– Mondd apa, valóban létezik Isten?

– Igen kicsim – valóban.

– Akkor miért nem látható, miért nem hallható, miért nem tudom érzékelni őt?

– Azért drágám, mert nem jó helyre helyezed a fókuszodat. Te a világra fókuszálsz, arra amit Isten teremtett ahelyett, hogy magát a teremtőt vennéd észre, aki a valóságot létrehozza a semmiből.

– Miért, Isten tényleg mindent a semmiből teremtett meg?

– Úgy bizony, a semmiből. Képzeld még önmagát – pontosabban önmaga képzetét – is így teremtette meg.

– Ezt én nem értem apa.

– Pedig nagyon egyszerű. Figyelj csak!

– Itt van egy darab üres fekete rajzlap. Tekints rá most úgy mint a világra, pontosabban annak hiányára, amikor még csak a végtelen sötétség volt és hiányzott a fény. Most adok neked egy varázsceruzát, egy fehér fényceruzát és arra kérlek rajzolj rá valamit. Bármit, amit szeretnél, bármit amire vágysz, hogy a rajzlapodon megjelenjen. Rendben?

….

– No ez igazán gyönyörű lett! Egy csodálatos tájat rajzoltál, növényeket, állatokat és persze rárajzoltad önmagadat és néhány barátodat, akikkel most éppen katonásdit játszotok. A kép hangulatát ez ugyan némiképpen beárnyékolja, de semmi baj, ettől ez még a te alkotásod. Egy ideig gyönyörködj benne és közben én elmagyarázok pár dolgot neked!

A fekete rajzlapon te a semmiből megrajzoltál egy képet, azaz a sötét, láthatatlan tartományból előhívtad és láthatóvá tetted azt a valamit, amire vágytál, amit látni akartál. Így van?

– Igen. De hogy érted azt, hogy előhívtam?

– Úgy, hogy amikor a ceruzával húztad a vonalakat, akkor lényegében a  rajzlapon a vonalak mentén létrehoztad a fekete szín, azaz a sötétség hiányát, amit azonnal meg is töltöttél fehér színnel, azaz fénnyel. Tehát egy hiányból kiindulva hoztál létre valamit, egy többletet. De nem csak a papíron keletkezett a hiány, mert a ceruza is közben valamennyit fogyott, tehát végeredményben a papír hiánya és a ceruza grafitjának a hiánya eredményezte a többletet a képen. S figyeld meg, hogy maga a papír fekete színének a hiánya csak látszólagos, hiszen ha jobban belegondolsz, akkor a hiány, vagyis a semmi egyben a minden is, mert a fekete rajzlap mindennek a lehetőségét tartalmazza és csupán a képzeletedre van bízva az, hogy mit rajzolsz magadnak. De bármit is rajzolsz, az lesz számodra a valóság.

– Mitől válik valami számomra valósággá?

– Attól, hogy olyannyira nézed az általad rajzolt képet és azon önmagadat, hogy azonosulsz a papíron lévő rajzfigurával és annak összes problémájával. Most például háborúzol és megtapasztalod annak minden velejáróját.

– Akkor nem kellene inkább kiradírozni onnan ezt a részt?

– Eszedbe se jusson, hiszen ez is a te alkotásod! Ha már nem akarod többet látni, akkor egyszerűen csak ne fordítsd rá a figyelmedet többé és rajzolj olyan dolgokat, amiket látni akarsz a világodban. Meglásd, a háborús rajz egykettőre kikerül a látókörödből, de visszanézve mindig emlékeztetni fog a benned lévő pusztító erőre.

– Jó, ezt már értem, de még mindig nem látom hogy hol van Isten?

– No látod, hiszen éppen erről beszélek. Annyira önfeledten gyönyörködsz az alkotásodban, hogy nem veszed észre az alkotót.