Mostanában néztem a tévében a Discovery-n azokat a szegény indiai gyerekeket, akiket rabszolgasorsba kényszerítenek, és sötét szobákban éjjel nappal dolgoztatnak. Azóta, ha egy kisebb ajándéktárgyat látok a boltok polcain, arra gondolok, hogy nem-e, ezek a gyermekek készítették őket. Amikor a rejtett kamera filmezte őket, a gyerekek, miközben gyöngyöt fűztek, vagy valami hasonlót csináltak előre-hátra dülöngéltek, és háát az arcuk, mindent elárult. Azt mondta a riporter, hogy ez a bezártságnak a tünete. És rengeteg ilyen kis rabszolga van.
Ez iszonyatos, és valahol minket szolgálnak ki! A mi luxus társadalmunkat!

Válasz

Nem vagy rabszolga!! csak rabja lettél a szolgaságnak mert kényelmes!A szolga nem beszél,nem gondolkodik csak cselekszik és azt amit elvárnak tőle.Hátra dőlve élik az emberek az életüket,megnézik a tv-ben elolvassák az újságban milyen életet szánnak nekik,mit kell enni és vásárólni,aki így él rssz szokások rabja és ténylegfeltétel nélkül kiszolgálja a "pénzt"tehát szolga.

Válasz

Én is hiszem, lehet az alapoktól újraépíteni, és ez nem korfüggő. Inkább belső elhatározás kérdése. Minden változik, a tehetetlenség miért maradjon állandó(?). És cselekedni talán még mindíg nem késő.

Válasz

A változás és változtatásról Nagy apámtól hallottak jutnak az eszembe "a kéne meg a volna rosszabb mint a nincs" aki szívén viseli a kérdést tudja és látja,hogy régen eljött az ideje a változásnak és a változtatásnak de az ember-emberiség előre halad,fejlődik és nem hajlandó még megállni sem nem ,hogy visszalépni pedig itt a túlélés egyetlen esélye a visszalépés a gyökerekhez ,újra értelmezni :MI a dolgunk a világban? A világ végétől nem tartok de azt nagyon sajnálom,hogy az emberiség mint "értelmes" lény nagy része kipusztulhat és ezt a Föld önvédelemből meg ios teszi.

Válasz

„A szeretet a sarkcsillag. Minden mozog, kivéve a szeretetet.
Minden változik, csak a szeretet marad állandó.
Ebben a változó világban a szeretet az egyetlen változatlan szubsztancia.
Minden más áramlás, átmenet. Csupán a szeretet örök.”
Miért „toporog” a világ egy helybe?
 Mert rossz helyen keresi kérdéseire a választ.
 Mert rossz tanítókra figyel.
 Mert rossz a prioritási sorrendje az embernek.
 Mert régen felállított és elavult „TÖRVÉNYSZERÜSÉGEK” alapján döntjük el, hogy mit is kövessünk.
Lehet-e régi tömlőbe új bort tölteni? Lehet-e régi alapokra új házat építeni? EGYÉRTELMŰEN NEM A VÁLASZ ! Akkor miért nem romboljuk le a régit ÖNMAGUNKBA, töröljük azt, amiről látjuk, hogy már többszörösen nem sikerült a régi felfogás szerint megvalósítani…TÖRÖLJÜNK, TÖRÖLJÜNK, TÖRÖLJÜK, majd kezdjük el újból a feltöltést.
Amikor a világot nem a pénzenergia fogja összekötni, hanem a szeretetenergia, akkor MINDENKI SZABADNAK fogja érezni magát. Addig meg kell tanuljunk TUDATOSAN ÉLNI. És ez teljes szemléletváltást igényel: alvás, étkezés, munka, tanulás, hit…tehát minden téren. Nekünk a feladatunk ezt az átmenetet elkezdeni.

Válasz

Igazából személyi szinten (is) ez karma- és karmafeladat kérdése. Mindenesetre egy merev, bürokratikus -és direkt, hatalomféltésből úgy működtetett- rendszer az egész. Régi történet: a változásoktól való félelem létrehozatja azokat a rendszereket, melyek szükséges változások útját állják. Nem mai tünet. De szerintem épp ez a válaszút 2012-t illetően: vagy ezzel pusztulunk, vagy kivajúdjuk az újat. Mindenesetre sajnos kevés épeszű alternatív ötletem van. Valahogy az Univerzum Törvényeit kéne alkalmazzuk, de előbb valahogy "le kéne töltenünk"...

Válasz

Számomra az igazi szabadság az lenne, ha elmondhatnám a véleményemet bármiről és nem kéne attól tartanom, hogy ezért pl. kirúghatnak, sőt, az lenne az igazi, ha kíváncsiak lennének nem csak az én, hanem mindenki véleményére még az előtt, mielőtt bármilyen minket érintő dologban döntenének.
Ma nem ez a helyzet. Egyre kevésbé számít. hogy a "pórnép" mit gondol, mert mi, akiknek össze kéne fognunk, egymást is marjuk, nem állunk ki a másik mellett, pedig mi is azt gondoljuk, amit ő, "de vigye el csak ő a balhét, nekem szükségem van a fizetésemre". Amíg ez így lesz, addig nem is érdemlünk mást. :(
Ehhez kellene az igazi szemléletváltás, belátni, hogy csak együtt tudunk változtatni, hogy igazán szabadok lehessünk.

Válasz

Kedves Esther, nagyon jól tudom, hogy nem a test zuhanyára gondoltál, de ki mondta neked, hogy én arra gondoltam?
Ha lelki zuhanyt szeretnél, akkor állj be a lelki zuhanyzóba, és bátran nyisd meg a csapot a lelkedben... Egyáltalán miért tartod még mindig elzárva?

Előzmény

Válasz

" Abszolút szabadság nem létezik, helyette csak a választás szabadsága létezik, vagyis az, hogy magunk választjuk ki, mi mellett kötelezzük el magunkat. " Paulo Coelho-tól idéztem.

Szabadság az, amikor nem szorítják az embert korlátok közé. Ebben a társadalomban viszont mindenhol korlátokba ütközöm. Vannak olyan korlátok amiket átléphetek vagy átugorhatok, de a legtöbb sajnos nem ilyen. Nem vagyok szabad.

Válasz

Tudod?!Én nem a test zuhanyára gondoltam....

Előzmény

Válasz