Kozmikus egységélmény
Isteni mámor!
A megvilágosodott bölcsek az eksztatikus tapasztalatot követően sem gondolják magukról, hogy mindentudóvá, korlátlan hatalommal rendelkező lényekké váltak:
az egységélmény számukra csupán annyit jelent, hogy
a gyönyör kiapadhatatlan forrására találtak.
Az egységélmény megtapasztalása többnyire csak módszeres és kitartó gyakorlás által válik elérhetővé.
A meditációs technikák jelentik a leghatékonyabb megoldást, amennyiben rendelkezünk az önismeret képességével,
kiválaszthatjuk a számunkra megfelelő stratégiát.

A nyugodt, visszahúzódó személyiségek a magukba mélyedés kevésbé mozgalmas formáit sajátíthatják el.

Sportos karakterek dinamikus gyakorlatokkal próbálkozhatnak, egy izgága, felpörgetett embernek nem kell okvetlenül jógáznia!
Táncoljon, fusson, alkosson éspedig a tevékenység(kreativitás) élvezete miatt!
Ha nem tüzeli becsvágy, ha nem a teljesítményével van elfoglalva, csupán a mozgás által is EKSZTATIKUS állapotban kerülhet.

Az eksztázis feltétele, hogy valóban elengendjük magunkat.
A táncoló dervisek, a leglehetetlenebb testtartásba merevedő, jógik az önfeledtség állapotát érik el.
Nincs többé határ "Isten" és közöttük, amit átélnek, az a lélek békéje a belső csend.

Az ihletett alkotó munka során is eksztatikus állapotba kerülünk, hiszen magunk is teremthetünk valamit.
Valójában bármilyen tevékenység által átélhetjük a teljes önfeledtség állapotát!
Hiszen gonosz emberek is átélhetnek misztikus gyönyöröket, de a bölcs megvilágosodottak tudják, hogy a Mindenség a rosszat is magában foglalja, viszont mégis a jó forrásává válhat.
Amennyiben emberi módon éljük át a létezés teljességét, kialakulhat bennünk az együttérzés képessége.