MindEgy

 

 

 

 

 Ez egy két félből álló világ. Férfi-nő, jobboldal-baloldal, rész-egész, anyag-szellem együtt és csak együtt adják a teljességet. Ha letagadom valamelyiket, vagy kijátszom őket egymás ellen,szétesik az egység, kétfelé szakad, kétségbe esik a világ. Az élet törvénye az IS-IS törvény. Itt az ideje, hogy az atomjaira bomlott világunk újra felfedezze a Törvényt, hogy a törmelék mögül újraelőbukkanhasson az IS-ek tengere: Isten

 

 

 

 

  A természettudomány eddigi legnagyobb meglepetését talán a kvantumfizika okozta,ahol először szembesült az emberiség az  IS-IS élettörvénnyel.

Az elemi részecskék világátkutatva kiderült, hogy az anyagnak ezen parányi részei nem hullámként, VAGYrészecskeként viselkednek, hanem egyszerre hullámként IS, és részecskeként IS.Mai gondolkodásunkat átszövi a kizárólagosság, a VAGY-okba vetettmegingathatatlan hit. Mint a viccben, amikor a székely és fia találnak egy teknősbékát: - Milenne ez idesapám? – Hát fiam ez vagy valami, vagy mén valahová… Vagy vallásos valaki,vagy ateista. Vagy katolikus, vagy református. Vagy jobboldali, vagy baloldali. Ez egy hibáskérdésfelvetés, amely önmagában is alkalmas arra, hogy megossza az embereket.

Ma egy tárgy vagy dísztárgy, amely használati érték nélkül lóg a falon, vagy használatitárgy, amely általában ronda, formáját kizárólag a használhatósága szabja meg. Pedig tárgyiemlékeink azt bizonyítják, hogy valaha nem így volt. Hétköznapi használatra szánttárgyainkat is gazdagon díszítették, egyszerre voltak dísztárgyak  is, és használati tárgyak is. Nézzük meg, hogyan tettük tönkre világunkat a hibás gondolkodásunk következtében.Ma egy folyó menti terület vagy ártér, vagy ármentes terület. Még a folyóra ismegpróbáljuk rákényszeríteni az általunk kiagyalt „rendet”. Valaha a Kárpát medence lakóiminden csepp vizet megfogtak, hiszen tudták: a víz az élet! Amikor sok víz volt, az általuk vágott fokokon a többlet vizet a folyó mellett fekvő laposabb területekre engedték. Ezekb az időszakos tavakban ívtak a halak, szaporodtak a vízimadarak, később a visszavonuló víznyomában bő legelők sarjadtak, mindig maradt elegendő víz a talajban. A folyók menteegyszerre volt ártér is, halastó is, legelő is, gyümölcsös is. Amíg az is-is törvény szerint békében élt az ember a folyóval, az táplálta, megvédte őt. A tájban élő tündérek segítették munkáját, nem kellet küzdenie vagy az árvízzel, vagy az aszállyal…

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Kárpát-medencevízborította (sötétkék),időszakosan vízborította(világoskék)és száraz (barna) területei a „vízrendezés” (lásd:vérnyomás beállítás) előtt

 Ma egy növény vagy gyógynövény, vagy fűszernövény, vagy táplálék növény. Pedigaz is-is élettörvény miatt minden növényben mindhárom erő benne él. A paraszti kultúrában a beteg vagy legyengült embernek húslevest vittek szomszédai, rokonai. A petrezselyem, azeller, a hagyma, a fokhagyma, a sárgarépa mind – a legerősebb naponta használható – gyógynövényünk. Akkor most levest etettek vele, vagy gyógytea keveréket ittak? Nemegyszerűbb így gyógyítani, mint patikamérleggel? Ízlés szerint fű(fő)szerezve?Egyáltalán van olyan, hogy egészséges vagy beteg ember? Mindenkinek vannak az adott pillanatban alul vagy túlműködő szervei, rendszerei. Ha egy - ma már szinte ingyenutánunk hajított - vérnyomásmérővel sikerül egy magas vérnyomásos pillanatot elkapni, máris jöhetnek a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek. Nem tűnik fel, hogy vérnyomásproblémák a vérnyomásmérők megjelenésével szaporodtak el? Pedig a vérnyomás növelésével a kisebbik rosszat választja a szervezet: megakadályozza a hordalék lerakódását az érfalakon. Mint afolyónál, hiszen az emberben sem állandó az áramló folyadék mennyisége. Sajnos korunk válasza mindkét esetben ugyanolyan hibás: gátat neki! De ugyanezt a játékot játsszuk azEKG/szívritmus zavarok, képalkotó berendezések/rák, vérvizsgálatok/leukémia stb. esetén.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hátha sikerül egy pillanatra magasvérnyomást mérni…

 

 

 Ma vagy dolgozunk (általában kényszerből, undorral) vagy szórakozunk (virtuálisvalósággal, narkotikumokkal). A paraszti kultúrában a fonókban, kukorica fosztáskor énekelt,vagy mesét hallgatott a közösség. Közben serényen járt a kezük is, agyuk is. Dolgoztak is ésszórakoztak is. Ma gyermekeink vagy tanulnak, vagy - ha már kockára tanulták a fejüket -engedjük őket játszani. Régen a gyermekek játék közben, játékokkal tanultak meg mindent aházépítéstől a párválasztásig. Gyermekeink ma is szülőiket utánozva tanulják szerepüket, demár csak autóval (apuka), sminkelhető Barbi babával (anyuka), vagy legóval (a minketkörülvevő, elemekből összerakható rasztervilág, a Mátrix) játszanak. Vajon boldogabbak,mint a libát legeltető, bandázó gyermekek voltak?Végtelenségig sorolhatnánk a bizonyítékokat, hogy fő nyomorúságunk az is-isélettörvény elfelejtéséből fakad. E miatt éljük fel környezetünket, emiatt háborúzunk ahelyett,hogy játszanánk, emiatt nem tudunk tartósan boldogan élni. Antropológusok szerint atermészeti népek szükségleteik előteremtésére napi 1-2 órát „dolgoznak”. A többi időben játszanak, társadalmi életet élnek, alkotnak, vagy csak egyszerűen bámulnak ki a fejükből. Nekünk a munkát sikerült 10-12 órára feltornászni, emellett semmire nem marad időnk.Kinek jó ez a „fejlődés”? Mi a célja? Miért csináljuk? Miért hagyjuk? Miért nem merünk változtatni?Hogy miért nem tudnak az elválasztó VAGY-ok összesimuló IS-ekké válni? Mert a  gondolkodásunk hibás mítoszokon alapul . A teljességről alkotott egységes világképünk szétesett és darabjai a tudomány, a művészet és a vallás csak részigazságokat tud kiizzadni. Avilág nem ellentétpárokból, hanem egymást kiegészítő  párokból áll. Egyszer az egyik részkerül túlsúlyba, máskor a másik, néha kiegyenlítődnek, de a teljességet csak együtt tudják létrehozni. A teljesség megismerésében kulcsfontosságú szerep jut a hagyományoknak, amelyelődeink tapasztalása és tudása alapján jött létre. Ha elfordulunk hagyományainktól, sok ezer esztendő tapasztalása, sok millió ősünk élete és szenvedése válik feleslegessé. Nézzük megvajon a paraszti kultúrában ki hordta a nadrágot, ki vezette a családot?A férfi a Nap. Ő a tengely, a forrás, a középpont. A férfi feladata a kiáradás, asugárzás, a teremtés, a természet gondozása, a család külső védelme. Az ő viselkedése,viselete, szava jelenti a Törvényt a család számára. Ő tartja a kapcsolatot a kinttel és a fenttel.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Cifraszűr. A hatóságok tiltották viselését, talán mert egy újfajta paraszti öntudat jelét érezték benne…

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A nő a Hold. Ő a tükör, ami egyenesben tartja a tengelyt. A nő feladata a befogadás, anövekedés, a változás, a ritmus, az anyaöl, a fészek, a család egyben tartása. Az anya kötössze az anyaggal, az anyafölddel, a Földanyával. Az ő viselkedése, viselete tükrözi a Rendeta családnak. Ő nyújtja a kapcsolatot a benntel és a lentel.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Kazári (Nógrád) népviselet. A viselet aviselkedésben segít. Mennyivel nőiesebbenviselkedik egy nő szoknyában…

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Ma a családok általában ellentétpárokra épülnek. Vagy a férfi nyomja el a nőt, vagy anő zsarnokoskodik a férfi felett. Vagy a férfi a „családfenntartó”, vagy a nő. Vagy„munkahelyükön” dolgoznak, vagy otthon. Kísérjük végig egy teljes éven át a gazdálkodást a paraszti kultúrában, hátha kiderül melyikük szerepe a fontosabb a Teremtésben?Tavasszal megindul az élet a természetben. Egyre több időt tölt a család a földeken ésa kinti munkákat a férfi vezeti. A természet törvényét közvetítve ő adja a törvényt a teremtésgondozásához. Az egyre hosszabb nappalok, az egyre több fény egyre több munkát és - ehhezkapcsolódóan – egyre több hatalmat ad a férfinak. Eljön a nyári napforduló környéke, aszénagyűjtés időszaka, amikor az egész család kinn alszik a kaszálókon. Innentől már rövidülnek a nappalok, a család learathatja a közös teremtés gyümölcsét: a termést.Ősszel menedékbe vonul az élet. Egyre nő a sötétség, egyre többet húzódik a házba acsalád, a benti munkákat a nő vezeti. Az ő feladata a befőzés, a termés befogadása éselrendezése. Az ő vezetése alatt hozza létre a család a télen is biztonságot nyújtó fészket.Eljön a téli napforduló tája, amikor a nyomasztó sötétség miatt félelem uralkodik el atermészetben, egymás közelségét keresik az emberek. Ilyenkor válnak fontossá a fonók, afosztások, ahol a női energiák rendezik és tartják egyben a rendezetlenné, szórttá válóközösséget. Innentől újra hosszabbodnak a nappalok, és a vezetés lassan, észrevétlenül újraátcsúszik a férfi kezébe.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Télen a sötétség elől fonókban bújtak össze az emberek…

 

 

 

Eltelt az esztendő, és ha a férfi is a nő is a helyén volt, a dolgát végezte, a családtúlélte. Nem vagy a férfi, vagy a nő vezette a családot, hanem az emberpár egymást segítve,egymást kiegészítve együtt teremtette meg a teljességet. Csak a hangsúlyok változtak az évsorán a természet által mutatott fény/árnyék arányokat követve.A paraszti kultúrát az élet gondozása hozta létre, benne maga az Élet működésetükröződik. Nem elmélet, nem okoskodás, hanem sokezer éves működő tapasztalás.Megmutatja, hogy mindenki csak a saját helyén lehet hasznos része az egésznek, csak ottélheti meg a teljességet, csak ott lehet egész-séges.Ma nem vagyunk a helyünkön sem térben, sem időben. Télen a pihenés helyett halálradolgozzuk magunkat, nyáron a munka helyett tunyulunk. A férfi nem férfi, nem teremt, szavanem törvény, családja számára nem tengely. A nő nem nő, nem simogat, nem nyújt fészketcsaládjának, nincs kapcsolata az anyafölddel. Szétestünk, mert a Sárkány darabokra tépettminket. De a meséink arra tanítanak, hogy még nincs vége!

 Ha minden darabunk újra ahelyére kerül, újra életre kelünk és ezerszer erősebbek, fényesebbek leszünk, mint előtte!Van-e esély arra, hogy helyére kerüljenek a dolgok a mai világban? A parasztok úgytapogatták ki helyüket a teremtésben, hogy működtették  azt. Megfigyelték és megtapasztalták törvényeit, a házépítéstől az állatgyógyításig, az erdők suttogásától a csillagok üzenetéigmindenben. Tanította őket a Teremtő, mert nem voltak lusták tanulni. Sokan játékosantanultak, még többen vért izzadtak az elégségesig, de mindnyájan elvégezték az iskolát, mertmindnyájan  járták az iskolát!

Ha hajlandóak vagyunk abbahagyni az iskolakerülést, ha lemondunk látszólagoskényelmünkről, ha lesz merszünk beismerni civilizációnk és egyéni sorsunk kudarcát, ha befejezzük a szinte lételemünkké vált hazudozást (lásd: „fejlődés”), ha újra elfoglaljuk helyünket a teremtésben, ha megtaláljuk a kapcsolatot a Teremtőnkkel, minden magától ahelyére kerül!

Újra elmerülhetünk abban a hömpölygő, titokzatos folyamban, amelyet úgyhívunk, hogy Élet aminek csak egyetlen törvénye van:Rész is vagy és egész isAnyag is és szellem is,Tükör is és tengely is,Ember is és Isten is!

 

  Nyilván mindenkiben felmerül a kérdés: ha az IS-IS az élet törvénye, hogyanuralkodhatott el létünkön a VAGY-VAGY? Ha az is-is az egybesimulás, az együvé tartozás, aközösség törvénye, hogyan válthatta fel a vagy-vagy ellentéteket, széthúzást teremtő ereje?Miért kellet kiszakadnunk a teremtésből? Miért fázik ma mindenki? Nos, miért van vége télen a gyönyörű kertnek? Hova tűnik a sok virág, a temérdek illat? Miért váltja fel a fagy és a sötétség? A tél próba ideje. A lélek megpróbáltatásaimegtanítják becsülni az életet. A szélsőséges körülmények, a végsőkig feszített húr döntésekre kényszeríti az élőket. A túléléshez jó döntéseket kell hozni, de ha nincs rossz,mihez képest jó a jó?A tél a vizsga ideje. Megméretik az év során megszerzett tapasztalás, ekkor érik tudássá a hit. Megtapasztalhatjuk az önzést, a tagadást, a hit hiányát, az önsorsrontó létet. Afélelem besűrűsödik, és ha nem dolgozzuk fel önpusztító erővé válik. Megértjük, hogy azélethez hozzá tartoznak a veszteségek. Mindenki maga ítélkezik  önmaga felett. Önmagáttisztítja, nemesíti a természet.De a tél az álom ideje is. A élet lelassul, a mozdulatlanság alkalmat ad agondolkodásra, az élet újratervezésére. A tehetetlenség, a félálomszerű bezárt lét izzadja ki a jövőt. A besűrűsödött energiák, mint megfeszített rugók készítik elő a feltámadást. Mindentavasszal új tapasztalatokkal, megújult erővel robban ki menedékéből az élet. Hisz az életmost is él, csak mag állapotban érlelődik.

 

 

 

 

Apa, Anya, Én. A virág – a világ. Minden szirma egyélet, egy tapasztalás. Megszületünk a középpontból,életünk delén/telén messze eltávolodunk a Forrástól,hogy hazatalálva újra eggyé válhassunk vele. A gyermek még tudja…

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Így telik a mi életünk is. Minden ember Istentől és Istenből születik, gyermekkorát aző tenyerén éli le. Szabad akaratunk lehetőséget ad arra, hogy eltávolodhassunk tőle. Iskoláink,szüleink, környezetünk hibás mintái miatt akár nagyon messzire is eltekereghetünk… Deminél messzebb kerülünk a tűztől, annál jobban fázunk. Életünk tele általában valamilyen betegség, baleset formájában jön el – amikor úgy érezzük, a csúcson vagyunk.Ez a gödör alja. Innen csak úgy kerülhetünk ki, ha újra gondoljuk, újra gomboljuk akabátot. A gödörben értéktelenné válik minden, ami múlandó. A vagyon, amiért évekigemberek sokaságát vertük át, itt csak teher. A tél mindent elvesz tőlünk, mert a halottas ingennincsen zseb… A túléléshez meg kell hozzuk valódi döntéseinket a valódi értékeinkről ésvalódi céljainkról. Ami nem változik, az elpusztul, ez az élet törvénye.

 

 

De így telik az emberiség élete is. Ma annál fejlettebbnek ítélünk egy civilizációt,minél több és minél fejlettebb eszközt használ fel szükségletei kielégítésére, környezeteátalakítására. Természetesen ez alapján mi vagyunk a legfejlettebbek, mert elektromosorrszőrtelenítő és banán ízű tampon nélkül már nem teljes az életünk… De nem lehet, hogyfordítva ülünk a lovon?

 Hamarosan az emberiség tele is véget ér, lehull a jégbilincs, eljön a tavasz. De a tavasz csak amegtisztult, megújult élet számára kikelet… Ami nem változik, az elpusztul, ez az élet törvénye.

Hogy azért nem használtak a kőkorszak előtti kultúrák eszközöket, mert nem volt rászükségük?

Hogy a természettel együttműködve mindent megkaptak, amit kértek? (ld. „kérjés megadatik!”) Hogy csak az Aranykor elmúltával kényszerült rá az emberiség a ruhára,eszközhasználatra és egyéb pótszerekre? Véletlenül a saját lábunk használata helyett nem aszomszéd műlábát dicsérjük?Minden ősi nép hagyománya szerint ma az emberiség a telét, a Sötétség Korát éli.Megtapasztaltuk az önzés, a tagadás, a hit hiánya, az önsorsrontó lét hova juttattatott minket.Az emberiség zöme boldogtalan és fázik. A félelem besűrűsödött, önpusztító erővé vált. Azemberiség nagy része beteg. Most mindenk maga ítélkezik önmaga felett. Vajúdik atársadalom, önmagát tisztítja, nemesíti a természet. Honnan jöhet a segítség?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mégis van remény? Kiszebáb égetés – egy lakótelepi óvodában. A kisze a tél során mindnyájunkban meggyűlő rosszat jelképezi. Elégetésével utat nyitok az újnak, a feltámadásnak.

 

 

 Őseink téltemetésre, tavaszvarázslásra kiszét hajtottak. A kisze egy szalmabáb volt,amely a tél során meggyűlő, a megújulást akadályozó rosszat jelképezte. A szalmacsutak afalu széléről indult, minden háznál aggattak rá valamit, amitől meg akartak szabadulni, hiszena kisze belőlünk áll… Kivitték a falu határán túl (a közösségen kívülre), és megszabadultak tőle: bedobták a folyóba, vagy elégették. Ha kiviszed a gonoszt, jöhet a feltámadás…

A téltemető, tavaszváró mágiának még két fontos eleme volt, az egyik az időpont:kiszét Virágvasárnapon kellett hajtani, amikor Jézus megjelent Jeruzsálemben, leendő halálaés feltámadása helyszínén. A másik a ruha: a legtisztább, legszebb ruhákba öltöztették a bábut, hiszen aki a bűneinket magára veszi  csak nagyon tiszta és nagyon szép lehet…Így működik a feltámadás egy közösségben. De vajon mi lenne, ha egy nemzet égetnekiszebábut?

Ha egy nemzet szabadulna meg hosszú tele alatt felgyűlő, a feltámadásátakadályozó idegen rongyaitól? Mi lenne, ha a mag népe végre nem csak hinné, de tenné a tavaszt? Ha érezné, tudná, hogy megbűnhődte már a múltat és jövendőt? Ha itt – Európakellős közepén – hirtelen kitavaszodna? Itt már kevés vagyok, beszéljen a Remény:

 

 

 Reményik Sándor:

 Nagy Magyar télben (részlet) Nagy magyar télben picike tüzek, Jaj, be szétszórva égtek, Királyhágón, Kárpáton, mindenütt! De mondok egyet néktek, Szelíd fények és szilaj vándorlángok: Mit gondoltok: ha összefogóznátok! Nagy magyar télben picike tüzek, Soh'se volt olyan máglya, Mintha most ez a sok-sok titkos láng Összefogna egy láncba……! Az égig, a csillagos égig érne, És minden idegen rongy benne égne!

 

 

 

 

Mi akadályoz bennünket? Miért nem tudnak a lángok összefogózni? Miért késik akikelet? Az oka a VAGY-VAGY-okban keresendő. Minden magyar meg akarja váltani avilágot, mert ez a mag népének alapprogramja. De ma mindenki egyedül óhajtja. Vagy teváltod meg a világot, vagy én. Mivel én biztosan jót akarok, te csak ellenség lehetsz... Ígylettünk bal- és jobboldali félemberek egy szétszabdalt, kifosztott országban.

 

 

 

 

 A „primitív” népek még teljességben élnek,még tudják az ősvallásukat: minden atestvérem!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Mi lenne, ha újra felismernénk, amit minden természeti (ld. primitív) nép ősidőktőlfogva vall, hogy minden a testvérem? Mi lenne, ha újra így néznénk az állatokra, anövényekre, a minket éltető tájra, egymásra? Mi lenne, ha elhinnéd: te IS én IS meg akaromváltani a világot, hiszen ez közös vállalásunk, ősvallásunk! Mi lenne, ha a turáni átok kiszebábját elégetve együtt  szabadítanánk meg kővé vált testvéreinket?Valamit tudnod kell: a rosszra nem az ellentétes rossz a helyes válasz, a jó ezek felettáll. Jótett helyében jót várj. Mindent visszakapsz, és nem majd térnek vissza cselekedeteid a forrásukhoz, hanem most . Mindegy, hogy engem bántasz, vagy magadat. Mindegy, hogytőlem lopsz, vagy önmagadtól. Mindegy, hogy engem emelsz, vagy magadat. Mindegy, mertén Te vagyok! Mindegy, mert MindEgy vagyunk – ugyanabból a Forrásból!

 

 Kelt Magfalván, az Úr 2010. évének Jégbontó havában

Géczy Gábor MAG közösség