Köszönöm a jó tanácsokat. Néha én is arra gondolok, hogy a sors azért hozott ilyen helyzetbe, hogy oldjam meg, vagy hogy tanuljak belőle. Megoldani képtelen vagyok, ekkora negatív energiaáramlással szemben én elveszem. Tanulni belőle, de mit? Hogy hogyan gyürkőzzem meg vele napról-napra?
Ízelítőt nyújtok belőle:"Megint esik.Megint összedől néhány ember háza.Mindig ezek a katasztrófák. - Süt a nap. Megint kiszáradnak a földek. Kevesebb lesz a termés. Drágulnak az élelmiszerek. - Már megint ez a nyugdíjtörvény. Nekünk már úgysem lesz, nyugdíjunk. Én tudom, mert érzem. - Megint elment egy mentőautó. Ez az időjárás senkinek sem kedvez. - Bár az én munkahelyem egész stabilnak tűnik, de sose lehet tudni, lehet hogy holnap engem rúgnak ki. Hidd el nekem senki sincs biztonságban" -szóval ezeket kell hallgatnom, és hidd el, nem szívesen kezdeményezek beszélgetést, mert mindig ez a vége.

Számomra eljött a váltás ideje. Ha ez a remény nem éltethet,akkor semmi.

Szép napot: Kati

Válasz

Azt kell csupán megértened, hogy minden ember más. Mindenki máshogy gondolkodik, nem arról van szó, hogy ez az ember rossz vagy jó, hanem arról, hogy annak az embernek olyan gondolatai vannak, amiről a legtöbben nem saját maguk döntenek, hanem hagyják magukat befolyásolni. Tudod, hogy ha rossz napod lenne akkor lehet, hogy te is így viselkednél, ezért nem haragszol rá csak megérted.
Amúgy nem kell mindenkivel beszélned, ha úgy érzed, hogy nincs olyan ember akivel jól tudnád érezni magad, akkor nem kell beszélgetni, de egy próbát megér, ha megpróbálod pozitív irányba terelni a beszélgetést, megkérdezheted melyik a kedvenc vicce, min nevetett utoljára stb.

Válasz

A megértés komoly dolog. Ahhoz hogy meg tudjak érteni valamit, bele kell látnom, át kell éreznem a dolgot. De ha személyről van szó, és én alapban mindenre másként reagálok mint ő, akkor rettenetesen nehéz elfogadnom a cselekedeteit. Én örülök ha esik az eső, és boldog vagyok, ha süt a nap. Ha olyan emberek mellett dolgozol, ahol a negatív dolgok nagyító alá kerülnek, pozitív dolog pedig nem is létezik, nem fogod megtalálni velük a hangot, ha nagyon különbözöl tőlük.

Válasz

Attilával egyetértek, az együttérzést helyettesítsd inkább megértéssel, megérted, hogy ő máshogy gondolkodik, ezért meg ezért, ezért nem haragszol rá, nem érzel iránta dühöt, se neheztelést, semmilyen negatív érzést egy személyről, de nem is ragadtál az ő világában

Válasz

Az együttérzés nem biztos, hogy jó választás. Ezesetben az együttérzés egyéválást is jelent és ha negatív energiákról van szó akkor ez bizony lehúzza az embert. Nem vagyok benne biztos, hogy más ember(emberek) problémáit együttérzéssel meg lehet oldani, ez csak látszatmegoldás lehet. Ha érzelmileg közelítünk meg egy problémát, akkor könnyen belegabalyodunk és mi magunk válunk a problémává. Magunkat nem, csak a problémát vagyunk képesek megoldani, ezért külön kell választani az embertől és érzelemmentesen közelíteni felé. A külső megfigyelő járhatóbb útnak tűnik.

Válasz

Ez a pozitív gondolkodásmód nagyon jó dolog. És az is igaz, hogy az eseményeket te magad vonzod magadhoz. Mind a negatívakat, mind a pozitívakat.
De rettenetesen nehéz leküzdeni a "tömeg hatást". Ha olyan helyen dolgozol, ahol mindenki mindenhez csak negatívan áll hozzá, és körül vesz téged ez a fojtogató légkör, nehéz mosolyogni.
Először azzal próbálkoztam, hogy külső szemlélőként csodálkozom rá a dolgokra. Ez egy buszon utazva megvalósítható, nagyon vicces dolgok történnek úgy, hogy azokat senki sem veszi észre.
De egy olyan munkahelyen, ahol mindenki áldozatnak érzi magát, és saját sorsán sanyarog, ezzel csak azt éred el, hogy magányosan szédelegsz egy forrongó üst kellős közepén.
Most az együttérzéssel próbálkozom, de már elkezdtem az állásokat keresgélni. Nem vagyok képes rá, hogy megváltoztassam a körülöttem lévő embereket, és nem is akarom. Mindenki élete egyéni, és maga dönti el merre akar haladni.
Én arról az útról, amelyen ők haladnak a következő elágazásnál lehajtok, és új kalandok felé nézek.

Szép napot: Kati

Válasz