segít következetesen lebontani a nagy

nehezen felépített egót, és kibogozni személyiséged és kultúrád

hosszú évek alatt szõtt szálait. Az éjszakai tengeri utazás õseredeti

önmagadhoz visz vissza téged, nem hõsies lényedhez, mely kiég,

s megítéltetik, hanem valódi lényedhez, magadhoz, mint a lehetõségek tengeréhez, léted hatalmasabb és mélyebb rétegeibe.

A modern kor követelménye, mely szerint minden áron

fejlõdni kell, olyan erõsen hat rád, hogy talán egyáltalán nem

érzékeled a visszaesésben rejlõ értékeket. A hátrafelé haladás

ugyanakkor bizonyos szempontból az eredetünkhöz való

visszatérést jelenti, az élet harcvonalából kilépést, és a természet

éltetõ elemeinek, szellemeinek felidézését, beleértve a te hajdani természetedet, a személyt, aki a kezdetek kezdetén voltál.

A szárnyaló képzelet anyaméhébe térsz vissza, mely által

termékenységed lüktetése újraindulhat. Jelenleg folyamatosan

megszületsz, és égsz a vágytól, hogy megleld az éjszaka

helyreállító vizét.” (Thomas Moore: A Lélek Sötét Éjszakái)

Ez a beavatás egyénileg is nagyon nehéz, keserves és hosszú,

tanúsíthatom. Az emberiség szintjén összehasonlíthatatlanul

nehezebb, hosszabb és keservesebb

 

Figyelmünk most áttevõdik a túlélõket megmentõ hajóra.

1903-ban a magyar kormány törvényben szabályozta a

kivándorlás rendjét. A kivándorlók megpróbáltatásainak mérséklése érdekében egyetlen hajóstársaságot, az angol Cunard

Line-t bízták meg az utasok szállításával, a Belügyminisztériumot

pedig felhatalmazták, hogy a társaságot és a kivándorlókat szállító

hajók szolgáltatásainak minõségét ellenõrizze.

A társaság egyik hajója, a Carpathia a magyar kivándorlók

számára épült, és attól kezdve fõleg õket szállította. Rendszeres

ingajáratokat bonyolított le New York és Fiume között. Fedélzetén több magyar is szolgált: az egyik tiszt, az egyik orvos, és a

személyzet több tagja.

A Carpathia 1912. április 11-én futott ki New Yorkból, nagyjából azzal egy idõben, amikor a Titanic – a szárazföldet végleg

elhagyva – elindult utolsó útjára írországi Queenstownból. Útvonala: Gibraltár, Genova, Nápoly, Trieszt és Fiume. Összesen

725 utast szállított, ebbõl 575 fedélközi volt, köztük mintegy 300

visszavándorló magyar. Rajtuk kívül 150-en utaztak elsõ osztá-

lyon, fõként idõsebb amerikaiak, akik napsütésre és óvilági

romantikára vágytak.

A továbbiakban Walter Lord mûvén kívül a National GeographicMagazine 2004. decemberi számát is figyelembe véve

idézem az eseményeket.

*

Morzejelek szálltak az éjszakában. A hír egyre szélesedõ körben

terjedt a hajók között, sõt a szárazföldre is eljutott. Miközben a

fél világ lélegzetvisszafojtva várta a fejleményeket, a Carpathia

továbbra is délnek tartott. Egyetlen rádióstisztje a parancsnoki

hídon tartózkodott az elsõ vészjelzések alatt. Cigarettaszünetet

tartott, de pár perc múlva visszatért készülékéhez. Máris megkérdezte a Titanictól: tudják-e, hogy üzenetek érkeztek számukra a szárazföldrõl? 12 óra 25-kor, az ütközés után 45 perccel, az

elsõ vészjelzések után tíz perccel választ kapott, és ebbõl kiderült,

hogy jóval többet várnak a Carpathiától udvarias gesztusnál.

Meglehetõsen sokára vesznek tudomást a katasztrófáról.

Pillanatnyi dermedt csend után a Carpathia rádiósa visszakopogta: értesítse-e a kapitányát. A válasz: igen, gyorsan. A

katasztrófa híre diplomáciai csatornákon megérkezik. Amikor

a vészjelzés befutott, a Carpathia kapitánya már visszavonult

éjszakára. Az Uralkodó alszik, öntudatlan. A szikratávírász az

elsõ tisztnek tett jelentést a parancsnoki hídon. Az aktuális

vezetõ megkapja a hírt. Nagyon fontos elágazási ponthoz érkeztünk: az aktuális vezetõ felismeri a veszélyt. Belátja, hogy az

õ ereje és tudása kevés annak elhárításához: a hatalmat nála

avatottabb kézbe kell adni.

Most már együtt kúsztak le a létrán és a térképszobán át

berontottak a kapitány kabinjába. Létra: az alsó és felsõ világok

összekötõje. Ezen ereszkednek le az alsó világba, ahová az

uralkodó van számûzve és elvarázsolva. A kapitány az elsõ

pillanatban bosszúsan könyökölt fel az ágyban: mi baj lehet a

hajón, hogy így rátörnek a kabinjában? Elõször nem akarja

feladni addigi életét. Az elsõ tiszt közli a vészhírt. A kapitány

villámgyorsan kiugrott az ágyából és azonnal elrendelte, hogy

forduljanak meg. Az uralkodó – megismerve a helyzetet –

vállalja a feladatot. Még nincs a helyén, de átveszi az irányí-

tást, és rögtön radikális irányváltásról intézkedik. Miutá

továbbították a parancsot, keresztkérdések alá fogta a távírászt:

bizonyos benne, hogy valóban a Titanic az, és sürgõs segítséget

kér? Az uralkodó bizonyosságot kér és kap.

Fél egykor, az elsõ üzenetváltás után öt perccel, az ütközéstõl számított 50 perc elteltével a Carpathia küldte a választ: csak

58 mérföldre van a Titanictól, és keményen igyekszik. Közlés a

segítségrõl.

A kapitány a térképszobába sietett, hogy kijelölje a Carpathia

módosított útirányát. A helyzet áttekintése. Számolgatott és

jegyzetelt, közben kitekintett a kajütablakon és meglátta a helyettes fedélzetmestert, amint egy csapat matrózt vezet, hogy

felsúroltassa a fedélzetet. Kiszólt az embereinek, hogy a takarítás

ezúttal elmarad, készítsék elõ inkább a mentõcsónakokat. A

helyettes fedélzetmester elképedt. Beavatkozás a dolgok menetébe. Az elsõ intézkedések máris szokatlanok. A kapitány

ekkor közölte vele, hogy itt minden rendben, egy másik hajó

van veszélyben. Megkezdõdik a felkészülés a mentésre.

Pár perc múlva a kapitány berajzolta a térképre a módosí-

tott útvonalat. Az uralkodó az áttekintés nyomán pontosítja

az új irányt. A Carpathia 58 mérföldre (107,4 km) van a katasztrófa helyszínétõl, ha a szokásos 14 csomós sebességgel

mennek, csak négy óra múlva érnek oda. Ez túlságosan sok idõ.

Ezért hívatta a fõgépészt, és közölte vele: rendelje be a szolgálaton kívüli fûtõket is, hogy kettõzött erõvel táplálják a hajó kazánjait. Állítsák le a kabinok fûtését és a meleg vizet, minden

gõzt a gépekbe! A teljesítményt magasabb sebességfokozatra

állítják, egyes jóléti szolgáltatásokat leállítanak.

A kapitány ezután az elsõ tisztet hívatta, és közölte, hogy a

hajón minden rutinmunkát azonnal abba kell hagyni. Az elsõ

feladat: megszervezni a mentési munkálatokat, ennek kell

mindent alárendelni. Majd a hajóorvost hívatta és figyelmeztette,

hogy készítse elõ minden erõsítõ és élénkítõ orvosságát, állítson

fel elsõsegélyhelyeket, állítsa szolgálatba az olasz orvost a má-

sodosztályon és a magyar orvost a harmadosztályon. Ezután a

számvevõtisztre került sor: álljanak készenlétbe a feljáróknál,

fogadják a Titanic utasait, vegyék listába a nevüket, majd vezessék õket az elsõsegélyhelynek kialakított ebédlõszalonokba.

Végül maradt még egy csomó tennivalója a fõstewardnak is:

hívja össze minden emberét, a legénységnek fõzzenek jó erõs

kávét, a túlélõk számára álljon készenlétben meleg leves, kávé,

tea. A dohányzót, a társalgót és a könyvtárat alakítsák át háló-

termekké a hajótöröttek részére, a fedélközi utasokat pedig

szorítsák össze szûkebb helyre, hogy a Titanic fedélközi utasait

el lehessen helyezni. Rengeteg a feladat. A közigazgatást teljes

egészében átállítják. Az átállás az élet minden területére kiterjed.

Amint kiosztotta a parancsait, a kapitány mindenkit nyugalomra intett. Elég munka vár rájuk, a Carpathia utasai ne lábatlankodjanak a legénység körül. Minél tovább alusznak, annál jobb.

Általános mozgósítás nincs, a feladatokat a megbízott felelõsök

végzik. Óvintézkedésként minden folyosóra egy stewardot állí-

tott. Az volt a feladatuk, hogy megnyugtassák a folyosón kószáló

utasokat, és udvariasan megkérni õket, hogy szíveskedjenek

visszafáradni a kabinjukba. Nem erõszakos, de igen határozott

és jól szervezett diktátum a fennmaradás érdekében.

A tulajdonképpeni urak: az utasok. Õértük van minden, õk

fizetik a költségeket és a személyzetet is. Most azonban nem

engedik elhagyni a helyüket. A kabinok az elkülönült szegmentumokat jelölik, amelyekre Kárpátia bomlik. Ezek urai most

a helyükön kell maradjanak, nem szólhatnak bele a folyamat

ba és immár az irányt sem õk határozzák meg. Jobb, ha erre

minél késõbb jönnek rá, ezért addig hagyják õket öntudatlan

állapotukban, amíg lehet. A demokráciának vége, Kárpátiát

egy sztratégosz irányítja.

*

A hajó élettõl lüktetett. Kemény munka folyik. Lent a gépházban

mindenki lelkesen lapátolta a szenet a tûzre. A pihenõ legénység

kérés nélkül elhagyta hálóhelyét, hogy segítsen, amiben tud.

Legtöbben föl sem öltözködtek rendesen. A köz szolgálatát

vállaló emberek és a hozzájuk csatlakozó önkéntesek mindent

megtesznek a fennmaradás érdekében.

Az egyik stewardot azzal ébreszti álmából egy társa, hogy a

Carpathia jéghegynek ütközött. Erre kinézett a kajütablakon,

és megállapította, hogy a hajó nagy sebességgel halad, az orra

kétoldalt tajtékos hullámokat vet. Nyilvánvalóan látszott, hogy

a hajónak semmi baja. A steward és társai értetlenül kapkodják

magukra a ruhadarabjaikat, ami elég nehezen megy, mert valaki

összetörte az egyetlen villanyégõt, és most sötétben kell öltözniük. A köz szolgái már felébredtek öntudatlanságukból, de

még tájékozatlanok, szellemi sötétben vannak. Ez rémhíreket

szül. A fedélzeten egy tiszt nyomban munkára fogja õket. Végzik

a dolgukat, bár sejtelmük sincs arról, hogy mire való ez az egész.

Így is teszik, amit kell.

A vén hajó egyre gyorsabban hasította a vizet. A hajót eredetileg 14,5 csomós végsebességre tervezték, de most elérte a

17 csomót! (31 km/h) Senki sem hitte volna, hogy a Carpathia

ilyen teljesítményre képes. Kárpátia hihetetlen teljesítményeket

produkál.

A kapitány a hajó õrtisztjét és néhány stewardot azzal bízott

meg, hogy tartsák kordában a fedélközieket, nem lehet tudni,

nem bõszíti-e fel õket az összetelepítés. Megelõzõ óvintézkedésként egyes területek és közösségek szorosabb biztonsági ellen-

õrzés alá kerülnek.

Az éberebb utasok szokatlan dolgokra ébredtek. A máskor

unalmas, csöndes hajón meglepõ események történtek az éjszaka közepén. Volt, aki a beszûrõdõ kávéillatot furcsállta, volt, akit

a fedélzet kivilágítása ébresztett fel, mások a hangokra, lábdobogásra, fojtott parancsszavakra lettek figyelmesek, ismét mások

azt vették észre, hogy a gépek a megszokottnál sokkal gyorsabban dolgoznak. A be nem avatott emberek kezdik észlelni a

dolgok menetének változását. A legfurcsább a váratlan kemény

hideg volt. Elõzõ nap még a Golf-áramlat langyos levegõjét

élvezték, most pedig fagyos szél fújt, a fûtés meg nem mûködött.

A közszolgáltatások és a fogyasztás lényegi csökkenése, az

életkörülmények keményedése.

Egyes utasok kimennek a kabinjukból, és érdeklõdnek,

hogy mi történt. A válasz egyáltalán nem nyugtatja meg õket:

nem hiszik, hogy a Titanic veszélyben lenne, hiszen elsüllyeszthetetlen. Arra kezdenek gyanakodni, hogy a saját hajójuk került

veszélybe. További rémhírek. Az utasokat felszólítják, hogy

maradjanak a kabinjukban, mégis többen kimerészkednek és

fellopóznak a fedélzetre. Kis csoportokba verõdve bujkálnak a

legénység elõl, és összevetetik az értesüléseiket. Illegális szervezkedések.

Lassacskán észre kellett vegyék, hogy a Carpathiának semmi baja. És bár híre terjedt, hogy a Titanicot baj érte, senki sem

akarta elhinni, hogy emiatt rohannak ilyen veszettül az éjszaká-

ban. A rémhírek lassan elülnek, a bizonytalanság azonban marad

De kérdezõsködni persze nem lehetett, mert még leküldik

õket a kabinjukba. Így azután csak ténferegtek odafönn, meresztgették a szemüket a vaksötétbe. Tulajdonképpen azt sem

tudták, hogy mit keressenek. A szervezkedések a keményen

kézben tartott folyamatot érdemben nem tudják megzavarni.

1 óra 15-kor, az útirány megváltoztatása után 45 perccel a

stewardokat felsorakoztatták a nagy ebédlõteremben. A fõ-

steward kis beszédet tartott: közölte, hogy mi történt a Titanickal. Elmondta, hogy mi lesz a feladatuk. Végül buzdító szavakat

mondott. A közszolgálatot vállalók teljes körû tájékoztatást és

útmutatást kapnak. Közben folyamatosan kapták a segélykérõ

jelzéseket. 1 óra 50-kor, a megfordulást követõen 1 óra 20 perccel jött a végsõ könyörgés. Utána csönd, semmi több. Utolsó

üzenetek. A kapcsolat megszakad.

*

2 óra 35 perckor, a fordulat után két óra öt perccel az elsõ osztályú

orvos jelentette a kapitánynak, hogy minden készen áll. Miközben beszélt, a kapitány váratlanul zöld fényt pillantott meg a

láthatáron. Ebbõl arra következtetett, hogy a hajó még a vízen

van. 45 perccel az utolsó üzenet után észlelik a menekülõk

jelzéseit. Akkor talán mégis idõben érkezik a Carpathia. Ezek az

információk még nem hitelesek.

2 óra 45 perckor a második tiszt halványan derengõ objektumot észlelt fél foknyira az orrtõkétõl balra. Ez volt az elsõ

jéghegy. Utána felbukkant a második, majd a harmadik. A Carpathia jobbra-balra kanyargott, kitérve a jéghegyek elõl, de a

sebességét nem csökkentette. Így rohantak tovább, az õrök

lélegzetüket visszafojtva figyelték a jéghegyeket és az egyre

sûrûbben felvillanó távoli fényjelzéseket. Kárpátiát is veszélyezteti az élettelen kristályvilág varázslata. Rendkívüli figyelemmel

lehet csak kikerülni a leselkedõ veszélyeket. A folyamat intenzitásából ennek ellenére nem vesznek vissza, a kijelölt úton

és módon haladnak tovább.

A hajó most rakétákat bocsátott fel, tizenöt percenként

egyet-egyet, közben pedig a Cunard-társaság színes gyertyáit

is. Jelzések a túlélõk számára. Elterjedt a hír, hogy már észrevették õket a másik hajóról. Nincs érdemi kapcsolat.

A nagy ebédlõszalonban a stewardok elfoglalták a helyüket.

A gépteremben a kazánfûtõk szaporábban táplálták a tüzet,

mint bármikor. A kikötõpallóknál és a csónakdaruknál készenlétben álltak a matrózok. Mindenki reszketett az izgalomtól, és

a Carpathia is egész testében remegett. Késõbb egy matróz ezt

mondta: „A vén teknõ éppolyan izgatott volt, mint mi!” Maximá-

lis teljesítmény, teljes készültség.

*

3 óra 10-kor a kapitány lassú menetbe állíttatta a gépeket, már

majdnem a helyszínen voltak. A teljesítmény visszafogása a

készültség fenntartása mellett. Ahogy közelebb értek, a kapitány szíve elszorult. 3 óra 35-kor elérték a hajó megjelölt pozíció-

jának körzetét, de a Titanicnak semmi nyoma. Pontosan négy

órakor, a fordulat után három és fél órával a kapitány állj!-t

vezényelt. Megérkeztek.

Ebben a pillanatban újabb zöld fény kúszott az égre. Pontosan elõttük, egészen alacsonyról. Pislákoló fényében egy mentõcsónak körvonalai bontakoztak ki. Szembesülés a helyzettel.

A kapitány indulást vezényelt és manõverezni kezdett, hogy

közelítsen a csónakhoz. Egy pillanattal késõbb hatalmas jégheg

bukkant fel közvetlenül elõttük, ezért kénytelenek voltak oldalt

kitérni. Az utolsó pillanatig koncentrált figyelemmel kell lenni,

pillanatnyi kihagyás katasztrófát okozhat.

Minden szem a mentõcsónakot figyelte, amint a feljáróhoz

siklott. A mentõmellények miatt úgy látszott, mintha mindenki

fehérbe öltözött volna. Nézték a sápadt, elgyötört arcokat, amint

valamennyien fölfelé tekintettek a fedélzetekre. Szótlanul

libegtek közelebb, csak egy csecsemõ sírt keservesen a csónakban. Fehér öltözet és csecsemõsírás: az újjászületés jelképei.

A másik partra azok mennek át, akik újjászületnek. Ehhez

elõtte meg kell halnia a réginek.

„Bizony, bizony mondom neked: aki nem születik újjá

vízbõl és lélekbõl, nem mehet be az Isten országába. Ami

testbõl születik, az test, de ami a Lélekbõl születik, az lélek.

Ne csodálkozzál, hogy azt mondtam neked: újjá kell születnetek.” (Jn 3,5-7)

Az ego önfenntartó konstrukció, amely maszkokkal, felvett szerepekkel fedi el a corpus vivens-t, az élõ testet – a lelket.

Az ego meghaladása a maszkok levétele. Így fordulhatunk a

nagy énhez, égi szülõhöz, tehát a teremtett világ rendjéhez

(megtérés). Ez Húsvét igazi üzenete.

Ennek a konstrukció végsõkig ellenáll, hiszen a végét jelentené. Nem a lélek kötõdik az anyaghoz: egy magasabb rendû

hogy is kötõdhetne egy alacsonyabb rendûhöz? A lélek szá-

mára a leszületés önkéntes áldozat és feladat. Valójában az

anyag kötõdik tíz körömmel a lélekhez: azért hozza létre az

ego konstrukcióját, hogy megtartsa, hiszen az élet a legmagasabb formája. Az újjászületés így egyénileg is nagyon nehéz.

Kollektív újjászületés akkor történik, amikor megnyilatkozik a világ rendje. Ez más szóval: az apokalipszis.

A matrózok köteleket dobtak le, odalent pedig megkötötték

a csónakot. Egy percnyi habozás, majd 4 óra 10 perckor az elsõ

menekült felkapaszkodott az ingatag hágcsón és a hajóra lépett.

A Titanic elsüllyedése óta 1 óra 50 perc, a Carpathia megfordulá-

sa óta 3 óra 40 perc telt el. Hágcsó: világok összekötõje. Felkapaszkodás: feljutás az alsó világból.

Lassan kivilágosodott, és a fedélzeten állók egymás után

pillantották meg a közeledõ mentõcsónakok sziluettjeit. Világosodás: a varázslat eloszlása, a teremtett Világ világosságának

visszatérése.

„Legnevezetesebb a dologban az volt,

Hogy valahányszor egy-egy boszorkány megholt,

Mindannyiszor oszlott az égnek homálya,

S derült lassanként a sötétség országa.”

                   (Petõfi Sándor: János vitéz)

A csónakok négy mérföldes területen lebegtek szétszórtan,

a szürke reggeli fényben nehezen lehetett megkülönböztetni

õket az úszkáló jéghegyek tucatjaitól. A varázslat még nem

oszlott el egészen, nehéz megkülönböztetni az élõt az élettelentõl. Az élõk még a maguk által elõidézett élettelen kristályvilág foglyai. De legalább már szabadulni akarnak tõle.

Észak és nyugat felé összefüggõ jégvilág húzódott, ameddig

csak ellátott a szem. A jégmezõt itt-ott hatalmas jéghegyek

szaggatták meg, élesen rajzolódva ki a horizonton. – Amikor

megláttam, hogy milyen rengeteg jég között haladtam teljes

gõzzel, kivert a veríték – mondta késõbb egy barátjának a kapitány. – Megborzongtam, és arra gondoltam: az Õ keze tartotta a

kormányt egész éjszaka, nem az enyém

„Bizony, bizony mondom nektek: Aki hallja szavamat

és hisz annak, aki küldött, az örökké él, nem esik ítélet alá,

hanem már át is ment a halálból az életre.” (Jn 5,24)

*

Figyelmünket most a menekülõk felé fordítjuk.

Amint a hajnal elsõ fénypászmája megjelent az égbolton,

az életnek semmi jele nem mutatkozott a sima óceánon. De

mégis: ott úszott valaki, egyetlen magányos ember, aki a merészségének, a szerencséjének, no meg az alkoholnak, illetve a

három tényezõ együttes hatásának köszönhette az életét. A

hajó pékmesterérõl van szó, aki, miután a fedélzetre szólítottak

mindenkit, elõbb kihordatott a raktárból minden kenyeret, hogy

legyen a menekülõknek élelmük. Ezután visszatért a kabinjába,

hogy egy kis whiskyt igyon szíverõsítõként. Fél egy tájban elég

erõsnek érezte magát, hogy ismét felkapaszkodjon a lépcsõn a

mentõcsónakhoz, ahová beosztották. Ekkor még nehéz volt

rávenni a nõket a beszállásra, tehát erõteljes módszerhez folyamodott: lement a sétafedélzetre és néhány nõt a karjánál fogva

erõszakkal felvonszolt. Azután, a saját szavai szerint, egyenként

behajította õket a csónakba. Õt ugyan csónakparancsnoknak

jelölték ki, de úgy gondolta, lesz elég erõs férfi, aki rendet tartson,

kiugrott hát, hogy segítsen vízre bocsátani. Azért nem akart

beszállni, mondta, nehogy rossz példával szolgáljon, mint férfi.

Ekkor egy óra húsz perc volt az idõ. A pékmester megint

visszacammogott a kabinjába a rézsútosra dõlt lépcsõkön, és

újra magához vett egy kis szíverõsítõt. Azután leült a fekhelyére,

és „kissé ölelgette még az üveget”. Látta ugyan, hogy a víz

beszivárog a kabinja ajtaja alatt, de ez nem izgatta különösebben.

Háromnegyed kettõkor visszament a csónakfedélzetre. Éppen

idejében, mert a Titanic addigra csúnyán megdõlt, és ha tovább

késlekedik, fel sem tudott volna már jutni a lépcsõn.

Jóllehet már valamennyi csónak eltávolodott, a pékmester

nem esett kétségbe. Lement egy szinttel lejjebb, és nyugszé-

keket hajigált ki a fedett sétafolyosó egyik ablakán. Sokan nézték,

hogy mit csinál, de senkinek sem jutott eszébe segíteni. Összesen ötven széket dobott ki abban a reményben, hogy néhány

emberéletet ezzel is megment. Fárasztó munka volt, az utolsó

széket alig tudta kifelé erõszakolni. Ekkor – 2 óra 10 körül –

visszament az éléskamrához. Nagyon megszomjazott, de ezúttal

vízzel oltotta a szomjúságát. Egyszer csak óriási hangzavar tá-

madt, súlyos zuhanások, robaj, csészék és tányérok repkedtek

a feje körül, a lámpák vörösen hunyorogtak. A pék lábdobogást

hallott a feje fölött, mindenki a tat felé rohant. Kibotorkált a

kamrából, és megindult hátrafelé. Elõtte nagy tömegben futottak az emberek, de õ a tülekedõk mögött maradt.

Amikor a tat hevesen megpördült és a magasba emelkedett, az emberek egyetlen óriási halomba dõltek. Egyedül õ állt

meg a lábán. A fedélzet most már annyira megdõlt, hogy képtelenség volt megállni rajta, ezért átmászott a korláton, és a hajó

oldalán állt ismét lábra. A korlátba kapaszkodva mászott elõre,

amíg elérte a tatot. Most a hajó legömbölyített végén állt, amely

mintegy 150 láb (45 méter) magasságban meredt a víz fölé.

Hõsünk nyugodtan összehúzta magán a mentõmellényt,

és éppen gondolkodni kezdett, hogy mitévõ legyen, amikor

érezte, hogy megindul alatta az iszonyú tömeg. Gyorsan

süllyedt lefelé, mintha felvonóban állt volna. Amikor a tenger

összecsapott a hajótat fölött, szépen belesiklott a vízbe, a feje

nem is lett nedves

Lassan úszni kezdett az éjszakában, kevéssé zavarta a jéghideg víz. Több mint egy óráig taposta a vizet, és csak annyira

mozgatta a végtagjait, hogy el ne merüljön. Nem volt abban

semmi trükk – magyarázta késõbb derûsen.

Négy óra tájban a szürke hajnali derengésben megpillantott

valamit, amit roncsnak nézett. Odaúszott: a felborult csónak

volt az. Gerincén olyan sokan szorongtak, hogy nem tudott

felkapaszkodni rá. Ott kapálózott hát, amíg fel nem fedezett

egy régi kollégát a konyháról, aki a karját nyújtotta. A pékmester

belekapaszkodott és tovább taposta a vizet. Senki sem vetett

ügyet rá, a délkeleti láthatárt figyelték, ahol észrevettek valamit.

Íme a Tarot 22. lapja, a Bolond! Aki kivezet a Tarot magasrendû, de kötött rendszerébõl. Õ az alany, aki végigjárja a

beavatás stációit, õ játssza el annak szerepeit úgy, hogy közben önmaga marad, vagy ismét önmagára talál. Ennek a

beavatásnak és átváltozásnak, pontosabban – az önmagunkhoz és a teremtett világ rendjéhez való – megtérésnek megidé-

zõje az új világba való átkelés a nagy vízen.

A Bolond vándorként jelenik meg, batyuval a vállán,

amint elõre és fölfelé tekint, és nem vesz tudomást sem a

külvilágról, sem a nadrágját szaggató kutyáról. A világ nem

hordozhat veszélyeket a számára, mert vagy még az út elején

jár, és fel sem fogja a mûködését, vagy már régen túltette

magát rajta, így az nem is érhet fel hozzá. Szimbolikus tartalma a rácsodálkozás, a kíváncsiság, az újrakezdés. Archetí-

pusa a gyermek és az udvari bolond, akire nem érvényesek a

társadalmi szabályok, akinek mindent megengednek.

A bolond – mi magunk vagyunk. Én, és Te, kedves olvasóm. Legbelül ez a valódi énünk, maszkok, felvett minták és

szerepek nélküli önmagunk. Az ilyen ember Isten kedves teremtménye: vagy azért, mert még gyermeteg lelkû és ily mó-

don szemléli mágikusan egységben a világot, vagy azért, mert

olyan magas szinten beavatott és megvilágosodott, hogy önmagát a többi lélektõl és a világtól immár nem különbözteti

meg. Az ilyen embernek valóban nincs mitõl tartania.

„Bizony mondom nektek: ha meg nem változtok, s olyanok nem lesztek, mint a gyermek, nem mentek be a mennyek

országába.” (Mt 18,3)

*

Fél négykor, a süllyedés után 1 óra 10 perccel (világidõre átszá-

mítva három és fél év) a délkeleti látóhatáron távoli fény csillant.

Ez a három és fél év az ítélet legkeményebb, reménytelen idõ-

szaka. Most fénypont csillan az alagút végén. A felvillanást

dübörgés követte. Volt, aki villámlásra gondolt, más hullócsillagra.

Az elsõ jelzéseket nem tudják értelmezni.

Egyesek nem mertek hinni a szemüknek, és csak akkor

szóltak a többieknek, amikor megbizonyosodtak róla, hogy ez

nem káprázat. A túlpörgetett anyagi világ káprázatával elvakí-

tott, majd magukra hagyott emberek elvesztették a hitüket.

A kis fény egyre erõsebben világított, azután felvillant egy

másik, majd egy egész lámpasor: nagy gõzhajó közeledett. Most

már rakétákat lõtt fel, hogy megnyugtassa a Titanic menekültjeit: közel a segítség. Kárpátia siet a civilizáció túlélõinek segítségére. Egy fedélzeti munkás felkiáltott: – Imádkozzunk

Istenhez! Hajó a láthatáron! Közeledik felénk! „Hittél, mert láttál.

Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.” (Jn 20,29)

A felborult csónakon álló férfiak csatakiáltást hallattak

örömükben, újra mindenki beszélni kezdett. A többi csónakba

mindenfélét meggyújtottak, ami a kezük ügyébe került, így

adva fényjeleket. Az egyikben elõbb újságot égettek, majd szalmakalapot. Az újság a profán tudást jelképezi, a kalap pedig

a szemléletet. Mindkettõnek vége. Egy másikban levelekbõl

sodortak papírfáklyát, azzal integettek. A levél értékpapírt jelent

(a papírpénz is az). Ezek már értéktelenek, de másra még

használhatók.

A víz fölött örömujjongást, felszabadult kiáltásokat sodort a

szél. A civilizáció túlélõi most éreznek elõször felszabadult örö-

möt. Mintha a természet is velük örvendezne, a zord éjszakára

most bíborszínekben pompázó gyönyörû hajnal virradt. A lélek

sötét éjszakája véget ér, és teljes pompájában megmutatkozik

a teremtett Világ világossága.

Kurjantások és a megkönnyebbülés kiáltásai szakadtak fel

valamennyi csónakban, és most már igyekeztek megelõzni egymást, hogy mielõbb elérjék a Carpathiát. Az egyik csónakban

énekeltek az evezõsök. Mások kórusban üdvözölték a gõzhajót.

„Minden felszabadulás természetes megnyilatkozása az ujjongás.” (Hamvas Béla: Mágia szútra).

A legtöbben azonban mély hallgatásba merültek, fásultan,

szótlanul meredtek maguk elé. Az elsüllyedt hajó, vagy a csodá-

val határos menekülés járt az eszükben. A felborult csónak tetején sem ujjongtak már a férfiak, azon fáradoztak, hogy a víz

színén tartsák a csónakot. A reggeli szellõ hullámokat keltett, és

a hajótestet minden irányban ingatta. Valahányszor megemelte

a víz a domború testet, mindig kiszökött alóla egy kis levegõ, a

gerinc pedig mélyebbre süllyedt. A tiszt vezényszavaira az emberek még mindig ide-oda billegtek, de már egy órája csinálták,

és holtfáradtak voltak. A menekülõk fizikai és lelki erejük végsõ

határán járnak.

Lassan közeledett a pirkadat és enyhe szellõ kerekedett. A

hideg még metszõbbnek tûnt, a tenger egyre erõsebben hullámzott. A csónakokban didergõk közül többen is halálra fagytak.

Az elemeknek kiszolgáltatott menekülõk között az esendõbbek

életüket vesztik.

A dermesztõ tengervíz csapkodni kezdte a felfordult csó-

nakon állók lábát, térdét, combját. A sós víz a szemükbe fröcscsent, elvakítva õket. Elõbb egy, azután egy második, majd egy

harmadik ember szédült le a csónakról, mindhárom eltûnt

nyomtalanul. A többiek most már hallgattak, semmi sem érdekelte õket, az életükért viaskodtak. A menekülõk amúgy is

drámai sorsa még nehezebbé válik, sokan meghalnak közülük,

a többiek élete is hajszálon múlik.

A Carpathia négy mérföldre (7,4 km) állt, õk pedig nem

hitték, hogy bírják erõvel, amíg észreveszik õket. De amint a

napfény szétáradt a víz fölött, egyszeriben új reménység ébredt

bennük: felbukkant négy, sorban összekötött csónak. A felborult

csónak elcsigázott legénysége kiabálni kezdett, de nem hallották

meg a hangjukat. A tiszt ekkor elõvette a sípját és jó erõsen

belefújt. Sípszó: segítõ erõk megidézése.

„Vidd, kegyelmes urunk, magaddal e sípot,

S ott leszünk, mihelyst jobbágyidat hívod.

Az öreg óriás ezeket mondotta,

S János vitéznek a sípot általadta”

(Petõfi Sándor: János vitéz)

Két csónakban is felfigyeltek a sípszóra. Kiváltak a kötélláncból és feléjük indultak. Eddig létrejött kötelékek feloldása a

mentés érdekében. Lassan eveztek, mégis közeledtek. Éppe

idejében érkeztek: a csónaknak már annyira labilis volt az egyensúlya, hogy a mentésre érkezõk minden tapasztalata és hozzá-

értése kellett hozzá, hogy le ne sodorják õket. A menekülõk

egy része annyira kimerül, hogy csak a leggondosabb szakszerû ellátással menthetõ meg.

Egy fiatalember olyan erõsen koncentrált, hogy épségben

jusson át, hogy nem vette észre a szomszédos csónakban ülõ

édesanyját. Édesanyját pedig annyira kínozta a hideg, meg az

aggodalom a szeretteiért, hogy ugyancsak nem vette észre a

fiát. Majd csak a Carpathián fognak találkozni.

„Senki sem ismeri meg majd saját testvérét és az apa

nem ismeri meg fiát és a fiú az anyját, amíg a holtak száma

a mértéket eléri és az ítélet fölöttük megkezdõdik.” (Hénoch

Apokalypsis)

Ne feledkezzünk meg kedvenc hõsünkrõl, a pékmesterrõl.

Õ – hála a szíverõsítõnek – még mindig a vizet tapossa, méghozzá a legnagyobb nyugalommal, bár legalább két órát töltött

a mínusz két fokos tengervízben. Eddig kollégája karját fogta,

most szépen elengedi, és átúszik a másik csónakhoz, ahová

beemelik, még mindig erõsen „telített” állapotban. Egyesek emberi ésszel felfoghatatlan, csodálatos módon menekülnek meg.

Egyetlen csónak fordult vissza a vízben vergõdõkért. Mostanra felhagynak az úszók kutatásával a roncsok között. Látnivaló

volt, hogy nincs több túlélõ. Fölkelt a Nap, és õk is meglátták a

Carpathiát. A tiszt úgy döntött, hogy visszamegy az általa össze-

állított csónaklánchoz, és odatereli õket a hajóhoz. Mivel feltá-

madt a szél, utasítást adott a vitorla felhúzására. Ez minden

csónakban volt, de a többieknél csak útban volt, mivel nem

értettek hozzá. A csónak orra sebesen szelte a hullámokat, a

tajték csillogott a hajnali fényben. A legbátrabbak a legnagyobb

bajban sem vesztik el a józan eszüket.

Mire a tiszt visszaérkezett kis flottillájához, az közben már

szétszóródott. Kettõ közülük felszedte a felfordult csónak utasait,

a másik kettõ külön-külön igyekezett a Carpathia felé. Az egyik

lassan vánszorgott, mert sokan voltak, de kevesen eveztek. Ezt

vontatókötélre vette. Azután egy mérföld távolságban észrevette a másik összecsukható csónakot, amely félig megtelt vízzel, és alig haladt elõre. Az utasok, akik a katasztrófa után oda-

úsztak és megkapaszkodtak, dermedten kuporogtak, térdig a

jeges vízben. Õket átsegítette a saját csónakjába, majd ismét a

Carpathia felé vette az irányt, egy csónakot kötélen vontatva.

Akinek helyén van az esze és a szíve, sok embert ment meg

nehéz körülmények között is.

*

A Nap a horizont fölé emelkedett, a jég szikrázott. A jéghegyek

fehér, rózsaszín és mélykék színekben játszottak szerint, hogy

sugarak, vagy árnyékfoltok vetõdtek rájuk.  A tenger is derûs

kék volt, kis jégtömbök úszkáltak a fodrozódó felszínen. Odafenn a keleti égbolt kék és arany színekben játszott, derült nap

ígéretével. Olyan volt a táj, mint valami Sarkvidékrõl szóló gyerekkönyv illusztrációja. A Világ világossága megtöri a varázslatot, elûzi a sötétet, és a maga valójában megmutatja

Hókirálynõ csábítóan szép, de élettelen kristály-birodalmát.

Az éjszaka árnyai még ott lappangtak a nyugati égen. A

Hajnalcsillag még akkor is arany fénnyel világított, amikor a

többi fénypont már mind elhalványodott. A látóhatár szélén

feltûnt az Újhold keskeny sarlója. Mind a Hajnalcsillag, mind

az Újhold az újrakezdés jelképei

Egymás után vánszorogtak a csónakok a Carpathia oldalá-

hoz. S amint sorra odasimultak a hajó mellé, a már megérkezett

túlélõk a sétafedélzetrõl figyeltek, ismerõsöket keresve. Egyre

sûrûbben állt a korlát mellett a tömeg, ahogy a Carpathia utasai

is elõjöttek a kabinjukból. A menekültek a legkülönbözõbb

ruhákat viselték. Igen különbözõ emberek jönnek.

És mindenekfelett a kísérteties csönd. Alig beszélt valaki. A

hajótörötteket annyira megviselték a borzalmak, hogy valósággal megnémultak. Vox faucibus haesit: az ember torkán megakad a szó.

„Egymást szedtük rá azzal, hogy tudunk:

Most a valónál mind elámulunk”

(Madách Imre: Az ember tragédiája – Londoni szín)

8 óra 15 perckor már csak egy mentõcsónak volt a vízen,

az, amelyik felszedte a felborult csónak tetején álló férfiakat.

Körülbelül hetvenöten szorongtak benne, és alig vánszorgott.

A szél fölerõsödött, a tenger is egyre jobban hullámzott. A zsúfolt

csónak majdnem a pereméig merült, már be-bezúdult a víz. A

Carpathia korlátja mellett lélegzetvisszafojtva figyelte a tömeg

a küszködésüket. A tiszt csaknem megfagyott már, uniformisát

kemény jégpáncél borította. A csónak utasai szorosan egymás

mellé bújtak, hogy a ruhájuk száraz maradjon és imádkoztak a

megmenekülésért. Õk ekkor már 6-7 órája voltak a vízen. Sokan

csak igen hosszú szenvedés után jutnak biztonságba. Az

életveszélyben levõ emberek szorosan összetartanak. Vezetõ-

jük emberfeletti küzdelmet vív a menekülésükért. A körülmé-

nyek tovább romlanak, már nem tartanának ki sokáig. A

pusztulás fenyegetõ árnyékában az emberek megtérnek.

A kapitány segíteni akart nekik és 8 óra 20-kor közelebb

vitte a hajót. Kárpátia nemcsak fogadja a menekülteket, hanem

a végveszélyben lévõk segítségére siet. A csónakkal a hajó szélárnyékos oldala felé igyekeztek, amikor egy szélroham felkorbá-

csolta a tengert. Elõbb egy, majd egy másik hullám csapott be a

csónakba. A harmadik épp csak elérte. De ezután már fedezte

õket a hatalmas gõzhajó: révbe értek. A legnagyobb veszély az

utolsó pillanatokban jelentkezik, amikor a menekülés már

biztosnak látszik. A túlélésért mindvégig harcolni kell. Csak az

nyugodhat meg, aki már ténylegesen biztonságba került.

8 óra 30-kor a csónak megérkezett, és gyorsan megkezdõ-

dött a kirakodás. Megtörténik az újraintegrálódás. Az elsõ

mentõcsónak beérkezése óta 4 óra 20 perc, a Titanic elsüllyedése óta 6 óra 10 perc, a Carpathia megfordulása óta 8 óra telt el.

*

A kanadai Halifax volt a legközelebbi kikötõ, de a kapitány a

rádióhírekbõl tudta, hogy a kanadai partok elõtt jég borítja a

tengert, és úgy gondolta, hogy a hajótöröttek már elég jeget

láttak. A Carpathia úticélja szempontjából logikus lett volna, ha

az Azori-szigetekre mennek, de sem élelmiszerrel, sem ágynemûvel nem bírta volna ellátni a túlélõket. A hajótöröttek persze

New Yorkba mennének legszívesebben, csakhogy ez túl sokba

kerül a Cunard társaságnak. Eddig a cél egyértelmû volt: menteni,

ami menthetõ. Most el kell dönteni, merre és hogyan tovább.

A kapitány a Titanicot üzemeltetõ társaság elnökét kérdezte

meg, aki szintén a menekültek között volt. Õ azonban teljesen

össze volt törve, akármit kérdezett tõle, mindig csak gépiesen

bólogatott. A kapitány tehát maga döntött: elõre New Yorkba!

A nagytõke – formális hatalma vesztével – informális hatalmá

is elveszíti. Az uralkodó szuverén döntést hoz: az eredeti

iránnyal pont ellentétesen haladnak tovább. Kárpátia tehát

megfordul, elfordul a múlt árnyaitól, és immár maga is az

új világba igyekszik.

Ekkor fogták az Olimpic rádiójeleit: szállítsák át hozzájuk a

hajótörötteket. A kapitány ezt elképesztõen ostoba ötletnek

tartotta. El sem tudta képzelni, hogy a sokat szenvedett túlélõket

kitegye egy újabb tengeri átszállás megpróbáltatásainak. Nem

is szólva arról, hogy az Olimpic testvérhajója a Titanicnak, így

már a puszta látvány is borzalmas hatással lenne rájuk: mint

valami kísértet! Ismét megkérdezte az – Olimpicot is üzemeltetõ – társaság elnökét, aki megborzongott, és némán rázta a

fejét. Tehát New York, minél elõbb, annál jobb. A testvérhajóra

való átszállás: az elpusztult civilizáció restaurálása. Ez azt

jelentené, hogy hiába volt a sok szenvedés, lényegileg minden

úgy fog folytatódni, ahogy volt. Ekkor már ennek gondolatától

is mindenki irtózik, még a nagytõke túlélõi sem akarják. Az

uralkodó pedig határozottan elhárítja.

Ekkorra – jókora késéssel – megjelent az egész éjszaka

látótávolságon belül álló Californian is. A hajó, amely mindenkit

megmenthetett volna. A kapitány rájuk bízta, hogy kutassák át

a katasztrófa körzetét. Ezután még felvett a fedélzetre a Titanic

mentõcsónakjaiból annyit, amennyit csak tudott. Hatot elhelyezett a felsõ fedélzeten, hetet a Carpathia daruira függesztett, a

többit kötélvégre fogta. Ez a Kárpátiához különbözõ módon

és mértékben csatlakozó térségeket jelöli.

Mielõtt visszaindult volna New Yorkba, a kapitány végigjárta

hajójával a színhelyet. Pontos ember volt, a legcsekélyebb lehetõséget sem akarta kihagyni. A Californian majd kutassa át a

tengert, de ha bármilyen halvány remény van arra, hogy még

kimenthetnek valakit, akkor az a Carpathia dolga. Nem engedhetõ meg a lehetõsége sem, hogy az új világba régi emberek

érkezzenek.

Miközben cirkálni kezdtek, a kapitány úgy gondolta, helyénvaló lenne egy istentisztelet. Hívatta az episzkopális egyház

papját, és a nagy társalgóba kérette a Carpathia valamint a Titanic

utasait. Hálaadó istentisztelet volt ez, ugyanakkor rekviem a

halottakért. Megvalósul a hamvasi értelemben vett Egyház,

amely immár valóban egy. A túlélõk, bárhonnan jönnek is,

együtt fordulnak Istenhez. Létrejön a nagy spirituális egyesülés, a Communio. Miközben mondták az imát, elhaladtak a

Titanic hullámsírja fölött. Alig maradt nyoma a gigásznak: néhány

parafalemez, néhány nyugágy, takarók, szõnyegek, mentõmellények és az elhagyott csónakok. Ennyi marad az egészbõl.

8 óra 50 perckor a kapitány belátta, hogy eleven emberre

már nem akadnak. Csöngetett a gépháznak: teljes gõzzel elõre!

A hajó orra lassan New York felé fordult. A megfordulás óta 8 óra

20 perc, az elsõ mentõcsónak beérkezése óta 4 óra 40 perc, az

utolsó beérkezése óta 20 perc telt el. Folytatódik az átkelés a

nagy vízen az új világba – Új emberekkel.

„Vessétek le tehát a régi embert, akit a megtévesztõ kívánság romlásba dönt. Újuljatok meg lélekben és érzületben, s

öltsétek magatokra az új embert, aki az Istenhez hasonlóvá

alkotott, megigazult és valóban szent teremtmény.” (Ef 4,22)

*

A kapitány azon törte a fejét, hogyan helyezze el 705 váratlan

vendégét a 725 meglevõ utas mellé. Komoly gondot jelent a

menekültek elhelyezése, akik közel annyian vannak, min

az eredeti lakosság. Az életmód visszafogottá válik, a régi

fogyasztási szokások nem térhetnek vissza.

Bár embertelen volt a zsúfoltság, a Carpathia utasai rendkí-

vüli együttérzést tanúsítottak: minden lehetséges módon igyekeztek segíteni. Ruhát kölcsönöztek, a mentõcsónakokban

hozott takarókból mackóruhát varrtak a gyerekeknek. Gondoskodtak róluk, ápolták õket: pl. a Titanic helyettes rádiótávírásza

úgy éledt, hogy luxuskabinban fekszik és egy ismeretlen nõ ápolja.

Többen is átengedték a kabinjukat, fekhelyüket. A szolidaritás

számtalan formája nyilvánul meg a menekültek iránt, vagyontól és származástól függetlenül. Ez nem csak anyagi segítséget

jelent, hanem lelki támaszt is. Sokan még a lakhelyüket is

önként megosztják velük: az emberek összébb húzódnak.

Néhány késõn ébredõ elsõ osztályú utas, amikor meglátta

az ismeretlen ágrólszakadtakat, felháborodva igyekezett megtudni, hogy miért engedtek fel közéjük annyi harmadosztályút.

Nagy volt a meglepetésük, amikor a stewardok közölték velük,

hogy azok bizony náluk is jobb módú menekültek. Egyesek

csak most ébrednek a valóra. Nagy lesz a meglepetésük. A

civilizáció túlélõi egyformán nyomorultak lesznek, függetlenül

attól, hogy kik voltak és mekkora vagyonuk volt. Egy felháborodott utas a stewardessétõl akart kérni valamit a folyosón, de

az nem hagyta szóhoz jutni. Rámutatott az ebédlõszalonba vánszorgó nõkre és sírva mondta: – A Titanicról jönnek. A hajó az

óceán fenekén van! Aki magától nem realizálta volna a helyzetet, azzal tudatják, hogy a megszokott életmódnak vége.

A harmadosztályon is nagy volt a nyüzsgés. „Alig gyõztük a

sok munkát és vigasztalást” – emlékezett a magyar orvos. Az

elgyötört túlélõk szenvedése örök emléke maradt: egy szerencsétlen fiatalasszony benne vélte felismerni elveszett férjét. A

testi szenvedéseket meghaladják a lelki gyötrelmek: a test sebei

begyógyulnak, de a léleké? A nászutasoknak volt a legnehezebb.

Nyolc frissen egybekelt pár döntött úgy, hogy a Titanic fedélzetén ünnepli élete nagy eseményét. Két pár élte túl.

„Ha ketten lesznek a mezõn, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Ha két asszony õröl a malomban, az egyiket

fölveszik, a másikat otthagyják.” (Mt 24,40)

A New Yorkba vezetõ út további megpróbáltatásokat tartogatott. A több mint 700 ember súlya, a leereszkedõ sûrû köd és

a feltámadó vihar alaposan igénybe vette a Carpathia állóképességét. Egyszer annyira megdõlt a hajó, hogy az utasokat át kellett

vezényelni az ellenkezõ oldalra. Súlytöbblet: ellátandó emberek

tömege. Köd: félrevezetõ információk, irányítási nehézségek.

Vihar: konfliktusok, megpróbáltatások. Dõlés: a terv borulá-

sával fenyegetõ veszélyes helyzetek. Átvezénylés: diktátum.

Mindez alaposan igénybe veszi Kárpátia állóképességét.

*

Az Új világba érkezés nem egyszerre, hanem több stációban

történik meg. New York már az izgalom lázában égett, de hiába

ostromolták kérdésekkel a Carpathiát, nem érkezett jelentés,

mert a kapitány a rádióadót hivatalos közlések és a hajótöröttek

üzenetei számára tartotta fenn. Egyes újságírókat már bosszantott a hajó hallgatása. Elsõ stáció: hallgatás. Avatatlanok nem

ismerhetik meg az Új ember számára kinyilatkoztatott titkokat.

Április 18-án, csütörtökön este vége szakadt a várakozásnak.

A Carpathia elhaladt a Szabadság fáklyás szobra mellett, érkezé-

sét tízezer ember nézte végig a Batteryrõl. Második stáció:

szabadság. „Fontos a tulajdonságok egészének monumentáli

felszabadítása, mert az elõzmény és a következmény: a Szabadság.” (Hamvas Béla: Mágia szútra)

Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,

jó szóval oktasd, játszani is engedd

szép, komoly fiadat!

(József Attila: Levegõt!)

Amikor a hajó elhaladt a móló elõtt, harmincezres tömeg

szorongott az esõben. Harmadik stáció: az Új világ köszönti

az Új embert. Az esõ: áldás.

A kapitány nem engedte fel a hajóra a riportereket, ezért

kisebb gõzösökkel kísérték, és megafonokon harsogták a kérdé-

seiket. Negyedik stáció: a szellem próbája.

8 óra 37 perckor, a visszaindulástól számított három és fél

nap elteltével érte el a hajó a horgonyzóhelyet, és kezdte leereszteni a Titanic mentõcsónakjait, hogy ne akadályozzák a

kikötésben. Ötödik stáció: a nagy beavatás megtörtént, a lelkek

megmentésének és beavatásának eszközeire immár nincs

szükség, mert akadályoznák az Új világba érkezést.

9 óra 35 perckor kötött ki a Carpathia. Leeresztették a

hajóhidat, és elõször a túlélõk léptek partra. Hatodik stáció:

beteljesedett, a nagy átkelés sikerült.

*

Történetünk itt véget ér, a további történések már nem ide

tartoznak. Afféle ráadásként azonban érdemes még a Carpathia

további sorsára pillantanunk. A példátlan mentésben részt vevõ

hajót és legénységét mindenhol megkülönböztetett tisztelettel

fogadták. Így volt ez Magyarországon is, ahová – a rendkívüli

kitérõ miatti késéssel – május 7-én érkezett meg. Május 10-én

Budapesten fogadták a tisztikart és a legénységet. A kapitány

magas állami kitüntetést kapott. A személyzet tagjait pedig jóté-

konysági futballmérkõzésre hívta ki az MTK.

A Carpathia fiumei útjai az I. világháború kitöréséig folytatódtak. 1914 után az antant hatalmak csapatszállító hajóként

használták Boston és Liverpool között. 1918. július 17-én egy

német tengeralattjáró megtorpedózta és elsüllyesztette. Körülbelül ekkor, talán éppen ezen a napon hoztak a nagyhatalmak

végleges döntést a Monarchia megszüntetésérõl és Magyarország feldarabolásáról. Ezen a napon nem csak a Carpathia, hanem

Kárpátia is elsüllyedt. Mégis: harmadnapra feltámad, és az õt

keresztre feszítõ nyugati civilizáció túlélõinek megmentõje lesz.

 

Három természetes idõegység van. Egyik a nap, amely alatt a

Föld megfordul a saját tengelye körül. Másik az év, amely alatt

a Föld egy teljes keringést végez a Nap körül. (Ilyen természetes

idõegység lenne még a hónap (a Hold-nap), amely alatt a Hold

tesz meg egy teljes kört a Föld körül, de ennek 28 napos ciklusát

a – férfinemhez tartozó – naptárkészítõk az év hosszához

igazítva megváltoztatták.

Van azonban még egy természetes idõegység, errõl viszonylag kevesen tudnak. Ezt a Föld tengelyének mozgása

határozza meg. A Föld tengelye lassú körzõ mozgást végez: 25

920 év alatt ír le egy teljes kört. Ezt platóni nagyévnek nevezzük.

Ennek tizenketted része 2160 év, ezt hívjuk világhónapnak.

A Föld tengelyének ez a mozgása okozza a precesszió

jelenségét. A Nap éves útján nem mindig ugyanakkor tartózkodik az egyes csillagképekben. Az idõ múlásával lassan hátrálni

látszik: 2160 évenként 30 fokot megy visszafelé, tehát ennyi

idõ alatt tesz meg egy teljes állatövi jegyet. Ez szabad szemmel

csak teljes napfogyatkozáskor követhetõ, hiszen nap közben

nem láthatók a csillagok. Amikor 1999. augusztus 11-én teljes

napfogyatkozás volt Magyarországon, látni lehetett, hogy a Nap

még nem hagyta el a Rák csillagképet, pedig „hivatalosan” már

három hete az Oroszlánban kellett volna lennie. Hogy az asztrológusok miért nem néznek fel papírjaikból az égre, miért dolgoznak ma is kétezer éves adatokkal, azt õk tudják megmondani.

A világhónap 30-ad része 72 év, ezt hívhatjuk világnapnak

(egy emberéletnyi idõ), a világnap 24-ed része 3 év (világóra).

Ez a számolgatás korántsem öncélú. Az eseményeket világidõre

átszámolva az idõpontok történelmi távlatba kerülnek.

A Titanic április 10-én déli 12 órakor indult el. A Carpathia

április 18-án este 8 körül érkezett New York kikötõjébe, azaz

révbe. Az út teljes idõtartama: 8 nap 8 óra, azaz világidõre visszaszámolva 600 év. Ebbõl a katasztrófáig 107 óra és 40 perc telt

el: úgy is mondhatjuk, hogy a katasztrófa a száznyolcadik óra

negyvenedik percében történt. Ez átszámolva 323 év: az idõben

visszamenve az „egzakt” tudomány születésénél vagyunk (a

323 két prímszám szorzata: 19×17, vagy másképpen 153+170).

Maga az átkelés április 11-én délután 2 órakor kezdõdött.

Az eredeti terv szerint április 17-én reggel, tehát öt és háromnegyed nap (414 év) múlva kellett volna New Yorkba érkezni.

A Carpathia végül április 18-án, csütörtökön este érkezett meg,

az átkelés teljes idõtartama tehát 7 nap 6 óra, azaz 522 év lett,

ez másfél nappal (108 év) haladta meg a tervezettet. Ebbõl a

katasztrófáig szûk három és fél nap, azaz 245 év telik el (7×7×5).

Visszaszámolva az ipari forradalom kezdetén vagyunk.

A Titanic katasztrófájától az utolsó menekültek kimentéséig

9 óra, azaz 27 év (3×3×3), a Carpathia visszaindulásától a megérkezésig mintegy három és fél nap, azaz 250 év telik el. Az út

nagyjából szimmetrikus: körülbelül annyi idõ telik el az átkelés

kezdetétõl a katasztrófáig, mint a továbbindulástól az érkezésig.

Középen a katasztrófa, a szinguláris pont.

A történet több síkon zajlik. Elsõ, kézenfekvõ szintje a törté-

nelem, az események egymásutánisága. A második a lélek beavatásáról szól. A harmadik sík a szellemtörténeté, végül a legmagasabb szint a Teremtõ tervének kinyilatkoztatása. Ezek

együtt nyilvánulnak meg a valóságban, így együtt jelentek meg

a jelen írásban is.

Ez az idõszak az emberiség sötét éjszakája, beavatása

és újjászületése; történetének legválságosabb és legintenzívebb

kora