Erőszak, pusztítás, félelemkeltés – társadalmilag és egyéni szinten is egyre nagyobb méreteket ölt. Változásra van szükség – és hogy ebben ki és milyen szerepet vállal, választás kérdése. A miértek keresése és az erőszakra adandó erőszakos válaszok helyett keressük azt, egyénileg mit tudunk tenni ezért a változásért.

“A lágyság erősebb, mint a keménység, a víz erősebb, mint a szikla, a szeretet erősebb, mint az erőszak.” 
                                                 (Hermann Hesse)

Amikor ennyi erőszakhullám történik a Világban mint manapság, az ráirányítja a figyelmet az egyéni felelősség kérdésére. Az emberiségnek hosszú távon azzal a kérdéssel kell szembenéznie, hogy vajon az erőszak, a félelem a harog a pusztítás energiája kerekedik-e felül bennünk és rajtunk, vagy képesek vagyunk-e valódi és pozitív teremtő erővel változásokat eszközölni?

A társadalmi erőszak a bennünk lévő erőszak kivetüléseként jelenik meg a világunkban. Mindenkinek szabad választása van abban, hogy pusztít vagy épít. Másokat felemel vagy elnyom. Észrevesszük-e azt, amikor akár a teremtés álcájában a pusztítás energiáját képviseljük? Figyelünk-e magunkra és a másikra annyira, hogy érzékeljük, milyen hatással vagyunk másokra? Értékeljük-e saját magunkat és másokat is annyira, hogy elnyomás és erőszak helyett valódi kedvességgel, elfogadással és szeretettel fordulunk mások felé?

“Aki a másikat lenyomja, az süllyed. 
Aki a másikat felemeli, az szárnyal.”
                                           (Biegelbauer Pál)

A valódi teremtő, belső Erő sosem erőszakos, sosem pusztító. Nem halált hoz, hanem életet, nem földbe döngöl, hanem inspirál – alázattal és szeretettel. Az, hogy kik vagyunk valójában, abban is megmutatkozik, hogy hogyan reagálunk, amikor erőszakkal szembesülünk?

Van választásunk, hogy erőszakkal válaszolunk, és ezzel benne ragadunk a pusztítás mókuskerékben; netán úgy érezzük, nincs más választásunk és elfogadjuk az áldozat szerepét; vagy önmagunk erejére ébredve, felvállalva saját magunkat, feladatunkat és nagyszerűségünket megmutatjuk, hogy lehet ezt másképp is csinálni. Példát mutatunk emberségből, együttérzésből és alázatból. Tudatossággal!

Mi az a változás, példa, kedvesség, ami lehetsz, aminek köszönhetően megváltozik a világ? Ha azt hiszed, te kicsi és kevés vagy a változáshoz, ne gondold ezt! Nem vagy kevés, nem vagy kicsi, hanem végtelen és határtalan csoda vagy, hatalmas teremtő Erővel és lehetőségekkel!

Bármikor mondhatsz te is egy dicsérő szót a munkatársadnak; átölelheted a társad, miközben a fülébe súgod: szeretlek; vagy hálás szívvel megköszönheted egy ismeretlennek, amikor segít számodra, és viszont kérdezheted, te milyen hozzájárulás lehetsz az ő életéhez?

A változás itt kezdődik: Önmagunkban. A saját magunkkal való viszonyban, ami kivetül a külső kapcsolatainkra és idővel a világra is. A világra, amit így idővel már nem szörnyű helynek fogunk látni, amiben nem dőlünk be sem egyéni sem társadalmi szinten a manipulációnak, a félelemkeltésnek és amiben így idővel egyre kevesebb lesz majd az erőszak.

Mi van, ha a világnak csak arra van szüksége, hogy ráébredj minderre és belépj abba a teremtő Erőbe, ami ott rejlik benned? Mi van, ha pont a te példádra van szükség,  ha ez az első lépés a béke megteremtésének útján? Tedd meg ezt magadért, tedd meg ezt a Földért és a jövő generációjáért!

„Az életed egy csepp a végtelen óceánban… De mi más az óceán, mint ezen cseppek sokasága, amit valami távoli egység mégis összefog…” 

                                                       (Felhőatlasz)

forrás:  Lélekmozaikok