Drága Tiborom!

A versedben benne van az egész létezés értelme!
A halhatatlan örök fogalma!
Köszöntelek! Ölellek!
Évi!

Válasz

múltból(bocs)

Válasz

versem :

A Természet Szeret minket ,
meglelsz benne Igaz mindent ,
A Szél , a Víz és a Nap ,
Út és való Fényadat .

Természetet átölelve ,
megvan benne minden Kincsem .
Múlból sokat tanulni kell ,
hogy Jövönket nem rontjuk el .

Természet ezt megmutatta ,
"télen" soha meg nem halna ,
hisz "tavasszal" minden Újul ,
így a Jövöm sose búsul !!!

Előzmény

Válasz

Kedveseim!

Ahonnan jövünk ott olyan sűrű a szeretet mint a Föld bolygón a levegő!
Ezért vágyunk az Egység Újbóli , és Újbóli megtapasztalására itt Földön!
Nem Önmagunkkal vagyunk Egységben , hanem azzal a Társunkkal, akit nagyon szeretünk!És a többiekkel..... lol a gyermekeinkkel, a Barátainkkal.
A "szíve "az Embernek egy olyan része amibe minél több Embert tud befogadni, annál teljesebbé válik a Földbolygón az élete!
Isten célja az hogy ne vágyakozz oda vissza ahonnan jöttél, hanem fölismerd, hogy a Föld Bolygón is otthon vagy . Mert Isten jelenvalóságát megtapasztalod,magadban, a Társadban az életed alakulásának Folyamában!Azt egyetlen percig sem vitatom hogy az érzéseink mélysége egyforma! Kívánok mindenkinek Boldog Egybeolvadást! lol

Válasz

Teljesen egyetértek Évával.Amiről Attila ír az mind igaz ,csakhogy pontosan arról van szó amit Te is írtál "Ahonnan jövünk és ahová visszamegyünk ott ilyenre nincs szükség, ott önmagában is tökéletes a boldogság.
A földre nem azért születünk, hogy megtapasztaljunk más szemléletet is?"de igen pontosan erről van szó.Most itt a földön élünk tehát azt kell megtapasztalnunk amit a földi élet nyújt.Ezért miért ne lehetne ,hogy itt a földön ahhoz,hogy boldog légy szükség lehet magadon kívül valami másra is amiben" itt" megtalálod a boldogságot. Legyen az egy másik ember ,a munkád vagy bármi más ami "földi"Ami pedig a vágyakat illeti ,miért ne engedhetnénk meg magunknak ,hisz az is egy megtapasztalás.Ha vissza megyünk ott nem tudjuk megtapasztalni,hisz mint írtad nincs rá szükség.Már pedig azért születt├nk ide,hogy tapasztalatokat gyüjtsünk és tanuljunk!

Előzmény

Válasz

Kedves Attilla!

Az hogy szerethess valakit az nem elvárás hanem vágy dolga!
Igen én egy gyenge EMBER vagyok.Én fölvállalom a vágyamat!
Az akit szeretek biza ott lakozik onnantól kezdve velem!
Az én szívemben!Feltételek nélkül! lol
Az egy más kérdés, hogy ha nem kellesz valakinek, akkor természetes lesz a szakadás, mert nem mártírnak születtünk, hanem Embernek, de az elszakadás is valamitől létrejön.És az a BOLDOGTALANSÁG érzésétől jön létre.
A Boldogság biza nagyon is köthető egy megtalált igaz társ személyéhez!
A Boldogtalanság pedig a hétköznapok tehetetlen kínjától alakul ki!
Amikor már földolgozod, hogy nem vagy képes változtatni azon ami körülvesz, és lépsz a Boldogító szabadság felé, nos akkor annak megélésével már juthat némi boldogság!
Amíg az EMBER nem kezd el vágyni, addig aláírom hogy nagyon boldogan élhet egyedül is! Próbáltam! A szabadság madara is kedves madár, de a társad sokkal kedvesebb SÓLYOM madár! Avagy maga FŐNIX!
A filozófia élet nélkül csak szó, szó szó......Hiábavalóság!

Válasz

Nem értem, hogy minek is kell a boldogsághoz egy másik ember?
Kitől is függ a boldogságunk? Tőlünk vagy valaki mástól? Mástól nem függhet, ha a miénk. Amennyiben külső tényezőtől tesszük függővé, máris hamissá válik(tökéletlenné). A mi boldogságunk csakis bennünk a belsőnkben teljesedhet ki. Kívül hogy lehetne a miénk? Bévül önmagunkban kell keresni!
A mástól való "függőség" a valódi lényünktől való elfordulást jelenti. Ha nem vagyok képes szembenézni valódi lényemmel, akkor kívül keresem a magyarázatot erre a tehetetlenségemre és jön a jó szöveg, hogy szükségem van valakire...de. Persze jó dolog, ha van valaki, így a megtapasztalás gazdagabb lehet.
Ahonnan jövünk és ahová visszamegyünk ott ilyenre nincs szükség, ott önmagában is tökéletes a boldogság.
A földre nem azért születünk, hogy megtapasztaljunk más szemléletet is? Ha ez így van, akkor tegyük ezt meg és ne ragaszkodjunk görcsösen korlátainkhoz. És ekkor boldogok leszünk, akár egyedül, akár párban is. Az elváráson meg mosolyogjunk egy jó nagyot.

Válasz

Szia Katika!

Köszönöm gondoskodó szavaidat! Nagyon szeretni való EMBER vagy.
A különbség köztünk csak a világnézetünkből fakad.
Én nagyon boldog ember vagyok. Az aki nem vágyik rá hogy Őt is akarja valaki teljes szívéből szeretni az bolond.Természetesen én is vágyom rá, de nem minden áron, így nem vonzok be senkit csak azért hogy megölelgessen.
Nekem ennél a BOLDOG élet fogalma sokkal összetettebb.
Mint írtam, a szellemi egység az ami boldogsághoz vezet, az pedig nem azon múlik hogy megvágytuk.-e már magunknak akit szeretnénk, hanem Isten útjain.....
Köszönöm a gondolataidat! Természetesen jelentkezem amikor a BOLDOGSÁG nem csak elsuhan a szemem előtt, hanem nálam is marad!

Válasz

Kedves Éva!

Az írásodból kitűnik, mennyire elkeseredetten keresed az igazit.
Ha valaki nagyon vágyik valamire, az áhított cél egyre jobban távolodik tőle. Én például így vagyok a fogyókúrával, és ismerek olyan párt is, akiknek csak akkor jött össze egy kisgyermek, amikor már lemondtak róla.

Ez azért van így, mert a szellemi fejlődésünk egyik nagy mérföldköve az elfogadás elsajátítása. Meg kell elégednünk azzal, amink van, és el kell fogadnunk a helyzetet, vagy önmagunkat. Ha sikeresen vesszük az akadályt, és le tudunk mondani bizonyos dolgokról, a sorskerék fordul egyet, és az ölünkbe pottyan az amire régen vágytunk. Ha végiggondolod az eddigi életedet, biztosan fogsz találni erre az alapigazságra példákat.

Az a baj, hogy a mai nők elvárása nagyon magas, a férfiak pedig még a múlt korában élnek, és nem akarnak változni.
Régen csak a férfiaknak volt választási lehetőségük, csak ők érezhettek, és gondolkodhattak. Ebben a patrialháris társadalomban egy nőnek ahhoz kellett férjhez mennie, akit választottak neki, és tisztelnie, szolgálnia kellett férje urát. Nem lehettek ötletei, mert csak a férfi szava számított, és nagyon rafináltnak kellett lennie ahhoz, hogy férjével elhitesse, hogy egy bizonyos dolgot, amit véghez akart vinni, a férje talált ki, és nem ő.
Ma már az egyenjogúság korában a férfiak többsége még mindig uralkodna a női nemen, a nők pedig legszívesebben nővé változtatnák a férfiakat. De abban a pillanatban, amikor a férfi nővé változik, elmúlik a varázs, és a vonzerő.
Ez a változások kora, körülöttem szinte már minden ismerősöm elvált. A nők azért, mert nem bírják elviselni, hogy a férfiak függetlenedni szeretnének egy kicsit, a férfiak meg azért, mert a nők megfojtják őket a folyamatos elvárásaikkal, és szabadságuk csorbításával.
Senkinek sem egyszerű. Igazából nincsen tökéletes férfi vagy nő, mert mindannyian egyéniségek vagyunk, és mi magunk sem vagyunk tökéletesek. És ha egy tökéletlen ember tökéleteset kíván, az nem lehet tökéletes.
Az én párkapcsolataim egészen gyermekkoromtól kívánságokra épültek. Este elképzeltem a tökéletes ideált, és néhány hónap múlva az rám talált. De sosem volt tökéletes. Például, már nagyon unatkoztam otthon, és valki olyan fiút kívántam magamnak, aki mindenfelé elvisz. Pár hét múlva össze is ismerkedtem vele....egy hónap múlva dobtam, mert már nagyon vágytam egy kis pihenésre.
A legjobb az, ha az ember csak annyit kíván, szeretné megismerni azt, akivel boldogságban le tudja élni az életét. Minden reggel ébredéskor képzeld el, hogy találkoztok, és a nap többi részében ne gondolj rá.
Arra se gondolj, milyen rossz így egyedül, és egyáltalán ne gondolj semmiféle szerelemre. Hessegesd el ezeket a gondolatokat.
Próbálj örülni az életnek, a melengető napsugárnak, a lágy szellőnek, és figyeld a környezeted ami körülvesz.

Kérlek írd majd meg, ha összejöttél azzal, aki mindennél jobban szeretni fog téged. Meséld majd el a történetet.

Szép napot: Kati

Válasz