KOZMIKUS HÜLYÍTÉS AVAGY A TUDATVÁLTÁS MÍTOSZA

 Tisztelettel megkérem az ufóhívőket, és egyéb a világ dolgaihoz merev vallási, spirituális, ezoterikus meggyőződéssel közelítő embertársaimat, hogy ne olvassák el ezt az írásomat, mert az általam boncolt témát nem a hit szemszögéből járom körbe, hanem egész más szempontból megjelenítve, mely esetlegesen heves ellenérzések kiváltására alkalmas. Nem az ufók létével vagy nemlétével foglalkozom – mely a téma szempontjából teljesen irreleváns – hanem többek között a beléjük vettet hit által és körül létesült jelenségek egy részletével. Nem állítom hogy “az Igazságot” tárom írásomban fel, de kísérletet teszek egy nem szokványos nézőpont bemutatására.

 Manapság telített az internet a csillogóbbnál csillogóbb néphülyítéssel. Kontaktok, médiumok hada nyilatkozik ufó élményekről, és ezotériába ágyazott bölcsességektől hemzseg minden, aminek egyetlen célja van, az emberek butítása, megtévesztése. Új vallás(ok) van születőben, mely talán az utolsó nagy, egységesített világvallássá fogja nőni magát, amennyiben a jelenlegi rejtett globális szellemi elit irányító pozícióban fog maradni az elkövetkezendő pár száz évben. Ha nem, akkor ez is bukni fog a kereszténységgel és a többi világvallással egyetemben, melyek ennek a tudatváltásos hamis mítosznak, az ufóhitnek és az ezotéria követhetetlen ágazatainak térnyerése következtében lassan, de biztosan mennek a süllyesztőbe.

 A véleményem: nem létezik tömeges kozmikus tudatváltás, földönkívüli és belüli segítséggel sem. Nagyon egyszerűen elmagyarázom miért. Röviden azért azért, mert szabad akarat van. Az emberi szabad akaratot , pedig sem Isten sem ember nem írhatja felül. Még az ufók sem. Hogy miért nem? Azért, mert a teremtett világban minden látszat ellenére most is rend van, és az ebben uralkodó rend legelőször is a megalkotóját kötelezi annak tiszteletére, azután pedig az abban lévőket. Különböző rendszereket – például szemléleti, gondolati – válthatunk sokszor a renden belül, de a kozmikus rendet erről a létsíkról nem változtathatjuk meg. Bár erőszakot bevált módszer alkalmazni, ilyen módon beleavatkozva mások szabad akaratának érvényesülésébe, de a kívülről különböző erők által irányított kozmikus tudatváltás ténye körülbelül pontosan olyan megváltástan, mint amit a kereszténység tett meg jó 1500 éven keresztül hivatalos államvallásként az emberiség tekintélyes részének. Érdemes megfigyelni egy párhuzamot. Az őskeresztény közösségek ugyanilyen semmibe révedő, extatikus megváltástudattal életek jó ideig Jézus halála után, mivel Jézus rövid időn belül megtörténő második eljövetelét várták. Ma már tudjuk, ebből semmi sem lett, azt leszámítva hogy a kereszténységgel felprogramozott világkorszakon belül a világvége várás mindig remek eszköznek bizonyult néptömegek spirituális parkolópályára tételéhez. Ma ugyanilyen váltás folyik, csak most a kereszténység megy lassan a süllyesztőbe, mialatt ugyanilyen semmibe révedéssel és megváltó tudatváltással programozzák fel az emberiséget a nagymesterei ennek a hatalmi játéknak, akiknek a létéről az emberiség nagy részének tudomása sincsen. Létüket a mostani mainstream spiritualitás is gőzerővel igyekszik eltakarni, mivel a “spirituális” ember számára már nem illik feltenni további kérdéseket azon irányban, hogy jó jó, hogy bár a Gonosz és az Isten is bennünk él, (polaritás) és bár mindkét erőteret mi éltetjük, teremtjük és irányítjuk magunkon belül, de ugyan már ez miért zárná ki azt, hogy ettől függetlenül létezzenek olyan tőlünk független, előttünk magukat magasabb szellemi potenciáljuk okán elrejteni képes tudatos erők, erőterek, melyek célja egész konkrétan az emberiség uralmuk alatt tartása, irányítása a legválogatottabb és legkifinomultabb módszerekkel. Félreértések elkerülése végett ugyanakkor tisztázni szeretném, hogy nem állítom azt, hogy minden ami ma a spirituális, ezoterikus stb. címkével van ellátva az teljesen hamis, rossz szándékú és manipulatív, pusztán azt, hogy erősen megrostálandó.

 Az abszurditását a kívülről segített és irányított  “tudatváltásnak” egyszerű módon is le lehet leplezni. A kettős mérce az, ami elárulja magát ebben. Azok az emberi lények akik a spiritualitás és az ezotéria féligazságaiba belefeledkezve immár természetszerűleg magukénak vallják a szabad akarat gondolatát, igen részrehajlóak ebben az ügyben. Amikor ugyanis a “negatív erők” varázsütésre történő kozmikus kukába küldése a tét az ő szabad akaratuk felülírásával – mondjuk ufó beavatkozással fűszerezve – akkor mindenki tapsikol örömében. A “gonoszt” a szabad akarat megsértésének nevében visszaküldeni a “pokolba” ugye természetes dolog. A jó ufók majd természetesen megváltást hoznak, békét, jólétet, spiritualitást, és megváltó technológiákat, melynek segítségével ugyanúgy nem kell majd semmit tennünk, mint a kereszténység által beígért megváltás esetében. Hol marad akkor tehát a szabad akarat, mert hát azon embertársainknak is van szabad akarata, akik esetlegesen nem a mi javunkra követnek el már jó ideje tendenciózusan eltervezett cselekedeteket? Hol marad akkor a valódi önismeret, mely az egyetlen valós megváltás lehet minden emberi lény számára, aki a fejlődés útjára szeretne lépni?  (A terelés ugyanakkor itt is tetten érhető, mert az annuanakiktól a gyíkembereken át a szürkékig egymással versenyeznek mind a fajok a homo sapiens sapiens manipulálásáért. Tényleg olyan nagy ránk az intergalaktikus kereslet?)

 Hogy jobban megérthessük a témát, szükséges lenne jó 3000 év perspektívájából szemlélni azt a folyamatot, mely a mai időkben egy újabb törésponthoz ért el. Ennek eredményeképpen a közel 2000 éves kereszténység – melynek ideológiája mentén sikeresen elpusztították az ókultúrát és az ókultúra paradigmája, helyére léphetett a mai kor paradigmája – mivel megtette kötelességét, lassan de biztosan a süllyesztőbe van szánva, a világot a színfalak mögül irányító valós szellemi-hatalmi, elit részéről. Ez egy olyan nagyívű téma, melyről idő és hely hiányában itt most mélyebben beszélni nincs módomban, pusztán azért érintettem ezt, hogy rávilágítsak arra, hogy a kereszténység ideje lejárt, és a “felvilágosodás” kora óta gőzerővel folyik mind a keresztény ideológia, mind a keresztény vallás és intézményeinek kikezdése, aláásása, meggyengítése, melynek két fő következménye van. Az egyik, hogy a kereszténység elvesztette azt a szellemi erőterét, mellyel 1500 éven keresztül uralta a világot, a második hogy ezzel párhuzamosan mesterségesen irányított és gerjesztett szellemi vákuum keletkezett, melybe jó előre be lett készítve a spiritualitás új rendszere szellemtudományok, ezotéria, szabad spiritualitás, ufóhit és ezek kombinációinak formájában. Ez pedig a kereszténység nyomasztó istenképéből felszabadulók tömegét hatalmas erővel szippantják magukba, azzal a képzettel, hogy most végre felszabadulhatnak lelkileg-szellemileg. A valóság lehangoló. Előre elkészített lelki-szellemi ketrecek ezek, melyek nem az emberi tudat felszabadítására, hanem annak megakadályozására születtek. Az ok pedig igen egyszerű. A tudományos-materialista világkép és vallás – tudatos irányítással – az utóbbi 300 évben egyre jobban kikezdte a kereszténység szellemi építményeit, így az irányító réteg a probléma-reakció-megoldás elvét alkalmazva pontosan olyan módon bontotta le a kereszténység épületét, ahogyan az a legnagyobb hasznot hozhatta a számára. Miért is kellett kikezdeni és bontani az eddig kiválóan teljesítő keresztény ideológiai erőteret, bázist? Azért, mert a kereszténység még ilyen agyonmanipulált formájában is túl sok kellemetlen igazságot hordozott magában, ami esetleg a nyitott szemmel keresőket a valós, isteni dimenziók felé terelhetik. A jézusi tanítások bár erősen eltorzított formában még mindig komoly erőteret képviselnek azok számra, akik a sorok között olvasni képesek. Az egyre jobban elállatiasított tömegek számára ennél sokkal egyszerűbb hitek kellenek, melyek a “mindnyájan egyenlőek vagyunk” hamis spirituális-kommunizmus szlogenje köré tömöríthetőek, melyek újabb, teljesen gyökértelen,  háttérből gyártott ideológiákkal irányíthatóak.

 Az ezotéria, az ufóhit és az egyéb spirituális irányzatok a háttérből lettek inspirálva majd a tömegmédia által lettek felkapva és terjesztve. A legnagyobb vonzerejüket az képezi, hogy sokan a kereszténység merev, dogmatikus, istent az emberen kívülre helyező hitrendszere után komoly tudati felszabadulásként élik meg azt az egyszerű tényt, hogy mindettől megszabadulhatnak, és most ezúttal látszólag tudatosan választhatnak maguknak új spirituális irányzatokat, vallásokat, hiteket, eszméket. A módszer azért megtévesztő, mert hatalmas mennyiségű szellemi fércmunka árasztja el az ebben botladozó keresőket, melyek javarészt a nagy világvallásokból kiragadott és átalakított gondolatoktól hemzsegnek, etikai és egyéb bölcseletekkel fűszerezve, másrészt a pszichológia az egó működésére vonatkozó felismeréseinek spirituális köntösbe való csomagolásai. Természetesen mivel sok igazságmorzsát tartalmaznak az emberrel kapcsolatban, ezért akik felületesen, a mélyre hatolás igénye nélkül veszik át ezeket a nézeteket nem veszik észre azt a legnagyobb átverést, hogy cseberből vederbe kerültek. A valódi válaszok ugyanis nem médiumi közvetítéssel, nem ezoterikus “beavatásokkal”, még csak nem is az ufók által közvetítve juthatnak az emberhez. Erre a mai napig csakis egyetlen módszer áll a rendelkezésünkre: saját tudatunk mélyreható feltárásának az igénye, mely által eljuthatunk azokhoz a jól megfogalmazott kérdésekhez, melyekre aztán megérkezhet majd a válasz is a megfelelő időben. Ez viszont komoly egyéni erőfeszítést igényel, és ebben a legjobb esetben is csak bátorítás, visszaigazolás szintjén segíthet bennünket bármi akár spirituális akár szellemi értelemben. Kétségtelen, hogy a dogmatikus hit rabságából való felszabadulás annyira katartikus élmény lehet, hogy közben könnyedén megfeledkezik róla az ember, hogy ami-aki felszabadította nem a két szép szeméért tette, hanem nagyon is tudatosan volt ez világszinten előkészítve. A valódi szabadságot ugyanis senki nem adhatja nekünk meg, ahhoz magunk kell eljussunk, saját erőfeszítésünkkel. Az ember megváltás igénye nem múlik el a kereszténységgel. De megváltás sem az ezotéria sem az ufóvallás sem az ezernyi spiritualitás berkeiben sincsen. Egyetlen alternatívánk lehet ezzel szemben: a valóság. A valóság pedig az, aminek megismerése és megértése nélkül az ember örökké rabja fog maradni újabb és újabb szemléletmódoknak, gondolati rendszereknek, dogmáknak és hiteknek, még ha oly tetszetősen is lettek azok becsomagolva, hogy a megváltódás érzetét keltve mindjárt a magunkénak képzelhetjük őket. A valódi megváltás pedig a megválást jelenti a világról, a valóságról és a benne lévő emberi tudatról kialakított téveszméinktől.

 A tudatváltás fogalma eleve abszurd konstrukció. A tudatát az ember ugyanis képtelen lecserélni, mert az nem egy ruhadarab amit ha meguntunk ledobhatunk. A tudatunk feltárása szakadatlan, tudatos cselekedet kell legyen abban az esetben, ha meg akarjuk érteni önmagunkat, az emberi gondolkodás és gondolat működését, és azt a valóságot amit létrehozunk és működtetünk mindennek a segítségével. A tudatunk soha nem cserélődik le, viszont képes egyre nagyobb mértékben megnyílni az őt addig meghaladó valóságok érzékelésére. Ez viszont egy olyan belső folyamat, ami csak a saját egyéni úton történő beavatódás által történhet meg. Így nőhetünk fel a bennünk élő Istenhez, így kerülhetünk egyre közelebb valós lelki-szellemi fejlődésünk újabb és újabb megélései által saját tudati, lelki és szellemi kiteljesedésünkhöz, mely minden emberi lény legbelső, legbensőségesebb és valójában szavak szintjén egy határon túl megjeleníthetetlen történése.

forrás:F.J.T.