Hagyd a zazent, hogy zazent üljön – interjú Yvon Bec Zen mesterrel

Mi a Zen lényege?

Ez egy olyan kérdés, amit 30 éve felteszek magamnak.

És a válasz?

A válasz… a standard válasz az, hogy a Zen a zazen. A zazen gyakorlása. De erre a kérdésre nincs válasz valójában.

Mi a zazen?

A zazen, az zazen. Nem tudsz róla semmit mondani. A zazen te vagy, mikor zazenben ülsz, és ezen kívül nincs semmi. A zazen a te saját tapasztalatod a zazenről. Nem lehet semmi más. Ülni kell, koncentrálni a tartásra, elengedni a gondolatokat, nem keresni semmit. Ültök a Buddha tartásában. Keresztbe tett lábbal. A fejtartás azért van így, hogy megállítsuk a mentális áramlatot. A kéztartást úgy hívják, hogy a Buddha pecsétje. A beszéd pedig: csend. Ami a tudati hozzáállást illeti, ez abból áll, hogy átadjuk magunkat a tartásnak, anélkül, hogy bármit keresnénk tudatosan. Anélkül, hogy bármit korlátoznánk a képzeletünkkel, vagy az emberi vágyainkkal. Az emberi vágyaink: a karmánk. Hogyha ebbe a dologba elkezdünk személyes szándékokat vagy vágyakat beletenni, akkor nem lépünk ki az élet és a halál körforgásából. Azok maradunk, akik vagyunk. És aztán csak hagyni a zazent zazent ülni. Ez a szabadság.

Ha ennyire egyszerű az egész, akkor miért szükséges a mester, miért kell ennyi embernek összeülni itt? Mindenki tudná gyakorolni ott, ahol éppen van.

Sok embernek van kérdése, és megkérdezik a mestert, aki pedig válaszol. S mivel erről csak a gyakorlásban beszélhetünk, mivel ez egy gyakorlat, ehhez kapcsolat kell – hogy fizikailag együtt legyünk. Buddha átadása személytől személyig való átadás. Egy fizikai személy találkozik egy fizikai személlyel. Nem intellektuális elképzelés ez. Felkelnek, zazent ülnek, esznek, dolgoznak – ez nem a konkrét életen kívüli valami. A Zen a Buddhák fizikai jelenlétének az aspektusa.

Ez az állapot miért található meg inkább egy meditációs ülésben, mint bármelyik pillanatban?

Meg lehet találni az élet bármelyik pillanatában, persze. De nehezebb. Már zazenben is nehéz elérni a tudat nyugalmát, milyen nehéz lehet ez a hétköznapi életben! A legtöbb ember számára sokkal nehezebb.

Ön miért pont a Zent választotta?

Nem én választottam a Zent, hanem a Zen választott engem. De ezek olyan kérdések, aminek nincs értelme. Nem tudhatjuk, hogy miért, nem lehet tudni. Lehet spekulálni rajta, de az sem való semmire, csak az egonkat erősíti.

De egyszer ezt a kérdést is fel kell tenni, nem?

Eredetileg taoizmussal akartam foglalkozni, filozófiai okok miatt. Taoista mestert kerestem, de Párizsban nem volt. Viszont egy könyvben olvastam, hogy a Zen és a Dao között vannak kapcsolatok. Aztán láttam, hogy van egy Zen mester Párizsban, és elmentem hozzá. Így léptem be Deshimaru mester dojójába. És persze teljesen más volt, mint amit elképzeltem. Nem tudtam, hogy le kell ülni keresztbe tett lábbal. Azt hittem, hogy megy majd a bla-bla-bla és filozófiával fogunk foglalkozni. Nem tudtam, hogy azt mondják majd: Először is ülj le és fogd be a szád! Aztán majd meglátjuk…

…ha már ülsz a zapun (párna), akkor már nincs mit keresni. Az már egy személyes tapasztalat a felébredésről. Tapasztalod, hogy hogyan éled az életedet felébredett állapotban. Ez nem valami standard dolog. Mondhatjuk, hogy standard, hogy mindenkinek ugyanaz, de közben meg mindenkinek más is. Hogyha azt mondanánk, hogy mindenkinek ugyanaz, akkor a valóság fele leesne a földre. Hogyha azt mondanánk, hogy mindenkinek más, akkor a dolognak a fele szintén kívül maradna. Ezért mondjuk úgy, hogy az ellentétek egybeesése. De ezt elmondhatjuk minden autentikus útról. A zazent én úgy hívom, hogy az igazság vektora. Beszállsz egy autóba, és az az autó a jó helyre visz el téged. Nem visz rossz irányba. Felszállsz a járműre – már csak azért is, mert épp így hívják: jármű (nevet).
Az igazság, a felébredés felé akarsz menni. A Jó irányba. Akkor leülsz Buddha tartásába és nincs kétség. Nem tévedsz. Ez a jó irány. Kérdés elintézve. Azt csinálsz, amit akarsz. De csak addig, amíg folytatod ezt a gyakorlást, úgy, ahogy kell. Az Igazság Járműve. És ez minden egyes embernek az igazsága. Nem tévedhetsz. Biztos vagy benne, hogy jó irányba mész. Nem kell félni többet. Én így élem ezt meg. Megértettem, hogy igen, ez a jó irány. Azért utána az életben lehet, hogy érnek kellemetlenségek, meg gondok, de ha folytatod, akkor biztos, hogy jó irányba mész. Ezért hívják ezt úgy is, hogy a hajó, ami lehetővé teszi, hogy átkelj a halál és az élet óceánján. Tehát ahelyett, hogy úsznál és fulladoznál, van egy hajód, ami elvisz. Nem csak hogy a túlsó partra, hiszen navigálhatsz, amerre akarsz – viszont biztos nem fogsz megfulladni. Sőt még késleltetheted a megérkezést, amennyire akarod. Van, aki egyből a nirvánába akar menni, de van olyan, aki előtte még szórakozni akar egy kicsit. Miért ne nyaralnék kicsit a tengerparton? Van, aki szeret úszni, ha utána felszállhat megint a hajóra. A hajó ott van.

Ha az ember már fenn van a hajón, és nem siet a nirvánába, mit lehet tenni?

Türelmesnek kell lennie.

Mit mond a Zen a vágyakról?

A vágyak azok, amik. Nem arról van szó, hogy elvágjuk, mint a Kis Járműben, hanem arról, hogy ne ragaszkodjunk hozzájuk. Elengedni. Használni, mikor szükséges. A Bódhiszattva azért él, hogy megmentse a lényeket. Ráadásul gyakorol. A gyakorlás bölcsességet hoz. A vágyakat is arra használjuk, amikor szükséges, hogy megmentsük a lényeket. Nem kell őket elvágni, és nem kell ragaszkodnunk hozzájuk. Ez már önmagában nem könnyű. A lényeg, hogy gyakoroljunk, hogy elkezdjünk megnyílni a Dharma valóságára, s hogy átalakítsuk a tudatunkat. Ennek megszámlálhatatlan aspektusa van, melyek mind benne foglaltatnak egy egyszerű gyakorlásban. Egyszerűen arról van szó, hogy megértsük a saját gyakorlásunkat, megértsük, mi a zazen. És ezzel visszatérünk az első kérdéshez.

Kérem, mondjon néhány szót Deshimaru mester missziójáról!

Láttam az újság hátulján Deshimaru mester idézetét. Ő nagyon sajátos módon tanította a zent. Nyugatra alkalmazott Zent tanított, hogy ne legyen túl sok forma, rituálé, hogy a lényeg maradjon meg. Nincsenek kolostorok, hivatásos szerzetesek. Tényleg a lényegre törő, amit mindenki gyakorolhat. Ezt fontos tudni Deshimaru mesterről, nem volt akárki. Nem egy szokványos japán Zen-pap volt. Olyan emberi dimenziója volt, ami rendkívüli, és ráadásul egyedül csinálta az egészet. Teljesen más látásmódja volt. Bódhiszattva-látásmódja, ahogy mondani szokás. Nagyon magas szintű Bódhiszattva-látásmódja. Amikor a Bódhiszattvák tíz földjéről beszélünk, egész biztos, hogy ő a nyolcadik, kilencedik földön volt.

Miben nyilvánult meg a tevékenysége?

Ő hozta el a Zen gyakorlását Európába. Ezért hívjuk úgy, hogy az első nyugati pátriárka. Bódhidarma elvitte a Zent Indiából Kínába, Dógen elvitte Kínából Japánba, és Deshimaru mester elhozta a Zent Japánból Európába. Ő ilyen szinten volt. Az Egyesült Államokban volt már előtte is Zen, de ami minket illet, Deshimaru mesterről beszélhetünk. Utána jött Zeisler mester, aki az ő első tanítványa volt, magyar ember. A musotoku-gyakorlás az ő révén jött el Magyarországra, Romániába, Horvátországba, de mindenekelőtt ide, Magyarországra.

Ez a magyarországi tehát annak az irányzatnak a folytatása, ami Európába átjött?

Igen, ez itt Deshimaru mester vonala. Most Magyarországra is az egész világból érkeznek a hagyományok Kínából, Koreából, mindenhonnan. Nyitott a piac. Ami Japánban kétszáz év alatt zajlott le, az itt húsz év alatt. A karmikus felgyorsulás, az Internet, a globalizáció miatt a dolgok sokkal gyorsabban zajlanak. Például Dógen, mikor megérkezett Kínából Japánba, megalapította a Zent, úgy, ahogy mi gyakoroljuk. Ketten, hárman voltak egy generáció alatt. Aztán a kínaiak megneszelték, hogy Japánban van már valami, és ők is gyorsan mind odamentek. Most itt is ugyanez van. Ez van. Ami nem fogja megkönnyíteni a dolgokat, mert az emberek nem fogják tudni, hogy hogyan válasszanak. Látni kell, hogy az embereknek kell egy alapgyakorlás. Megérteni a buddhizmust, a taoizmust, az nem egyéni dolog. Nem egy ember érti meg a dolgot, ha gyakorlati szinten zajlik és nem intellektuális szinten. Ahhoz kell egy alap. És az alap a meditáció kell, legyen. Kezdetben nem kell túl bonyolult dolgokba belemenni, hogy az emberek elkezdjenek gyakorolni. Nekem az volt az eszmém, mikor tíz éve megérkeztem, hogy tíz év múlva mindenki tudja, ismeri majd a zazen tartást. Hogy kell ülni, behúzni az állat, elengedni a dolgokat – hogy mindenki tudja, hogy ez létezik. Fontos, hogy ez természetessé váljon. Ne legyenek már ilyen kérdések, mint ez, amit hallottam, hogy „jó a keresztbe tett láb, az a keletieknek való, de az európaiaknak nem jó.” Tíz éve gyakran lehetett ilyeneket hallani az előadásokon. Most már nem. Ilyenekről már nem beszélünk. Legalább, ha zazent gyakorolsz, nem mondják rá az emberek, hogy ez szekta. Ez már óriási fejlődés. Azt mondják, hogy ez végül is normális dolog, leülni és lélegezni. Ez igazi fejlődés mindenki számára. Nem arról van szó, hogy egy, két, három ember elmegy Japánba, nagy szerzetessé válnak, aztán visszajönnek ide. És akkor mi van? (kuncog) Annyi teendőjük van csak, hogy visszamenjenek Japánba. Ez a fejlődés nemzedékeken át fog tartani. Itt van a buddhizmus, konfucianizmus, taoizmus. Honnan tudhatnánk, hogy mi az? Hatezer éve foglalkoznak ezzel. Hatezer éve… Két, három év után nem lehet képünk arról, hogy mi az. Ez egy kollektív munka. Kollektív tudat – erről van szó. Különben nagyon korlátolt volna. Az alappal kell kezdeni. Valami nagyon egyszerűvel. Olyasmivel, amivel mindenki egyetért. Nem kell valami sajátos dologban hinni. Egyszerűen le kell ülni és lélegezni. Még annyit sem kérünk, hogy higgyetek Buddhában. Üljetek le, húzzátok be az állatokat, lélegezzetek, engedjétek el a gondolatokat. Nincs szükség bonyolult vizualizációkra, nem kell japánul beszélni, feladni a vallásunkat. Elég leülni. Aztán meglátjátok, hogy mi a teendőtök. Csak vissza kell vezetni az embereket a belső tekintethez, ami univerzális, egyébként. Aztán az emberek lehet, hogy visszatérnek a saját hagyományos vallásukhoz, a kereszténységhez. A fiam keresztanyja, aki Zen mester, visszatért a katolikus egyházhoz. És nem ő az egyedüli. De ami fontos, az a gyakorlás. Lehetőséget kell nekik adni, hogy gyakoroljanak. Nem kell ebből valami egzotikus és megközelíthetetlenül nehéz, elérhetetlen dolgot csinálni.

A fő hangsúlyt szerintem a gyakorlás lehetőségére kell fektetni. A zenről ma már mindenki tud. Rengeteg a könyv és ott az internet is. De ha egy könyvet elolvastatok erről, akkor az összest elolvastátok. Mind ugyanazt mondja. Ha valami újat szeretnél találni, sokat kell keresni. A gyakorlás a fontos. A praktikus oldal. Elhozni az embereket, hogy gyakoroljanak. Értékesebb, mint a több száz előadás, amit tartottam. Fontos, hogy az emberek azonosulhassanak az értékes dolgokkal, és ne maradjanak meg az általánosságoknál.

Adna néhány tanácsot a további munkánkhoz?

Jó, hogy van az alapítványotok. Csak tudnotok kell, mit akartok csinálni. Nem kell egyszerre túl sok irányba elmenni. Nem szabad szétszórni az erőket, ez a lényeg. Deshimaru mester például azt mondta, hogy egy dolgot kell csinálni a halálig. Amint van egy autentikus út, annak el kell menni a végéig. A halálig. Nem kell kitérő utakat tenni, szórakozásképpen. Mindazt, ami nem az út, amit választottál, ki kell dobni. Ez minden útra érvényes. Ha találtál egy tibeti gurut, akkor nem kell dojóba járni, hanem halálig kell követni a tibeti gurut. Ha van egy taoista mestered, akkor kövesd őt, és ne menj el egy buddhistához. Ha zazent gyakorolsz, nem kell elmenni a dalai lámához. Folytasd a Zent, és kész. Az emberek mindig azt hiszik, hogy van valami más, amit máshol találnak meg. Ezt nagyon-nagyon nehéz megértetni az emberekkel: egy dolgot a halálig folytatni.
Nagyon kevesen tudják ezt megcsinálni. Főleg, ha van egy egyetem, és aki oda jár, annak ki kell tanulni ezt is, azt is. Tavaly két Zen mester volt itt, akik átadták nekem a Dharma átadását. Ez különösen fontos dolog, mert ezáltal az ember Zen mesterré válik. Nem sokkal utána valaki azt mondta, hogy jön a dalai láma, és Kalacsakra beavatást ad, menj el te is. Mondom: miért mennék el? Épp most kaptam meg a Dharma-átadást. Mondtam neki, hogy a dalai láma kísértést jelent számomra. Az ördög Buddha-formát ölt. Ezt hívják ürességnek többek között, hogy nincs olyan, hogy az ördög, vagy a Buddha. Az ördög felveheti Buddha formáját és a Buddha az ördögét. Egyik embernek a dalai láma a Buddha lesz, a másiknak pedig a démon..........

forrás:Arany Hegy magazin