Kik vezetnek? Kiket vezetnek? Hova vezetnek?

Még mielőtt változtathatnánk valamin, fontos látnunk, hogy miről szól, hogyan működik az, amin változtatni szeretnénk. Tartós változásokat nem lehet elérni úgy, hogy ha valami nem tetszik, annak rögtön hátat fordítunk és elszaladunk előle, mert ha nem értettük meg, mi okozta a problémát, akkor az okot, ami bennünk rejlik átvisszük az új, látszólag megváltozott rendszerbe is, ahol ha kap egy kis vizet újra kicsírázik, kinő, majd elburjánzik. Tehát fontos, hogy mindenekelőtt valahogy megértsük, mi az, ami nem tetszik, hogyan jött létre, és mi táplálja.

Megpróbálok a lehető legegyszerűbben fogalmazni, mert nem az a célom, hogy egy lenyűgöző irodalmi művet írjak, hanem az, hogy minél többen megértsék azt, amit korábban nem sikerült megérteniük, ami a problémák okozója.

Szóval kik vezetnek? Hát azok vezetnek, akiknek van vezetői engedélyük. Logikus nemde? Na de kiknek van vezetői engedélyük? Azoknak, akik megtanulták, betanulták a vezetés felülről érkező szabályait. Kedves olvasó, fontos látnod, hogy még véletlenül sem azok vezetnek, akik megfelelnek a te elvárásaidnak, ki megválasztottad őket. Nem! A vezetői engedélyt csak látszólag kapták tőled. A kampány azért volt, hogy téged komoly pszichológiai eszközökkel, hamis, jövőre vonatkozó ígéretekkel meggyőzzenek arról, hogy „őket” kell megválasztanod.

Hangsúlyozom: vezetődnek csak látszólag voltál te a megbízója. Vezetői engedélyét valójában ő attól az egységtől kapta, mely fizette kampányát, mely során belebeszélték a fejedbe, hogy számodra ő az igazi. Vezetői engedélyét ő attól az egységtől kapta, mely azért fizetneki, hogy képviselje az ő érdekeit. Figyelem: nem a te érdekeidet, hanem az ő érdekeit. Ebben a pénzalapú társadalomban szerinted nem lenne egy kissé fura, hogy valaki más fizeti Gipsz Jakabot, hogy a te érdekeidet képviselje? Annyira naivak nem lehetünk, hogy ebben a hamis hitben éljünk.

Azok vezetnek, akik a fentiek szemében a leginkább alkalmasak arra, hogy vezetői engedélyt kapjanak. Vajon mik a feltételei annak, hogy valaki megkapja ezt az engedélyt? A jelöltnek mindenekelőtt a mintapolgár látszatát kell keltenie a választók előtt. Az, hogy mi van a háttérben, amennyiben jól leplezi, teljesen mellékes!

A látszat legfőbb részei: Először is nagyon fontos, hogy legyen családos ember. Nem kevésbé fontos viszont, hogy legyen templomba járó katolikus, ki élete látszólag az egyház által előírt értékekre épül. Lehetőleg legyen párttag, mert ha nem párttag, akkor nehezebben kapja meg és hajtja végre a fentről jövő utasításokat. Igen, a fentről jövő, nem az alulról, a választóktól jövő utasításokat! Na de a legfontosabb az, hogy legyen jó üzleti érzéke, lehetőleg vállalkozói tapasztalatokkal. Ebből rögtön kiderül, hogy a közösség vezetése is egy vállalkozás. A vállalkozás lelke viszont, mint tudjuk, a pénz. Tehát a mai standardok szerint a városvezetésnek is profitorientáltnak kell lennie. Ezek után csodálkozhatunk, hogy az emberi értékek el vannak taposva. A felszínen nagy keresztényt játszunk, de a hétköznapokban, a gyakorlatban minduntalan elfelejtjük, hogyan vélekedett Jézus a pénzről. Igen testvérem, a felszínen mindannyian példás keresztények vagyunk, de életvitelünkkel nem teszünk mást, mint a nevét gyalázzuk, valahányszor róla prédikálunk és az ellenkezőjét cselekedjük.

A fenti felsorolásból nem véletlenül maradt ki a bölcsesség, mint nagyon fontos erény, mellyel egy közösség vezetőjének rendelkeznie kellene. A bölcsesség a mai társadalomban már nem erény. Helyét átvették az anyagi értékek, melyek a mozgatórugói mindennek, ami mozog, ami mozoghat. Ebből a kapzsiság, a telhetetlenség, a versengés, az ellenségeskedés, stb.

Voltak olyan idők e földön, amikor a vezetőket a bölcsességük alapján választották, mint ahogy azt egykor az indiánok is tették. A bölcset tisztelettel megkérték, hogy éles elméjét, tisztán-látó képességét használja arra, hogy vállalja el a közösség dolgainak a koordinálását. Bíztak benne, hogy kérésüket nem utasítja el. A bölcsnek nem dicsőség a közösség vezetése, mert nincs benne hiúság, bizonyítási, másokon való uralkodási, felülkerekedési vágy. Ezekkel az időkkel ellentétben, a mai választások már eleve a versengésről szólnak, melynek a pénz szolgál üzemanyagul. Könyörtelen módszerekkel manipulálják, és győzik meg az embereket arról, hogy megválasszák Gipsz Jakabot vezetőjüknek, akiben legtöbbször a bölcsesség halvány sugara sem lelhető fel. Ellenkezőleg: Gipsz Jakab rendszerint az az ember, aki leginkább megfelel az elkorcsosodott pénzalapú társadalmi értékeknek. Ő az a személy aki a leginkább manipulálható, aki legkevésbé képes az önálló gondolkodásra, aki bár látszólag (az iskolai bizonyítványai alapján) nagyon intelligens, valójában a legostobább. Ő az, akit leginkább elkápráztat és elvakít a vad kapitalista, a velejéig materialista társadalom látszatvilága. Épp ezért ő a leghiúbb, benne a legkegyetlenebb a versenyszellem, ő a leginkább hatalomra vágyó, ő a legtelhetetlenebb, ő a legkapzsibb, ő áll a legmesszebb a bölcsességtől, az emberi lét értésétől. Ezen vonásoknak köszönhetően ő a legideálisabb bábu arra, hogy a felülről jövő utasításokat, olykor diktatórikus módon, végrehajtsa, az őt fizető, az őt megvesztegetők érdekeit a választópolgárok érdekei fölé helyezze. Kedves olvasó, kérlek, ne légy naiv. Ő egy jó üzletember, ő egy jó vállalkozó. Még ha templomba is jár, legtöbbször az csak egy látszat, amit te tőle elvársz, az ő istene valójában a pénz. A pénzt, a trófeákat, a babérkoszorút meg nem te adod neki, hanem valaki más, akinek ő „hálával” tartozik a pozíciójával járó kivételes jogokért, melyeket élvezhet.

Változás? Egy új, egy nem külsőségekben, hanem az emberi elmében megnyilvánuló forradalomra van szükség. Addig, amíg nincs önálló gondolkodás, addig arra terelik a nyájat amerre akarják. Addig, amíg a legbutábbak, a legmegvezethetőbbek, a legmegvesztegethetőbbek, az önálló gondolkodásra legképtelenebbek vezetnek, kiket az üzleti érzékükért választanak meg az emberek, nem pedig a bölcsességükért, addig semmi nem változhat! Ez az alap. Aki ezt tagadja, aki ezt nem érti, akinek ezek a sorok kényelmetlenek, annak teljesen fölösleges a „szebb jövőben” reménykednie. Észre kell venni, hogy mindig csak egy ma van, amelyik rendszerint arról szól, hogy a szebb jövő reményeibe kapaszkodva ábrándozunk, álmodozunk. Nem vesszük észre, hogy ama a tegnap holnapja. Nem vesszük észre, hogy ma is azt tesszük mint tegnap: feladjuk a jelen lehetőségeit, elutasítjuk annak tanulságai és megértéseit, és egy szebb holnapért, egy szebb jövőért könyörgünk a fellegekhez, és egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy vége, az időnk lejárt, a szebb jövő még mindig nem jött el, és nem is jön már el, mert temetnek.

Fontos meglátnunk, hogy egy közösség vezetőinek a talpraesettsége bölcsessége, a közösség kollektív bölcsességének valós tükörképe. Hiába várod el Gipsz Jakab polgármestertől, hogy csodákat tegyen a városban, amikor őt, egy olyan tömegszellem termelte ki, mely fuldoklik a materializmusban, melyet elvakít a versenyszellem, a telhetetlenség, a kapzsiság, melynek egyedei képtelenek az önálló gondolkodásra. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Gipsz Jakab ha egy földre szállt angyal lenne, egy idő után a közösség szintjére degradálódna, mint ahogy a szűzlányból is kúrva lesz egy idő után, ha a hárembe bekerül.

Ne feledd: a mai vezetők kilencvenkilenc százaléka nem lenne vezetői pozícióban, ha az nem kínálná számukra a gyors meggazdagodás, az emberi hiúság kiélésének, a mások feletti hatalom gyakorlásának a lehetőségét.

A bölcs vezető beéri annyival, amennyivel az átlagpolgárnak be kell érnie, hogy átérezze annak sorsát, hogy segíthesse őt. A bölcs vezető szerény, nem vágyik sokra, mert tudja, amit nagy tanítónk is tudott, hogy minél több földi értéket halmoz, annál kevesebb jut neki a valódi értékekből, melyeket magával vihet, ha elérkezik az utolsó órája. A bölcs vezető közössége csak közvetett módon táplálja a látszatvilágot. Tudja azt, hogy ha rend van az elmében, rend van a lakásban, ha rend van a lakásban, rend van az utcán, ha rend van az utcán, rend van a faluban, rend van a városban. Sajnos, a huszonegyedik század hajnalán ennek a gyökeres ellenkezőjét tapasztalhatjuk: a rendet kívülről próbáljuk erőltetni befelé állandóan növekvő, valósággal burjánzó törvénycsomagokkal, újabbnál-újabb szabályokkal, megszorításokkal. Eredmény? Mindenki látja.

Neked milyen vezetőid vannak? Te milyen vagy?

forrás: Szabad Gondolat