Mi történik, ha átlépjük a 200-as szintet, a Bátorság és Igazság szintjét, ahol az izom-válasz többé nem gyenge? Ekkor az ember képes nyíltan szembenézni kérdésekkel, mert van hozzá ereje. A Bátorság szintje a lehetőségek és a nyitott elme szintje, és a megnyíló réteg mindazoknak, akik komolyan gondolják a spirituális munkát.

A következő energiamező a Pártatlanság (250). Nem sokkal alatta, 200-as szinten az elménk nyitott, ám ezen a szinten már nem ragaszkodunk, mivel az energiamező felfelé mutat pozitív irányban. Felszabadulunk, és szabadon kutakodunk, vizsgálódunk és fedezünk fel dolgokat magunknak. Ezen az energiaszinten a világ úgy tűnik, rendben van, és e rendben lévő világ Istene a szabadság Istene, olyan, aki szereti az ember azon belső lehetőségét, mellyel maga képes felkutatni az igazságot önmaga számára.

A következő szint a Hajlandóság, ahol az ember elengedi ellenállását és ragaszkodását, elkezd „igen”-t mondani, egyetérteni és összhangba kerülni az igazság belső megtapasztalásának keresésével és igazságával. Az ember bevezeti saját pozitív szándékát; így a világ, melyben mindez történik barátságosnak tetszik, a jövő pedig reménytelinek és ígéretesnek tűnik. E világ Istene egy ígéretes, reményteli és nagyon pozitív nézetet tükröz. Ez a szabadság Istene.

A skála alján egy negatív Istennel találkoztunk, aki démonibb, fenyegető és büntető. A Hajlandóság szintjén olyan Istent látunk, aki baráttá válik, akiben bízni lehet. Ez a kezdete egy szeretetteljes Istennek, és a megnyílás arra, hogy hajlandóak legyünk Istent esetleg pozitív színben látni.

Innen felfelé haladunk az Elfogadás (350) felé, ahol az ember egyfajta magabiztosságot kezd érezni, és a tudatosság átalakulását. Belátja, hogy az Igazság felismeréséhez szükséges erő az énben lakozik.

A tudatosság alacsonyabb szintjein úgy tartjuk, hogy az Igazság kívül esik az énen. Ha az Igazság kívül esik az énen, valaki másnak kell azt felfedni, hiszen az energia olyan alacsony ezeken a szinteken. Minden energiamező negatív irányba mutat, ami megakadályozza az embert abban, hogy az igazságot egyedül fedezze fel.

Az Elfogadás szintjén ismét magunkénak mondhatjuk az erőt, miáltal az út pozitív élménnyé kezd válni, a kutatás pedig harmonikussá. Ennek az energiamezőnek az Istene kegyes és elfogadó. Az erő felvállalását Isten örömmel fogadja. Erre az Istenre úgy tekintünk, mint aki pozitívan viszonyul az ember spirituális kutatásához.

Innen nagyon pozitív irányokba mozdul az ember a szeretetteljesség mezője felé (500-as szint), ami éltető, támogató és megbocsátó. Amint az emberben felmerül a vágy, hogy szeretetteli emberré legyen, megkezdődnek a belső gyógyulások, és az ember szeretettelinek tapasztalja az életet, annak érzelmi hullámvölgyeinek ellenére. Magának az életnek a folyamata, és a történések eredendő természete szeretetteljes, és a Feltétel nélküli Szeretet és a szeretetteliség Istenéből fakad. E felfedezés az Öröm belső állapotaihoz vezet. Az örömteli állapotok periodikus megtapasztalásával az ember kezd együtt érzővé válni. Egy egyre erősödő elmozdulás kezdete ez, mely a folyamatokban és a tudatosságban érhető tetten, illetve abban, ahogy Istent tökéletességnek és hihetetlen szépségnek kezdjük látni. Elmozdulás történik a felé a belső lehetőség felé, hogy Istenre a Teljesség és Egység perspektívájából tekintsünk.

600 felé tolódva azon szintekhez jutunk, melyeket a világ úgy ismer Megvilágosodás. Fokozatosan elvész a világ által egónak nevezett kisebbik énnel való azonosulás, melyre gyakran csak úgy utalnak „én”, hiszen ez az, ami a különféle energiamezőkkel és a belőlük következő viselkedésmintákkal azonosul. Amint ezt az azonosulást és a különféle nézőpontokat feladjuk, egyfajta kiterjedés következik be, ahogy az ember tapasztalatainak kontextusa kibővül, és felfelé mozdul a skála teteje, és az igaz Énnel való azonosulás felé.

A 600-nál felbukkanó állapotokat „Áldottság”-ként írhatjuk le. Ezek a végtelen örömteliség és egyfajta végtelen Jelenlét megtapasztalásának az állapotai, és a kisebbik énnel való azonosulás elengedésének a következménye. A Megvilágosodás felé haladva az ember a világos rálátás állapotait tapasztalja, Istent és a világot pedig Teljességnek látja. Istent egyúttal a Létezés Forrásaként tapasztalja meg. A 600 feletti megvilágosodott állapotokon belül találhatók az avatárok, a nagy szentek, az emberiség nagy tanítói, a bölcsek és a megvilágosodottak.

Dr. David R. Hawkins - Gyógyulás és Felépülés V. fejezet. (V. rész)