ÉN VAGYOK TE, TE ISTEN VAGY

Story Waters



Előszó
Szabad vagyok


A szabadság nem felsőbbrendű a korlátoknál:

E tudással a szabadságot tudom választani.

A boldogság nem felsőbbrendű a szenvedésnél:

E tudással el tudom engedni a szenvedést.

A bőség nem felsőbbrendű a szenvedésnél:

E tudással áramlik bőségem.

Semmi sem felsőbbrendű: ezt tudva kilépek a hierarchiából, a
versenyből és a kűzdelemből.

Ebben az állapotban nem ítélem meg az életet: ezért nem érzem
magamat elkülönültnek tőle.

Boldogságom a világ sokszínűsége:

ebben a tükörképben látom meg a szabadságot arra, hogy az legyek,
ami csak lenni akarok.

Nem azért vagyunk itt, hogy egyek legyünk: azért vagyunk itt,
hogy sokan legyünk.

Ha meglátjuk, hogy az illúzión túl egyek vagyunk, szabadon lehetünk
többek is.

Nem ragaszkodom ahhoz, hogy egy út legyek, egy ösvény.

Sokszínű vagyok.

Folyamatosan változom.

Felfedezem a Teljes Igazságot.



A kibontakozás 1. lépése:
Te vagy az Isten


Én vagyok az Isten, aki én vagyok. Mivel én vagyok, Isten vagyok.
Minden Isten, aminek lényege van. Az Isten a lét: a létezés választása.
Minden, ami van, az Isten, mert Istennek lenni az a létezés. Az Isten van.
Az Isten nem valami dolog; az Isten nem dologszerű. Minden az Isten. Az Isten a minden és a semmi is. Isten nem fér bele egy definícióba sem. Az Isten az összes definíciót kimeríti. Bármi, ami van, ami a létezés minőségével bír, az Isten. Te magad vagy a létezés élményéről hozott döntés kibontakozása. Te vagy az Isten.

Amikor azt mondom "Isten", akkor sem többre, sem kevesebbre nem
gondolok, mint az a lénység, amelyből minden tapasztalat származik.
A sem több azt jelenti, hogy nem kötök hozzá korlátokat: az irányításnak
egy olyan mechanizmusát sem, mint az amilyen az ideológia vagy dogma
lenne. A sem kevesebb azt jelenti, hogy az Isten Minden, Ami Van, ide értve
a korlátok minden megjelenési formáját, így az ideológiát és a dogmát is.
Az Isten a létezésnek az a végtelen szabadsága, amelyből minden valóság
megszületik. Mivel ő az, aki minden tapasztalat alapját adja, az Isten egyszerre teremti meg és észleli az összes tapasztalatot. Az Isten az, ami saját magát teremti meg: a teremtő és a teremtmény. Az Isten az, ami te vagy: a saját lénységed kibontakozó teremtménye.

A vallásokban a megjelenő megszemélyesített Isten a saját teremtő erőnk
megtagadása. Noha ezek a vallások megpróbálnak minket az Isten képével
összekapcsolni, közben megerősítik azt a hitet is, hogy elszakadtunk az
istenségtől. Aztán a vallások azt hirdetik, hogy ők az egyetlen híd, amely
átível ezen a szakadékon miközben az Istenhez vezető utat csak az ő
szabályaik szerint járhatjuk. Noha volt olyan kor, amikor a szervezett vallás
tükrözte a kort, amelyben létrejött, ma már nincs olyan vallás, amely kifejezné az emberek által megélt istenélményt. Erre az élményre példa a belső Isten érzése, amely jól jelzi, hogy az emberek a saját maguk által meghatározott  spiritualitást választják ahelyett, hogy a hagyományos dogmát vagy vallást vállalnák fel. Egyre inkább úgy döntünk, hogy visszalépünk a tudatos teremtő állapotába.

Az Isten a teljes teremtésben jelen van. A naplementét átélni olyan, mint Isten visszatükröződését megélni. Ha teljesen meg akarod tapasztalni a saját Isten-énedet, akkor össze kell kapcsolódnod azzal a teremtő erővel, amely te magad vagy. Ha teljesen meg akarsz élni valamit, azzá kell lenned. Ez a teremtés. A teremtés a létezés ereje. Ha azt mondjuk, hogy az Isten végtelenül szabad, azzal azt is mondjuk, hogy az Isten bármiként képes létezni. Ha meg akarod ezt érteni, el kell, hogy engedd azt az elképzelést, hogy az Isten egy személy. Benned az Isten már egy személyként létezik. Egy fában az Isten faként létezik. A folyóban az Isten folyóként létezik. Aminek Isten akarja magát, Isten akként létezik. Te magad vagy a létezés ereje. A teremtés nem rajtad kívüli; az saját magad megtapasztalása.

Isten vagy abban a döntésedben, ahogy megtestesíted a teremtő erőt. Az ember az Isten azon döntése, hogy egyénként tapasztalja meg a teremtő erőt. Ennek a kifejeződése az egyéníesített szabad akaratod. A saját egyéniségedet, mint a saját szabad akaratodat definiálod. Te vagy az Isten, aki a létezésed tapasztalatát válastja. A szabad akarat nem csak a dolgok közötti választás képességét jelenti: jelenti azt a képességet is, hogy eldönthesd, mi vagy. A szabad akaratod a teremtő erőd létezése. Te magad vagy a végtelenül szabad teremtő erő, amely úgy dönt, hogy
te magad leszel. Ez a teremtő erő a te Isten-éned: a saját lényeged. Ez az, ami választ és dönt: ez választ téged. A saját választásod vagy.

Minden, amit megtapasztalsz, az Isten-énből származik. Ez a te létezésed állandóan változó kifejeződése. A te lénységed a saját kibontakozó teremtésed megtapasztalása: ez nem csak a te teljes belső tapasztalatodat jelenti, hanem a saját külső valóságod  élményét is. A saját valóságod megteremtésével a lénység más-más aspektusát
tapasztalod meg. Ahogy az Isten teremti meg Mindazt, Ami Van, és ő maga Mindaz, Ami Van, te magad vagy a saját lénységed teremtője és ennek a lénységnek a tapasztalata is. Az általad teremtett valóság tapasztalata a saját létezésed kifejeződése, ami döntésed szerint te vagy. Te nem csak saját magad belső tapasztalatát teremted meg: te teremted meg a teljes valóságod tapasztalatát. A "tapasztalat" fogalmát sokszor használom arra, ami te vagy, maga a tapasztalat. A tapasztalat a létezés. A tapasztalat
van. Nem szorulsz bele a testedbe, a saját történetedbe, a saját tudásodba: noha ezek a tartalmuk miatt kiválasztott kifejezések, ezek nem azok, ami te vagy. Te a saját tapasztalatod vagy és te vagy ennek a tapasztalatnak a megteremtője is.

Ha megtapasztalod a saját Isten-énedet, megtapasztalod, hogy te magad vagy a saját valóságod megteremtője. Valamit megteremteni annyit tesz, mint valamit kiválasztani, ezért ha tudod, hogy te vagy a saját lényed teremtője, akkor vállalod, hogy te magad választod ki a saját tapasztalatodat. Ahhoz, hogy el tudd fogadni, hogy te választod meg a saját tapasztalatodat, olyan széles látókörre van szükséged, amely annak a választásnak a bölcsességét is átfogja. Ehhez szeretned kell ezt a választást, vagyis szeretned kell saját magad. Mert ha nem szereted ami te magad vagy, hogy is hihetnéd, hogy te magad választod azt ki? A saját Isten-éned megtapasztalása a Minden, Ami Van iránt érzett egyetemes és
feltétel nélküli szeretettel valósul meg. A te valóságodat ebben a pillanatban te magad választod ki és a választásnak ez a pillanata folyamatosan kibontakozófélben van. Ennek a kibontakozásnak a mozgása az Isten-éned vágya arra, hogy létezzen. Ez az Én Vagyok energiája.

Kezdetben könnyebb lehet, ha a saját Isten-énedet annak az akaratnak látod, amely a teremtést irányítja és ennek az akaratnak (a valóságodnak) a megteremtése lehet a tapasztalat. A saját Isten-éned megvalósítása felé vezető úton ez hasznos elhatárolás lehet, mert megtapasztaljuk az idő késleltető hatását a vágyunk és annak valóságában való megjelenése között. Mindazonáltal, ahogy megkezded megtapasztalni a saját egységedet Mindazzal, Ami Van, rá fogsz jönni, hogy a tapasztalat vágya és annak a vágynak a tapasztalata egy és ugyanazon dolog. Kezdetben ezt úgy fogod megélni, hogy csökken a késleltetés az akarat és annak valóságban való megjelenése között. Ezzel kezdesz a Most-ban élni, abban a kibontakozásban, ahol rádöbbensz, hogy nem különül el egymástól az akaratod és annak a valóságban történő megvalósulása. Ha átlátsz az
idő illúzióján, látni fogod, hogy csak a Most létezik. A Most pedig a teremtés örök pillanatának kibontakozása.

Ha megtagadod, hogy a valóságod nem más, mint az akaratod, azzal megtagadod a saját teremtő erődet, a saját Isten-énedet is. Ennek a tagadásnak köszönhetően az életed azon területei, amelyekről azt hiszed nem tudod őket befolyásolni, tényleg a befolyásodon kívül maradnak addig,
amíg vissza nem veszed a teremtő erődet. Ha megtagadod, hogy te vagy a teremtő, azzal elutasítod a teremtő erődet, és emiatt olyan tapasztalataid lesznek, melyekről nem hiszed, hogy te teremtetted őket. Ezek a tapasztalatok azon hitednek a megjelenési formái, hogy nem te vagy a saját valóságod teremtője. A létezésed egy olyan aspektusát tükrözik vissza, melyet tagadsz. Mivel nem hagyhatod abba a létezést, nem hagyhatod abba a teremtést sem, csak megtagadod a saját teremtő erődet. Ha tudatosan Isten akarsz lenni, el kell hinned, hogy Isten vagy.

Ha belátod, hogy te vagy a teremtő, akkor fogod látni, hogy a saját teremtő erőd elutasítására vonatkozó teremtő választásod volt az, ami miatt megteremtetted mindazt, amit sosem gondoltál volna, hogy meg-
teremthetsz. Minden tapasztalat csak választás, még az a tapasztalat is, hogy elutasítod a választás lehetőségét: a te döntésed, hogy nem döntesz: a végtelen szabadsága arra, hogy véges legyen. Mindenesetre tudd, hogy sosem fog elhagyni a választási lehetőség, hogy visszavedd a teremtő erődet. Ez az akaratod szabadsága. Ez a te teremtő erőd. Ez a te lénységed, és ez sosem hagy el, mert ez az, ami te magad vagy.

Te vagy az a választás, hogy teremtő legyél. Csak te tarthatod vissza magadat annak a felismerésétől, hogy te magad hozod létre a saját tapasztalatodat. Végső soron te vagy a világegyetemben az egyetlen
erő, amely téged megállít, mert a szabad akaratod szabadon választhat bármit. Ahhoz, hogy korlátok nélkül tudj élni, venned kell a bátorságot arra, hogy teljes felelősséget vállalj a saját életed állapotáért, mert tudnod kell, hogy te vagy a saját életed megteremtője. Ez nem más, mint a létezésed iránt érzett szereteten keresztül azt megtapasztalni, hogy Isten vagy.  



Az előszó és az első lépés kedvcsináló..

innen letölthető a könyv:
http://www.scribd.com/doc/28700901/Story-Waters-En-Vagyok-Te-Te-Isten-Vagy