Ki az okos, s ki a bölcs?

Okos az, aki sokat tud, sokat tanult, s ehhez megvan a veleszületett éles esze. Bölcs az, aki többet tud, mint amennyit megtanult, a tudását transzcendens módon kezeli, higgadtsággal, megértéssel és szelídséggel.

Az okosságban mindig van egy árnyalatnyi agresszió: még többet tudni, még többet megérteni, még többet magamévá tenni. A bölcsesség a tapasztalat nyugalmával használja a tudást.

Az okosság inkább a tudományok, a tudományosság felé hajlik, a bölcsesség mindig számításba veszi az emberi mivoltunkból fakadó következményeket, akkor is, ha azok néha irracionálisak. Ezért az okosság elvan Isten nélkül, a bölcsesség soha. 

Az okosság racionális, a bölcsesség lelki indíttatású.

Az okosság maga köré néz, bár egyre messzebbre próbál látni, mégis, alapvetően e világ dolgait vizsgálja. A bölcsesség fölfelé tekint, a megtapasztalhatón túli összefüggéseket keresi. Az okosság a koordináta-rendszer vízszintes tengelye, a bölcsesség a függőleges. Az előbbi egyre távolabbra jut időben és térben, az utóbbi mélyre ás és magasra tör, mindazt mérlegre téve, amit az okosságból fakadó tudás ad.

Az okosságot az ésszerűség vezérli, a bölcsességet az erkölcsi megfontolás.

Jobb esetben egymást kiegészítik. A bölcsességnek szüksége van a tudás és tapasztalat apróbb-nagyobb elemeire, amikből összerakja a világ teljes és valódi képét. Az okosságnak meg szüksége van a bölcsességre, hogy a ráció merészségét féken tartsa a valóság igazi ismeretéből fakadó alázat.

 belső Én ébredése

Ennélfogva a bölcsesség tudása magasabb szintű, mint az okosságé.

Annyira, hogy a Biblia tanúsága szerint a bölcsesség birtokolja az okosságot, és nem fordítva:

"Én, a bölcsesség, ott lakom az eszességben,
és vagyok jelen az értelmes gondolatokban. 
...
Enyém a tanács, az igazságosság,
enyém az okosság, enyém az erő!"
Példabeszédek, 8,12. és 14. (Káldi-Neovulgáta)

Ugyanez a Szent István Társulati Biblia szövege szerint:
"Nekem, a bölcsességnek birtokomban van az eszesség, én találtam fel az éleslátás tudományát.
Az én tulajdonom a jó tanács és a siker, enyém az okosság és enyém a lelkierő."

És mert a bölcsesség a látható, tapasztalható világ mögötti-fölötti okokat keresi, magától értetődő módon jut el a végső okhoz, Istenhez:

 Kisfaludy Sándortól egy részlet:

"Tudós lehetsz; - de bölcs nem vagy,
Éjt nap könyvben túrkáló:
Tudománynyal megrakott agy
Kedvvel telt szív mellett jó.
Nem ki ezrek éltét, tettét
Tudja, fejti s beszéli,
De, ki ember-természetét
Mélyen érzi és éli, -
Voltakról tud, - jövendőt sejt, -
Valóval él, - kedvet nem ejt,
Ez így, az úgy történvén,
Bölcsnek csak azt mondom én."
(Himfy 82. dal)

És még két sor tőle:

"A bölcs mindent összevesz,
Ami volt, van, s ami lesz."

Itt az ideje, hogy elméd börtöne helyett a belső megérzéseidre támaszkodj!

forrás: internet alapján v.a.