Dainin Katagiri

Visszatérés a csendhez

Visszatérés a csendhez

A zazen a Buddhadharmába lépés főkapuja. De a Buddhadharma valójában maga az emberi élet. A zazen így nem valamiféle különlegesség, hanem az érző lények számára a legalapvetőbb gyakorlás. Például ha tényleg tudni akarod, hogy ki vagy, hogy mi a valódi értelme az emberi életnek, az emberi szenvedésnek, az örömnek vagy a buddhista tanításnak, akkor szinte ösztönösen visszatérsz a csendhez. Még ha nem áll szándékodban, akkor is visszatérsz egy olyan területre, ahol nincs hang. És bár nem lehet megmagyarázni, de ebben a csendben valamiért mégis ráébredsz arra - még ha homályosan is -, hogy mi a lényege annak, amit tudni akarsz. Bármilyen kérdést is teszel fel, bármire is gondolsz, végül vissza kell térned a csendhez. És ez a csend határtalan, mégsem tudod pontosan, hogy micsoda.

Bármilyen kérdést is akarsz tanulmányozni, nem tudsz megmaradni a saját sekélyes nézőpontodnál: előbb-utóbb eljutsz valamiféle határtalansághoz, amely olyan, mint a földből szüntelen feltörő forrásvíz. Minél többet tanulmányozol valamit komolyan, annál inkább ráébredsz arra, hogy minden határtalan.

Hogy honnan fakad ez a forrás? Hát nem valakinek a saját kis egyéni területéről. A személyes területről fakadó víz korlátolt, és nincs mélysége. Azonban a forrásvíz, amely a föld határtalanságából tör fel, maga az életed, a tanulásod, a személyiséged vagy jellemed eredeti természete. Ez az a pont, ahol le kell ülnöd.

Nagyon sok érdekes tennivaló akad az emberi világban. A "minél több dolgot tevés" eszméje elég elfoglaltságot ad ahhoz, hogy kellő lárma keletkezzen. Ez rendjén is van, ugyanakkor meg kell értened, hogy a lárma hangjai a hangnélküliből származnak. Ha mindig úgy érted meg a hangot, mint ami a hangból származik, összezavarodsz, és elvéted az irányt, amerre menned kellene. Ismerned kell a hangnélkülit, mert az a te természeted. Utána persze majd vissza akarsz térni a hangnélküliből, hogy megnézd a saját egyéni hangod. És milyen nagyszerű! Ekkor valóban rátalálhatsz.

A zazen visszatérés a hangnélkülihez. Térj vissza a hangnélküli hangjához, és lásd, hová jutottál. Ez nem csupán a te korlátolt területed. Azzal a határtalansággal kerülsz kapcsolatba, amelyből a képességeid , a tudásod és a természeted fakad, pontosan úgy, mint a földből feltörő forrásvíz. Ez a zazen, pontosan ez. Ez vagy te.

Sokféle iskola és sokféle tanítás van. Ha tanulmányozod ezeket a tanításokat, találhatsz bennük valami olyan sajátos tökéletességet, amelyet nemzedékről nemzedékre adtak át. De akkor miért hangsúlyozzuk mégis, hogy a zazen a legfontosabb? Nekünk, akik a Buddha tanítását gyakoroljuk a Buddha világában - vagyis tanulmányozzuk az Igazságot, a világegyetemet, amelyben mi, a fák, a madarak és minden érző lény létezik - nem szabad a tanítás felsőbb- vagy alsóbbrendűségéről beszélnünk. Az ilyesfajta vitatkozás nevetséges. Végül azt mondjuk majd, "ez jó, az rossz". Oda lyukadunk ki, hogy a vallás, a filozófia, a pszichológia vagy bármi más [eszme] gyönyörű zászlaja alatt harcolunk. Ez az örökös emberi probléma.

Tudjuk, hogy a Buddha tanítása mély. Néhányan úgy vélik, hogy a buddhizmus kimondottan elméleti jellegű, mivel a modern fizika manapság szinte pontosan ugyanazt a tanítást adja nekünk, mint a Buddha tanította két és fél ezer évvel ezelőtt. Amikor ezt halljuk, azt mondjuk, hogy a buddhizmus csodálatos. De nem ez a fontos. Az a fontos, hogy a gyakorlás őszinte és eredeti-e, vagy hamis. Ez az, amire itt és most figyelned kell. Mennyire vagy komoly? Mennyire komoly a gyakorlásod? Milyen mélyen fogadod el a gyakorlást? Mennyi elszántság van benned? Ha állandóan az érveléssel vagy elfoglalva, amikor összehasonlítod ezt a gyakorlást valami mással, soha nem találod meg a békét és a szellemi biztonságot. Így nem láthatsz bele igazán az emberi életbe.

Az őszinteség az "itt és most" -ban van. Ha valamit teljes odaadással teszel, azt átmenetileg őszinteségnek nevezik. Ha viszont a következő pillanatban hanyag módon csinálod a grassót, akkor az máris hamis. A hamisság és az őszinteség a gyakorlásod folyamatának eleven részei. Erről ne feledkezz meg! A gyakorlás nem azon áll vagy bukik, hogy megvitatjuk-e, ki milyen csodálatos tanító, vagy hogy megvitatjuk mennyire csodálatos a buddhizmus tanítása. A buddhizmus tanítása, a kereszténység tanítása, a modern fizika tanítása vagy bármely más tanítás olyan, mint a holdra mutató ujj. Eszerint tehát nem fontos? De igen, az ujj fontos, csak másodlagos. Ezért amikor az ujjal foglalkozol, tégy meg minden tőled telhetőt. E nélkül az ujj nélkül nagyon nehéz megtudni, hogy hol van az igazság.

Az emberi lények évszázadról évszázadra - tudatosan vagy tudattalanul - mindig rabjai voltak a játékoknak. Születésüktől fogva mindannyian játékokat használunk a vágyaink kielégítésére. Még felnőttként is vannak játékaink: fényképezőgépek, magnók, videolejátszók, filozófia, pszichológia, még a vallás is. Minden dolog, amit a saját vágyaink kielégítésére használunk, játékká válik.

Ha a zazent játékszerként használjuk, akkor az nem igazi zazen, hanem játék zazen. Mikor a zazen játékszerré válik, elvesztünk. Szem elől tévesztettük magunkat az emberi világ kellős közepén, mert a zazent, a filozófiát, a pszichológiát, a fényképezőgépeket, mindent arra használunk, hogy odaadjuk magunkat ezeknek a dolgoknak, és azután megpróbálunk kapni tőlük valamit cserébe. Fontos, hogy ne váljunk játékszerré. Ha a zazennel játékszerként foglalkozol, te válsz játékszerré, nem a zazen. A zazen nem törődik vele. Ha játékszerré válsz, nyugtalanság lesz úrrá rajtad, és egyre inkább azon leszel, hogy kapj végre valamit a játéktól.

Végeláthatatlanul újabb és újabb játékokat ötlünk ki. Nézd csak meg, mi mindent hoztunk létre már eddig is: videojátékokat, repülőgépeket, fegyvereket, autókat. Japánban van egy hatalmas, tizenhárom emeletes épület, amelyet a videojátékoknak szenteltek. Képzelj el tizenhárom emeletnyi videojátékot. Az egész életed ott töltheted. Díjakat nyerhetsz a játékokkal, például csokoládét, dohányárut, whiskey-t, vagy amit csak akarsz. Ez Japán. Csodálatos. A szülők pedig panaszkodnak, hogy ez nem jó nevelés a gyerekek számára. Nekik azonban mindez nem számít. Jó móka. Tudni akarják, hogy miért kellene abbahagyniuk a játékokkal való játszást, ha egyszer a szüleik ugyanezt teszik. Lehet, hogy ők nem videojátékokkal játszanak, hanem más dolgokkal, de ők is nagyon élvezik a játékaikat. Az egész teljesen nevetséges. Közben azonban mi magunk is már eleve nevetséges helyzetbe vagyunk az emberi világban. Persze ez rendjén is van, hiszen éppen ezen keresztül tudjuk megtalálni a buddha világát, így lelhetjük meg azt, ami igazán fontos. Ahhoz, hogy ezt megtehessük, tudnunk kell, milyen nevetségesek vagyunk. Ez a lényeg. A bőrünkön, az izmainkon és a csontjainkon keresztül kell megértenünk, hogy miért nem térünk vissza a csendhez és a létezés határtalanságához. A létezés határtalanságában a forrás számtalan helyen felbuzog. Térj hát vissza a csend világába!

Ha azt mondom, hogy ezért fontos a zazen, akkor rögtön más gyakorlatokhoz fogod hasonlítani. Értékelni és mérlegelni kezdesz. Többnyire a zazen gyakorlása helyett inkább annak tanítására vagy filozófiájára vagyunk kíváncsiak. A zazen, amit egyszerűen csak itt és most gyakorolsz, végtelen és határok nélküli. Végül, ha tovább érvelünk a zazen mellett, oda jutunk, hogy harcba szállunk a zen gyakorlás vagy tanítás gyönyüréséges zászlaja alatt. Elég gyakran láthatunk ilyet az emberi világban. Nekünk azonban azzal kellene törődnünk, hogy a gyakorlásunk őszinte-e, vagy hamis. Ez a törődés pedig abban jelentkezik, hogy mennyire vesszük komolyan a gyakorlást itt és most. Az őszinteség nagyon gyorsan változik; nem tarthatjuk meg sokáig, mivel az őszinteség és hamisság érző lények, amelyek folyamatosan változnak. Nem mondhatod azt, hogy "megcsináltam, tehát jó ember vagyok", mivel lehet, hogy a következő pillanatban elbuksz. Ezért van az, hogy pillanatról pillanatra, itt és most óvatosan kell cselekedned. Őszinteséggel, mely odaadó. Ilyen a gyakorlás.

Hogyan is függhetne a zazen - a csak ülés és a semmit tevés - a megvilágosodás elérésétől? Ezt a kérdést mindig felteszik. Senki sem érti ezt a fajta zazent, mert állandóan azt a zazent keressük, amelyet játékszerként használhatnánk a vágyaink kielégítésére. Ha a zazent játékszerként használjuk, még ha jól is érezzük magunkat a játéktól, bármikor eldobhatjuk, meglehetősen könnyedén. Nézd meg a modern társadalmat. Folyamatosan eldobunk dolgokat, és azután újakat kell létrehoznunk, új játékokat, amelyek pótolhatják azokat, amelyeket eldobtunk. A társadalmunk minden érző lényt játékszerként használ.

Az igazi hit a tökéletes bizalom. Ez a bizalom azt jelenti, hogy elfogadjuk a csendet. A csendben minden lenullázódik. Amikor visszatérsz a csend világába, akkor minden személytelenné válik, személy és hang nélkülivé. Térj hát vissza, válj nullává, és csodálatos békére lelsz! Ez a csend világa. Még ha azt mondod is, "én vagyok", ez az "én" összezsugorodik - míg végül eltűnik. ha azt gondolom, hogy "jó vagyok", az máris hangkeltés. Végül megkérdezem: "Mit csinálok itt?" Semmit. Ha meg akarom tudni, hogy ki vagyok, végül vissza kell térnem a csendhez.

Egy híres zen mester, akit Szavaki rósinak hívtak, mindig azt tanította nekünk, hogy mindössze annyit kell tennünk, hogy csak ülünk, felöltött köntösben, leborotvált fejjel. Ez minden. Én ezt akkor nem értettem. Szavaki zen mester nem volt iskolázott ember, nem rendelkezett semmiféle templommal, és nem volt semmilyen pozíciója vagy magas társadalmi rangja. Összesen annyit tett, hogy számtalan helyre elment szessineket vezetni és előadásokat tartani. Ahová csak eljutott, ott mindig azt hangsúlyozta, hogy "csak üljünk keszában, leborotvált fejjel". Mindenki nagyon szerette őt. Végül meghívást kapott a Komazava Egyetemre, hogy tanítson zazent, mire ő azt mondta: "Na, most piacra kerültem." Szavaki mester mindig az igazi zazent hangsúlyozta, és nem a játék zazent. Végül a zazen mégis játékszerré vált. Még ha ő nem is csinált belőle játékszert, valaki más megtette helyette.

A gyakorlásban fenn kell tartani a rendíthetlen őszinteséget. Mindig ezt a célt kell szem előtt tartanod, és nem arról kell beszélned, hogy a tanítás mennyire mély, vagy mennyire sekély. De még ha te fenn is tartod ezt az őszinte gyakorlást, lehet, hogy valaki más játékot csinál belőle. Ilyen az emberi élet. Ezért nekünk a gyakorlás őszinteségét mindvégig szem előtt kell tartanunk.

Mindössze annyi a teendőnk, hogy egyszerűen csak ülünk, és visszatérünk a csend világába, a létezés határtalanságába. Ez a csak ülés. Még ha nem érted, akkor is - ez a zazen. Amikor visszatérsz a csendhez, ott atlálod a tökéletes bizalmat. Ezt a bizalmat a csend táplálja. Igazi hit a neve. Olyan hit, amely nem valami másra irányul. Nem hihetsz másvalamiben. Az igazi hit azt jelenti, hogy egyszerűen csak ott kell lenned, elmerülve a csendben és a létezés határtalanságában. Ezt a hitet bizalomnak hívják. Amikor pedig tényleg érzel valamit ezen a gyakorláson keresztül, azt átmenetileg hitnek nevezzük.

A zazen - mint a hit eme birodalmába való belépés - nem egy módszer. Ha annak gondolod, játékszerré válik. Ha a zazent játékszerként használod, nincs is miért zazent ülnöd, hiszen annyi más játék van, amelyik jobb nála.

Akikben nincs hit, bármennyire is tanítják őket, nem fogadják el a zazent. Ha nem bízol ebben a csendben és a létezés eme határtalanságában, ha nem merülsz el ebben a birodalomban, akkor hogyan bízhatnál önmagadban? Hogyan bízhatnál másokban? Hogyan törődhetnél az emberi élettel? Nem számít, mennyi ideig próbálod tanulmányozni a szútrákat vagy a zent, soha nem fogod megérteni. Még akkor sem, ha azt mondod, "értem", mert az a megértés valójában nem megértés. E nélkül a bizalom nélkül nem értheted meg. Ha meg akarod érteni a szútrákat vagy a Buddha tanítását - de nem játékszerként, hanem a holdra mutató ujjként -, akkor teljes odaadással ugorj a csendbeés a létezés határtalanságába! Engedd, hogy a tanítás tényleg áthatoljon bőrödön, az izmaidon és a csontjaidon. Akkor útmutatást kaphatsz arról, hogy hol van az igazi hold, hogy milyen az igazi hold. Ne várj túl sokat a szent iratok és a szavak olvasásától! Ne beszélj a felsőbb- vagy alsóbbrendűségükről! Mindössze annyit kell tenned, hogy teljes odaadással tanulmányozod a szent iratokat, és beleugrasz a csendbe, a létezés határtalanságába. Ekkor a szent iratok fénnyé lesznek, és a segítségükkel sok dolgot megláthatsz a sötétben. Bármi legyen is az - nemcsak a zazen vagy a buddhista iratok, hanem a sportok, a zene vagy bármi más -, ha tényleg teljes őszinteséggel adod oda magad, akkor sok mindent tanulhatsz. Mindazonáltal, hogyha ezeket a dolgokat teljes mértékben a csend és a létezés határtalanságának alapján fogadod el, akkor az életed, a létezés szépsége virágba borul. Ez a megértés teljesen meghaladja az emberi gondolkodás birodalmát.