LAO-CE

TAO TE KING

A LEGFŐBB LÉNYRŐL ÉS AZ ERÉNYRŐL

kiadás: Budapest, 1943

  Az előszóból néhány mondat:

A könyv szerzője Lao-ce, Kong-fu-ce-nek 55 évvel idősebb kortársa,

a Kr. e. 604-ben Honánban született kínai bölcs, minden idők talán

legnagyobb gondolkodója, az emberiség legtisztább és legmélyebb

értelmű tanítója. Loyangban császári levéltáros volt. Tanainak foglalata

egyetlen ránk maradt könyve, a Tao-te-king (A legfőbb lényről és az

erényről szóló szent könyv). Nem rendszeres bölcsészeti vagy vallási

munka, hanem az ő ritmikus és színes mondásainak, aforizmáinak

idézetekkel átszőtt gyűjteménye, melynek kiindulási pontja az, hogy

a lélek és az anyag egysége: a Tao, mely a világot teremtette és fenntartja, minden cselekvés zsinórmértéke és a tökéletesség mintaképe. Az ember rendeltetése a Tao követése. A Tao-tól való elszakadás az élet legnagyobb eltévelyedése. A bölcs a Tao-hoz visszavezető utat keresi és azon jár. Filozófiai világfelfogása befejezett és egységes. Az egész könyv 81 szakaszból áll, az első 37 metafizikai és hittudományi tartalmú, a többi 44 szociológiai és politikai. Mindenesetre vitathatatlan, hogy a könyv irója Kína legsajátságosabb és legönállóbb gondolkodójának mondható, de egyúttal a leghomályosabb is valamennyi között. Már a címben foglalt Tao fogalom megfejtése a legnagyobb nehézséget okozza.....

ELSŐ RÉSZ: A TAO

1.AZ ÖRÖK TAO

A Tao, amelyet szavakkal kifejezhetünk,

nem az örök Tao.

A név, melyet az ember ki tud fejezni,

nem az örök név.

A meg nem nevezhető Tao az égnek és földnek ősoka.

A megnevezhető Tao minden teremtmény ősanyja.

Már a régiek szerint:

csak állandó vágynélküliség állapota

tesz képessé a fenséges titok szemléletére.

Ellenben, aki nem szabadul meg a vágyaktól,

csak a külső jelenségeket szemlélheti.

Ez a kettő tulajdonképpen eredetében egy.

Csak nevük különböző.

Ez az egység a nagy titokzatosság, titkok titka.

Minden titok megnyilvánulásának kapuja.

2.A BÖLCS PÉLDÁJA

A világon mindenki felismeri a szépet,

de ezzel együtt a rútat is.

Mindenki megismeri a jót,

de ezzel egyűtt a rosszat is.

Azért olvassuk a régi íróknál:

a lét és nemlét eszméje egymásból fakadnak.

A nehéz és könnyű egymástól érthetők.

Hosszúság és rövidség egymást magyarázzák.

A magas és mély is egymástól érthetők.

Szó és hang szintén egymástól érthetők.

Elöl és hátul egymásból következnek.

     Ezért a bölcs mindenben kitart

az akaratnélküli cselekvés mellett.

Példaadás, nem szó az ő tanítása.

A teremtmények körülözönlik

és ő nem hagyja őket cserben.

Alkot s magának nincs semmije.

Munkál s a munka jutalmára maga nem tart számot.

Ha műve be van fejezve, magának nem igényel semmit.

És mert soha nem igényel semmit, sosem veszthet semmit.