egy oldal Fukakusza no Genszei Dzsónin vers- és prózagyűjteményéből, a Szózansúból

Szeikó, a Dzsinin nevet adom neked, ami együttérzést és türelmet jelent. Elmondom, mit jelent ez. Amikor egy bódhiszattva megmutatja az Utat másoknak, az az együttérzés. Amikor saját magáért gyakorol, az a türelem. Ha nincs meg benned az együttérzés, nem tudod gyakorolni a türelmet, és fordítva, ha nincs meg benned a türelem, nem tudod gyakorolni az együttérzést. Ha megvan benned az együttérzés, türelmessé válsz; ha türelmes vagy, együttérzővé válsz. A négy nagy bódhiszattva-fogadalom megmutatja az utadat. Az első azt mondja: „Az élőlények számtalanok, fogadom, hogy mindet megmentem”, az utolsó pedig: „Buddha útja páratlan, fogadom, hogy megvalósítom.” Következésképpen az első megvalósításához együttérzőnek kell lenned, az utolsó megvalósításához pedig türelmesnek. 
Az együttérzés azt jelenti, hogy ugyanúgy tekintünk a többi lényre, ahogyan mi saját magunkat nézzük, és úgy tekintünk saját magunkra, ahogyan a többi létezőre. A Törvény világa az egyenlőség világa, ahol nincsenek sem előítéletek, sem megkülönböztetés, sem gyűlölet, sem szeretet. Ha valaki keresi az Utat, neked segítened kell, ha nem keresi, akkor közelítsd meg őt a saját területén. Ha érdeklődik a világi dolgok iránt, beszélj neki világi dolgokról, és ezáltal vezesd őt az Út felé. Az esztétával beszélgess az esztétikáról, a varázslóval a mágiáról, az irodalmárral az irodalomról. Azzal kell felkeltened a figyelmét, ami érdekli, és vezetned, hogy ő is rátérjen az Útra. Attól, hogy egész nap világi dolgokról, művészetekről, mágiáról vagy irodalomról beszélsz, még nem leszel esztéta, varázsló vagy irodalmár. Mondjuk úgy, az a fontos, hogy mindennap úgy cselekedj, hogy gyakorold a nem-cselekvést. 
A türelem azt jelenti, hogy nem örülsz, amikor minden a vágyaid szerint alakul, és nem leszel ideges, ha minden rosszul megy. Ha a türelmet gyakorolod, nem befolyásol egy arckifejezés vagy egy hang tónusa, egy gazdagon berendezett lakás vagy egy rang. Összhangban vagy a hellyel és az idővel, még akkor is, ha egy hegy mélyén kell élned és tűrnöd a hideget és az éhséget, szalmába öltözve és füveken élve. Amikor egyedül vagy, ne engedd közeledbe az elaltató kígyót, és szobád sötétjében ne ébrezd fel a bujaság ördögét. Tanulj akár hideg van, akár meleg, gyakorold a zazent éjjel és nappal. A fontos az, hogy ne árts a légynek sem, még ha elszabadul a vihar mind a nyolc irányból, és ne rendülj meg, amikor a három méreg ostromolja a tudatodat, tekintetedet tartsd szilárdan az igazságra rögzítve, tudatodat pedig a Törvény lényegére koncentrálva. Ha gyakorlásod ellenére nem éred el a kívánt eredményeket, de hited mély, akkor biztosan fel fogod ismerni az igazságot. Ha türelmed nem elég erős, az olyan, mintha jeget dobálnál forró vízbe. Nemcsak hogy másokat nem segítesz vele, de saját magadat sem mented meg. Legyőzött és megsemmisült bódhiszattva leszel. Ezzel szemben, ha türelmed elég erős, akkor az együttérzést gyakorolva megszabadulsz minden szolgaságtól, és már semmilyen kötelék nem akadályoz abban, hogy segítsd a világegyetem összes lényét. Küldetésed az, hogy enyhítsd az emberek szenvedését, és ezáltal békét és örömöt hozz nekik. Ha kétséged van, nézd a növényeket: tabasszal megszületnek, nyáron kivirágzanak, ősszel gyümölcsöt adnak, a tél hidegében pedig teljesen visszanyerik erejüket, magukban sohasem kételkedve nagyy dolgokat visznek végbe. Higgy a szavamban, Szeikó, ha ezt a gyakorlatban megvalósítod, eléred a tökéletes tudást és a legfelsőbb megvilágosodását, megbecsülést szerzel, amiért segítettél minden emberen. Szeikó, kérlek, gyakorolj kitartóan!