Egy király a legfelsőbb vallás keresésében volt.
Felnőtt a fiatalságából és megöregedett. De a keresése nem teljesedett be. Hogy lehetett volna teljes? Az élet rövid, az ilyen keresgélés bolond dolog. Még ha az élet végtelen is lenne, a legfelsőbb vallást nem lehet keresni, mert a vallás az a vallás, egyedüli. Ezért aztán hogy lehetne magas és alacsony, hogy lehetne jobb és rosszabb? Mert vallásból nincs többféle, így a legfelsőbb vallás keresése se lehet sikeres. Ahol nincs több csak egy, ott nincs mihez méricskélni. S ezért módszer sincs hozzá. Az a király a legmagasabb vallást kereste, de a legmélyebb vallástalanságban élt. Mivel nem találta meg a legfelsőbb vallást, az élet egyszerű elfogadásának kérdése fel sem merült benne. Hogyan tudna bárki is sötétségben és tudatlanságban járni? Senki se teszi ezt a kérdést a vallás ellentétével kapcsolatban, de a vallással kapcsolatban aligha van bárki is, aki nem kérdezi ezt meg. Soha senki se gondolkozik vagy tesz kutatást a vallástalanságról. Ezt élni kell, a vallást pedig keresni. Talán pont ez az úgynevezett keresés maga, ami a vallással ellentétes, és útját állja a vallás megélésének. Senki se beszélt erről a királynak. A tanult emberek, a szentek és a különböző vallások filozófusai jártak hozzá és vitatkoztak egymással. Rámutattak egymás hibáira. Bizonygatták egymásnak, hogy a másik mekkora tudatlanságban van.
A király általában meg volt ezzel elégedve. Így aztán a vallása csak egy illúzió maradt, s a tudatlanság a szemeiben, és még támogatást is talált az ellentétének a megéléséhez. Nehéz volt a király ellen nyerni a vallást érintően. Mert bárki is foglalt állást, maga mellet foglalt állást, nem a vallás mellett. A csoportok, szekták és vallásos gyülekezetek mindig a saját oldalukon állnak. Semmi közük a valláshoz, nem is lehet. Csak aki felad minden oldalt, az tartozhat a valláshoz. Az oldalak feladása nélkül nehéz a valláshoz tartozni. A vallásos szekták az elsődleges ellenségei a vallásnak és az ellentétének a barátai.
De a király nem hagyta abba a kutatását. Egy játékká vált számára, és még a vallásnak ez az ellentéte is elkezdett fájdalmat, gondokat és nyomorúságot hozni számára. Ahogy a halál kezdett közelíteni és az élet aratásának az ideje közel járt, nyugtalanná vált. De ő nem volt hajlandó mást elfogadni, csak a legfelsőbbet, a tökéletesen hibátlan és teljes vallást. Hajlíthatatlan volt, és amíg a tökéletes vallás képe ki nem tisztult számára, elhatározta, hogy egy lépést se tesz feléje az életben. Végül a halál az ajtói elé érkezett.

Egy nap egy fiatal koldus érkezett az ajtójához és alamizsnát kért, és mivel a király rendkívül aggódónak látta, rosszkedvűnek és zavartnak, megkérdezte az okát. A király azt mondta neki: "Mit tehetnél, még ha tudnád is? A nagy, nagy tudósok, szentek és szerzetesek se voltak képesek segíteni nekem." A koldus azt válaszolta: "Lehetséges, hogy a nagyságuk teher volt számukra, és emiatt sose voltak képesek bármit is tenni. A szentek és a szerzetesek, akiket a ruhájuk alapján ismerünk fel, tényleg azok a szentek és szerzetesek, akik számítanak?" A király figyelmesen megnézte a koldust. Volt valami a király szemében, ami a koldus szeméből hiányzott. Az a valami csak a király szemében volt látható. Időközben a koldus újra beszélni kezdett: "Én semmit se tehetek. Valójában én nem is létezek. De aki létezik, az sokat tehet." Amit mondott, az igazán gyönyörű volt. Teljesen más volt, mint az előtte járó ezrek akik meg akarták győzni a királyt. A király azon gondolkozott ki lehet ez az ember a szegényes ruhában, de közben ezt mondta: "Én a legfelsőbb vallást keresem és vallásossá tenni az életet, de ez nem lehetséges, és ezért aztán, nagyon boldogtalan vagyok most így, az életem vége felé.
Melyik vallás a legnagyobb?" A koldus elkezdett nevetni és ezt mondta: "Ó király! Te a ló elé akartad bekötni a szekeret – és most csodálkozol, hogy boldogtalan vagy. Az élet nem akkor válik vallásossá, miután megtaláltad a vallást, ez csak azután derül ki miután az élet vallásossá válik. És miféle őrültség ez, hogy a legfelsőbb vallást akarod megtalálni? Maga a vallás keresése elég volt. Csak a vallás létezik. Legmagasabb vallás? Sose hallottam róla. Ezek a szavak értelmetlenek. Semmi se marad amit hozzá kellene tenni a valláshoz. Csak egyféle kör létezik. Nincs olyan, hogy teljes kör, mert ami nem teljes kör, az egyáltalán nem kör. A kör magában hordozza a teljességét. Maga a vallás már magában hordozza a pártatlanságának és hibátlanságának az igazságát. És azok akik eljöttek hozzád, hogy a legmagasabb vallást bebizonyítsák neked, ők se kevésbé őrültek, mint te vagy, vagy pedig csak hipokriták. Aki tud, az tudja, hogy csak a vallás létezik, és nem holmi vallások.

A királyt mélyen meghatódott és megérintette a koldus lábát. A koldus azt mondta: "Kérlek hagyd a lábaimat. Ne kötözd meg őket. Azért jöttem, hogy a te lábaidat is szabaddá tegyem. Kérlek gyere a folyó túlpartjához a királyságodon túl. Ott rámutathatok az ujjammal a vallásra." Mindketten elmentek a folyóparthoz. A főváros legjobb csónakjait vitték oda, de a koldus mindegyiken rámutatott egy vagy több hibára. Végül a király elkezdett aggódni. Azt mondta a koldusnak: "Ó, te nagy lélek! Nekünk csak egy kis folyón kell átkelnünk. Akár úszva is átjuthatnánk. Felejtsük el ezeket a csónakokat. Menjünk és ússzuk át. Miért pazarolnánk az időnket?"
A koldus, mintha csak erre várt volna, ezt mondta a királynak: "Ó király! Én is ugyan ezt akartam mondani. Miért aggódnánk a vallásos szekták csónakjai miatt? Nem kívánatosabb inkább, hogy mi magunk ússzunk át Istenhez? Hiszen a vallásnak sincs csónakja.
A csónakok csak a kormányosok után lettek elnevezve. Az egyetlen út az önerőből úszás. Az igazságot csak önerőből lehet elérni. Senki se adhatja meg. Mindenkinek magának kell az igazság tengerét átúszni. Nincs más segítség. Akik a támogatást keresik, már a part közelében elmerülnek, s akik veszik a bátorságot, és maguk ússzák át, átjutnak, még egy kis fuldoklás árán is.

Ne a vallást keresd, keresd magadat. A vallás majd eljön magától.
Vagy talán a szentírásokban létezik a vallás?
Nem. A vallás nem a szentírásokban létezik. A szentírások halottak és a vallás egy élő áramlat. Megtalálható ez a szentírásokban?
Nem. A vallás még csak nem is a gyülekezetekben létezik. A szekták közösségekre épülnek miközben a vallásosságnak egy abszolút független, saját identitása van. Ehhez nem szükséges kint keresni, befelé kell elindulnod.
A vallás az összes lélegzetedben benne van. Mindössze annyi hiányzik, hogy észrevegyük és meglássuk.
A vallás az összes vércseppedben benne van. Csak a bátorság és az elhatározás hiányzik a megleléséhez.
A vallás itt van, mint a Nap, de ehhez ki kell nyisd a szemeidet.
A vallás az élet, de ehhez a múlandó test fölé kell emelkedned.
A vallás nem élettelen. Ezért aztán ne aludj. Kelj fel és mozdulj meg. Aki alszik, elveszíti. Aki tovább megy, eléri. Aki ébren van, megtalálja.

Osho