MAGÁHOZ ÖLEL A CSEND

Mi a csend?
Olyan megfoghatatlan és rejtélyes,akár aki vagy ami okozza.
Lehet-e egyáltalán csendet okozni?
Okozni nem, de megtapasztalni igen. A csend sokféle lehet, megtapasztalhatjuk ezerféle helyzetben, hisz mindenhol ott van velünk.

Mit nevezünk csendnek?

Azt a nyugalmat, ami akkor tölt el minket, mikor semmit nem hallunk magunk körül.
A csend teljesen tiszta dolog. Képes nemes egyszerűségében gyönyörűbb lenni, mint akármely hang.
Két hang közt, ami gyönyörködtet az a csend. Ha hallgatunk valamit, akkor a csendek között megbúvó hangokat figyeljük.

Csend. Furcsa dolog. Ha kimondod: csend, megtörik akarva-akaratlan.
A csend mindennek az alapja. Csend nélkül nincs hang, viszont hangok hiányában a csend az úr.
A csend valamilyen megfoghatatlan dolog, amit kicsik vagyunk értékelni, vagy megérteni.

Előbb létezett, mint akármi más: Istennel együtt született, de lehet, hogy még előbb. Egyenértékességük nem tartott soká. Isten megteremtvén a hangokat, új távlatokat nyitott, amivel a csend nem volt képes vetélkedni.
Mivel Isten maga is testetlen hangokból, gondolatokból áll, a világba is azt töltötte. Az igazi csend, csak a teremtés előtt létezhetett. Azóta gondolatok töltik be helyét. Már nincs csend.

Mi is hangok vagyunk, sok kicsi hang, amely együtt egy hatalmas zenét alkotnak. Mind különböző, és mégis egyforma, minden kicsi alkot valami újat.
Mindenben jelen van a hang. Egy kis darabka abból, amit teljes tökéletességében csak az univerzum  birtokol. Minden gondolatunk egy-egy hang, minden rezdülésünk apró új színt próbál vinni a muzsikába. Abba, mi egyszerre magas és mély, szomorú vagy vidám.
A dallam ami mindig változik, és mégis ugyanaz marad. Csak a díszletek mások.

 A csend mindig veled van csak  észre kell venni a jelenlétét.